Szicíliában, az Etna Nemzeti Parkban található az ország legmagasabb, a világ egyik legmagasabb és Európa legidősebb fája, melynek kora a botanikusok becslése szerint 3000-4000 évre tehető.
S. Alfióban, egy kis faluban, a tengerszint felett 700 méter magasan található ez a gigantikus édes gesztenyefa, melynek magassága és törzsének körfogata egyaránt 22-22 méter volt.
Napjainkban – valószínűleg az elszenvedett időjárási viszontagságok következtében – a törzse immár 3 részre szakadt, ezek külön-külön 13, 20 és 21 méter magasak.
A fa egy legendának köszönheti a nevét, miszerint I. Johanna, nápolyi királynő a XIV. században kíséretével az Etna környéken vett részt egy vadászaton. Akkoriban rengeteg vaddisznó, őz és szarvas élt az Etna körül elterülő hatalmas lankákon.
A vadászat közben hirtelen egy hatalmas vihar tört ki. A legenda szerint a királynő száz lovasa kíséretében ez alatt a gigantikus fa alatt talált menedéket. A királynő és kedvenc lovas kísérője-szeretője az egész éjszakát a fa alatt töltötte.
Valószínű, hogy ez a történet a képzelet szüleménye, melyben a királynőt hol II. Johanna kasztíliai királynőként, hol I. Johannaként emlegetik.
Mivel ez utóbbi frivol életvitelről volt híres, valószínű, hogy ezért vált ennek a legendának a főszereplőjévé.
A történészek szerint I. Johanna királynő soha nem járt Szicíliában.
A történet maga megihletett számos írót, költőt és festőt.
Jean-Pierre Houël (kb. 1777)
Giuseppe Borrello, az egyik leghíresebb cataniai dialektust használó költő így írt a fáról:
„un pedi di castagna
tantu grossu
ca ccu li rami so’ forma un paracqua
sutta di cui si riparò di l’acqua,
di fùrmini, e saitti
la riggina Giuvanna
ccu centu cavaleri,
quannu ppi visitari Mungibebbu
vinni surprisa di lu timpurali.
D’allura si chiamò
st’arvulu situatu ‘ntra ‘na valli
lu gran castagnu d’i centu cavalli”