A velencei karnevál a karneváli időszak csúcspontja és egyben zárása is.
Maga a karnevál időszaka a karácsonyi és újévi ünnepségeket záró vízkereszt (Epifania) után kezdődik, és tart egészen húshagyó keddig (ami húsvét előtt 40 nap), ebből következik, hogy maga a karnevál időtartama minden évben változó.
Minden olasz település megtartja a maga saját karneváli ünnepségét az általa szabadon kiválasztott időpontban, ezek közül a velencei vált nemzetközi viszonylatban a leghíresebbé.
Emellett a viareggói karnevál a második legfontosabb és leghíresebb karnevál Olaszországban, melyről Magyarországon viszonylag keveset hallunk.
A karnevál kialakulása
A karnevál kialakulása a régmúlt időkbe vezethető vissza. Egy 1094-es dokumentumban került először említésre ez a vigadalom és itt említették meg először magát a karnevál szót is.
Az első hivatalos irat, mely a karnevált nemzeti ünneppé nyilvánította, 1296-ban látott napvilágot.
Ekkor a karneváli mulatság december 26. és hamvazó szerda között tartott.
A velenceik olyan álarcokat és öltözékeket viseltek ekkor, amik mögé valós énjüket teljes mértékben el tudták rejteni. Nem derült ki nemi, társadalmi és vallási hovatartozásuk.
1271-től találunk írásos feljegyzéseket arra vonatkozóan, hogy álarckészítő céhek iskolái megnyitották kapuikat. Az álarcok agyagból, papírmaséból, gipszből és gézből készültek, majd ezeket díszítették különböző módokon és eljárásokkal.
1436-ban az álarckészítést hivatalosan is elismert mesterséggé nyilvánították.
A 18. századtól kezdődően az egyik legelterjedtebb karneváli álarc az úgynevezett baùta.
Ezt viselhették hölgyek és urak egyaránt.
A baùta egy teljesen fehér, lárvaszerű álarc, mely az állnál háromszög alakban végződik, kicsúcsosodva eláll az álltól, ezáltal evés és ivás közben viselője meg tudja tartani anonimitását. Ezt az álarcot egy fekete palásttal egészítik ki. Kizárólag arisztokraták viselték.
A gnaca álarcot férfiak viselik, nőnek öltözve.
A moretta álarcot ezzel szemben a hölgyek, akik férfinak öltöznek.
Ezekben az időkben a karnevál időszakában az üzlet, a munka mindenki életében háttérbe szorult és mindenki a karneváli vigaszságoknak szentelte magát. A Szent Márk téren és a Riva degli Schiavonti mentél került sor a vigadalomra.
Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere: akrobaták, zenészek, énekesek, táncosok, cirkuszi előadások, különböző termékeket áruló árusok.
A karneváli vigaszságokon mindenki jelent volt, ki élt és mozgott. Bármi megengedett volt a karneváli időszakban, akár a privát szférát is megsérthették, beléphettek mások otthonaiba és ott csínytevéseket hajthattak végre. Innen származik az olasz mondás: È carnevale, ogni scherzo vale.
A 18. században Velence elnyerte a karneválok városa címet. A velencei karnevál világhírre tett szert, minden évben turisták sokasága özönlött a városba, hogy megcsodálhassák ezt a világon egyedülálló látványosságot.
Mivel az álarc viselete a 13-14. században sok tolvaj és zaklató számára felhívás volt keringőre, így a 14. század végétől tilos volt álarcban közlekedni az utcákon sötétedés után. Ezt követően a 15. századtól álarcot viselve tilos a belépés a szent helyekre, valamint tilos álarcosnak fegyvert viselnie.
A karnevál szó jelentése
Az elnevezés a „carne levare” hús elhagyása kifejezésből keletkezett.
A karnevál napjainkban
Miután először Napóleon, majd az osztrákok elfoglalták Velencét, lázadástól tartva sajnos a karnevált nem lehetett többé megrendezni a városban. Csak a közeli szigeteken, Muranóban és Buranóban lehetett tovább vinni a karnevál hagyományait.
1979-ben, közel két évszázad elteltével újjá éledt hamvaiból a velencei karnevál, köszönhetően az turisztikai hivatalok, a helyi önkormányzat és a La Fenice színház kezdeményezésének.
Néhány év leforgása alatt annyira híressé vált ismét, hogy turisták tömegeit vonzza. A velencei karnevál kb. két hetes és a karnevál záró időszakában kerül megrendezésre.
Idén február 8-25. közé esik a velencei karnevál.
Három teljes hétvégét is magába foglal a velencei karnevál, amikor szó szerint lépni nem lehet a városban. Aki jót akar magának, hétköznapra időzítse a látogatást, ugyanazt fogja látni, de sokkal kevesebb tülekedéssel.
A programban szerepel többek között a karnevál megnyitása vízen, hagyományos velencei karneváli öltözékbe öltözött helyiek felvonulása – aki egész évben készülnek erre az eseményre, bál, amit a Ca’ Vendramin Calergiben rendeznek meg, Mestrében utcai karnevál.
Február 15-én kerül sor hivatalosan a helyi karnevál megnyitójára, aminek keretében a Szent Márk téri harangtoronyból a tavalyi szépségverseny győztese aláereszkedik, ezt az angyal-röptének hívják, valamint aznap rendezik meg a legszebb karneváli jelmezversenyt is.
Február 25-én a karnevál záró eseményeként a város népe elbúcsúzik a Karnevál Hercegétől.
A Herceg élt, evett, ivott, mulatott, most azonban stílusosan elbúcsúznak tőle. Az álarcosok leveszik maszkjaikat, elkísérik utolsó útjára, megsiratják, bíróság elé állítják, elítélik és máglyára vetik. A máglyára vetett szalmabábu képében elégetnek minden rosszat. A tömeg zokogást mímel, visonganak, söprűkkel ütik a földet. Elmúlt a tél, jöhet a tavasz.
Ha arra járunk, érdemes a Velence környéki kis szigetekre ellátogatni és azokat felfedezni.
Velence és a Velencei-lagúna UNESCO világörökségi védelem alatt áll.
Az alábbi, olasz nyelvű videót elsősorban olaszul már beszélők vagy a nyelvet gyakorlók számára ajánlom:
Ha tetszett a bejegyzés és szerinted másoknak is hasznos lehet, köszönöm szépen, ha megosztod!