Az Olasz Köztársaság napja – Buona Festa della Repubblica, Italia!

A fasizmus bukása és a II. világháború vége után, a királyi család diktatórikus rezsime ellen 1946. június 2-án és 3-án az olasz állampolgárok népszavazással döntöttek arról, hogy a monarchiát új államforma, a köztársaság váltsa fel.
Június 2-a Garibaldi halálának is az évfordulója egyben.

Nézzük a közvetlen előzményeket!

Közhelyeknek számít, hogy Olaszországban nem 1946-ban vetődött föl először a köztársaság vagy monarchia kérdése.
Az 1848–1849. évi forradalmak (risolgimento) során megváltoztak a republikánusok és a monarchisták közötti erőviszonyok.
Ha csak az alábbi tényeket vizsgáljuk, láthatjuk, mennyire nem volt egyszerű a politika „képlete” akkoriban (sem).
Giuseppe Manzini, a risolgimento „prófétája” republikánus volt, a „szíve” – Giuseppe Garibaldi, és „esze” – Cavour azonban monarhisták voltak.

Az 1850-es években, a forradalmak után, végérvényesen bebizonyosodott, hogy az olasz nemzetállam a Savoyai-ház köré tömörülve teremthető meg, ezt követően 1861-ben született meg az Olasz Királyság.
II. Viktor Emánuel király és a monarchia történelmi szerepét a republikánus Garibaldi és sok-sok fenntartásokkal Mazzini is elismerte.
Mivel a monarchia egyértelműen háborúpárti volt, így az első világháború során és azt követő hónapokban megerősödött Olaszországban a monarchiaellenesség.

Bár a monarchiát a régi rend egyik pillérének, teljesen idejét múlt intézménynek tartották, mégis túlélte a világháború utáni kritikus éveket.
Ezt követően a fasizmussal is kiegyezett, ami már egyöntetűen kiváltotta az olaszok nemtetszését.
A király a II. világháború során mindenben támogatta a fasiszta Mussolinit, ez az egyetértés Mussolini 1943-as bukásáig töretlenül tartott.

Forrás: Wikipédia

25 év után először, a II. világháború lezárása után, 1946. június 2-án választhattak szabadon az olasz emberek.
Ennek a szabad választásnak különlegességei is vannak, mivel a történelem során először szavazhattak a nők is, és a választói korhatárt is leszállították 21 évre.

Az olaszok soha nem látott nagy részvétellel éltek állampolgári jogukkal, a 28 millió választásra jogosult állampolgár 89,1%-a ment el szavazni.
A népszavazáson a köztársaság győzött, ugyan nem elsöprő többséggel (54,3%), de egy új korszak vette a kezdetét.
A déliek 64%-a, az északiak 35%-a a monarchiára szavazott. Ez a politika „kettősség” az országon belül a mai napig érezhető.

Képek forrása: Wikipédia

Az új államforma bevezetésére nem volt előre megírt forgatókönyv.
Umberto, Savoyai király a családjával menekülni kényszerült, Portugália fogadta be a politikai menedéket kérő királyi családot.
A végleges választási eredményeket ezt követően június 18-án hirdették ki, és De Nicolát választották meg az Olasz Köztársaság ideiglenes elnökévé.

Forrás: Wikipédia

Az Olasz Köztársaság megszületése az ország történetében egy hosszú politikai ciklus kezdetét jelentette.
A monarchia hatalmának megszüntetése nem csak szimbolikus, hanem valós győzelem volt, hiszen addig a király ellenőrizte a külpolitikát, a hadsereget, a csendőrséget, és a Savoyai-ház sohasem értékelte a demokráciát.

Mindezek alapján az Olasz Köztársaság 1948. január 1-jén hatályba lépett alkotmánya rendkívül határozottan foglalt állást az államformát illetően.
Az alkotmány módosítására vonatkozó rendelkezések II. szakaszának 139. cikkében kimondta, hogy „A köztársasági államforma nem lehet alkotmánymódosítás tárgya.”

A Savoyai-családra vonatkozóan hasonlóképpen határozott az alkotmány. Kimondta, hogy a Savoyai-uralkodóház tagjainak és leszármazottainak nincs választójoguk, nem viselhetnek közhivatalokat és választás útján betöltött tisztségeket, a volt királyok, házastársai és férfi leszármazottai nem léphettek az ország területére és ott nem tartózkodhatnak. A Savoyai-ház vagyonát az olasz állam elkobozta.
Ezt a törvényt részben módosították 2002-ben, ami óta a Savoyai-ház leszármazottai ismét Olaszország földjére léphetnek.

1947. június 2-án ünnepelték először az Olasz Köztársaság kikiáltását hivatalosan, 1948-ban megtartották az első felvonulást Rómában, 1949-ben pedig nemzeti ünneppé nyilvánították.

A központi rendezvénysorozatra a fővárosban, Rómában kerül sor minden évben, ahol ünnepélyes keretek között felhúzzák a nemzeti zászlót, megkoszorúzzák az ismeretlen katona sírját és a via dei Fori Imperiali mentén katonai parádét is rendeznek.
Országszerte megemlékezéseket tartanak, este pedig számos városban koncerttel zárul a nap.

Elsősorban olaszul már tudók vagy a nyelvet gyakorlók, tanulók figyelmébe ajánlom az alábbi videót az Olasz Köztársaság születéséről:

Ha tetszett a bejegyzés és szerinted másoknak is hasznos lehet, köszönöm szépen, ha megosztod! 🙂