Az Alfa Romeo 114 éves mítosza, 2. rész

Az Alfa Romeo egy elsősorban sportkocsik gyártásáról ismert olasz cég, amit 1910. június 24-én alapítottak Milánóban.
Aki lemaradt volna róla, a bejegyzés 1. része itt olvasható.

Kép forrása: wikipedia

A háború előtti ALFA 15-20 HP forgalmazása 1919-ben indult újra. 1920-ban piacra dobták az Alfa Romeo 20-30 HP-t, az első közúti modellt, amit immár a cég új neve alatt hoztak forgalomba.

Az alacsony eladások következtében az üzletmenet romlott, és a cég eladósodott a bankokkal szemben.
A pénzügyi helyzet a Banca Italiana di Sconto 1921-es csődjével romlott, a céget az Italian Bank vette át.
Ennek következményeként az Alfa Romeo adminisztratív oldalról is ténylegesen az állam irányítása alá került, Végül 1925-ben a bank elűzte Romeót.

Megkezdődött a nagy sportsikerek és a technológiai fejlődés időszaka, az Alfa nemzetközi hírnévre is szert tett. Azonban pénzügyi helyzete tovább romlott, és felvetődött a bezárás lehetősége.
Benito Mussolini azonban közbelépett, mivel úgy vélte, hogy az Alfa Romeo győzelmei tekintélyt adnak Olaszországnak, úgy döntött, elkerüli annak bezárását. A sportsikerek ellenére az Alfa Romeo pénzügyi helyzete továbbra is kritikus volt, amihez nagy mértékben hozzájárult az 1929-es nagy gazdasági válság is.

1933-ban a kormány úgy döntött, hogy átveszi az Alfa Romeo banki tulajdonában lévő részvényeket, ezzel hivatalosan is megszerzi az irányítást a cég felett, így állami tulajdonba került.
Mussolini  Ugo Gobbatót bízta meg az Alfa Romeo átszervezésével mind pénzügyi, mind termelési szempontból.
Az Alfa Romeót elegáns vonalvezetésű, erőteljes modellek jellemezték a II. világháborút megelőző években.

1933-ban Gobbato visszavonta az Alfa Romeót a versenyekből és eladta autóit a Scuderia Ferrarinak.

A II. második világháború közeledtével az Alfa Romeo gyártása a repülőgép-hajtóművek és teherautók összeszerelésére irányult. A háború előtti években az Alfa Romeo forgalmának csaknem 80%-át a repülőgépgyártás tette ki. A háború során az Alfa Romeo gyárait többször bombázták.

1945-ben az Alfa Romeo visszatért a hagyományos autógyártáshoz. 1950-ben debütált,  a portellói szerelősor, ami végre csökkentette a gyártási költségeket. Évente több ezer jármű került ki a portellói üzemből, míg korábban évente legfeljebb ezer autót gyártottak.

A növekedés állandó volt: az 1955-ben összeszerelt 6.104 autóból az üzem gyártási kapacitása 1960-ban elérte az 57.870 darabot.
Az ötvenes évek második felében a háború utáni válságból teljesen kilábalt olasz autópiac, a dolce vita időszakában a középosztálynak szánt új autó a Giulietta volt, egy kisebb és olcsóbb modell. Az autó példátlan sikert aratott, és kiérdemelte az „Olaszország kedvese” becenevet. A Giulietta piacra dobásának köszönhetően az Alfa Romeo eladásai jelentősen megnőttek, és ez lehetővé tette a márka megmentését.

A Giuliettát felváltó modell, a Giulia 1962 júniusában jelent meg a piacokon, majd a következő években számos változat került a piacra, amik a modellpalettát olyan markánsan sportos változatokkal is kiegészítették, mint a Giulia GT.
A termékpaletta teljessé tétele érdekében az Alfa Romeo úgy döntött, hogy piacra dobja a Duettót, ami 1966 márciusában debütált. Az autó figyelemre méltó sikert aratott, átlépte a nemzeti határokat és eljutott az Egyesült Államokba is.

Ezekben az években az Alfa Romeo hírneve csúcsán bemutatott egy másik modellt is, ami bevéste magát a történelembe. A korlátozott számú példányban gyártott modell nem más, mint a 33 Stradale.
Ezekben az években adták át a cég tesztpályáját is Baloccóban.

1972-ben debütált az Alfasud, egy közepesen kicsi modell, ami egyben az első elsőkerék-meghajtású Alfa Romeo is. A hetvenes évek azonban továbbra sem voltak  szerencsések a tömegtermelés tekintetében, különösen az 1973-as olajválság miatt, ami súlyosan érintette az autóipart.

A hetvenes évek vége és a nyolcvanas évek eleje közötti időszakot az Alfa Romeo kínálatában elavult modellek jelenléte jellemezte, amiket nem váltottak fel a márka presztízséhez méltó új autók. A modellek kidolgozása is hiányos volt, a gondatlan összeszerelés és az anyagok rossz minősége miatt.
Átmeneti javulás következett be, amikor 1983-ban bemutatták az Alfasudot felváltó modellt, a 33-ast, ami kiváló kereskedelmi sikert aratott.

Azonban a magas termelési költségek változatlanul fejfájást okoztak a cégnek. Romano Prodi úgy döntött, hogy eladja az autógyártó céget egy magáncsoportnak. 1986-ban, a Forddal vívott heves csata után a Fiat-csoport Prodinak köszönhetően megszerezte az Alfa Romeót.

A fordulópont 1997 volt, köszönhetően a 156 megjelenésének, ami sportos és innovatív vonalvezetésével fémjelezte az autótervezést, és azonnal jelentős sikereket ért el olyannyira, hogy 1998-ban elnyerte az Év Autója rangos díjat.

A 2000-ben bemutatott modell, a 147-es valójában nagy sikert aratott a közönség körében, és 2000-ben elnyerte a Volante d’Oro díjat, 2001-ben pedig az Év Autója címet.

2003-ban bemutatták a GT modellt, amely a következő évben elnyerte a „Legszebb autó a világon” díjat
2005-ben debütált a 159-es, vagyis a 156-ost felváltó közepesen magas kategóriájú modell.

2015. június 24-én, a cég alapításának 105. évfordulója alkalmából bemutatták a Giuliát Quadrifoglio sportváltozatban.
2022. február 8-án világpremierként mutatták be az első hibrid motorral kapható modellt, valamint a cég által gyártott második SUV-ot, a Tonale-t.

Olaszul tanulók vagy a nyelvet gyakorolni kívánok figyelmébe ajánlom az alábbi érdekes, olasz nyelvű videót:

Ha tetszett a bejegyzés és szerinted másoknak is érdekes lehet, köszönöm szépen, ha megosztod!