A legendás Grande Torino tragédiája

1949. május 4-én repülőgép-szerencsétlenség következtében megszűnt létezni a legendás, minden idők legjobb focicsapata, a Grande  Torino.

A FIFA a játékosok emlékére ezt a napot a foci nemzetközi világnapjává nyilvánította.

A Grande Torino  5 bajnoki ligát nyert meg, és gyakorlatilag az olasz nemzeti válogatott is a torinói focicsapat játékosaiból állt.

Képek forrása: www.ilrosa.info

A tragédia napján a csapat Lisszabonból, egy barátságos mérkőzésről tartott haza, amit a Benefica ellen játszottak. A mérkőzés teljes bevételét az anyagi nehézségekkel küzdő  Francisco Ferreira csapatkapitánynak ajánlották fel.

A repülőgép fedélzetén 31 személy tartózkodott, 27 utas, köztük a Grande Torino játékosai, edzői, menedzserei, 3 ismert újságíró, valamint a 4 fős személyzet.
A repülőgép reggel szállt fel Lisszabonban, egy rövid, barcelonai pihenő és üzemanyag felvétel után folytatta útját Torinó felé kora délután. Savona felett a gép északra fordult, és fél órán belül kellett volna landolnia a torinói repülőtéren.

Észak-Olaszország felett ítéletidő tombolt, a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a pilóták percekre el is veszítették a kapcsolatot a toronnyal, és ne feledjük, 72 évvel ezelőtt a fedélzeti műszerek még sokkal pontatlanabbak voltak, mint napjainkban.
Orkánerejű, délnyugati szél fújt erős széllökésekkel, szakadt az eső, és sűrű köd borította Torinót, a látási viszonyok minimálisak voltak, mintegy 40 méterre lehetett csak előre látni. A felhők annyira alacsonyan voltak, hogy szinte súrolták a talajt.

Miután néhány perccel később a pilóták ismét fel tudták venni a kapcsolatot az irányítótoronnyal, azt mondták, hogy 2000 méter magasságban vannak és megkezdik a süllyedést a leszálláshoz.

Sajnos csak 600 méter magasságban voltak, ami már önmagában tragédiához vezetett volna. A repülőgép ekkor a torinói dombok felett járt, a dombtetőn található 672 méter magasságban az impozáns Superga bazilika, amiből a pilóták a rossz látási viszonyok miatt sajnos semmit nem vettek észre.

Kb. 200 km/h sebességgel repülhettek ekkor.

Hogy mi okozhatta a balesetet pontosan, nem tudni. Egyes feltételezések szerint az, hogy a repülési magasságot 2000 méterre állították be, és ennek tudatában fel sem merült bennük, hogy a gép sokkal alacsonyabban repült; vagy az, hogy a szél elsodorta a gépet, és egyenesen a halál torkába küldte a 31 embert, nem tudni.

A repülőgép 17.03-kor  hatalmas robajjal a bazilikát körbevevő falnak csapódott. Abba falba, amiről a pilóták úgy hitték, hogy már elhagyták, és jobbra van tőlük. A tragédiát senki nem élte túl.

A holttestek azonosításának feladatát a válogatott volt edzőjére, Vittorio Pozzóra bízták.
A gyászszertartásra és a temetésre május 6-án került sor, ezen a napon 600.000 ember vonult Torinó utcáira, hogy végső búcsút vegyenek a játékosoktól. Az áldozatok egyike a magyar származású Egri Erbstein Ernő, volt labdarúgó, a csapat edzője.

A sokk akkora volt, hogy a következő évben a nemzeti válogatott hajóval utazott a brazíliai világkupára.

A Rai 2005-ben egy csodálatos, 2 részes filmben emlékezett meg az áldozatokról. A videót elsősorban olaszul már tudók vagy a nyelvet gyakorlók figyelmébe ajánlom.

Ha még szívesen olvasnál az olasz kultúráról, szokásokról, ételekről, városokról, érdekességekről, nyelvtanulásról, kérlek, hogy látogass el a blogomra.
Ha olaszul tanulsz és a nyelvtannal kapcsolatos ismereteidet bővítenéd, lapozz bele a könyvembe.
Ha olaszul vagy angolul tanulnál, ajánlom figyelmedbe magán- vagy csoportos óráimat.