Velencén, a romantikus és elbűvölő, világhírű és egyedülálló csatornavároson kívül is számos olyan olasz várost ismerünk, amik víz mentén születtek, és amiket tavak és lagúnák ölelnek körbe, valamint csatornák kereszteznek.
Aki lemaradt volna róla, az előző részeket ITT és ITT tudja elolvasni.
A trilógia utolsó részében Comacchio, Livorno és Milánó lagúnáiról olvashattok.
Comacchio
Emilia-Romagna varázslatos települését „kis Velencének” is nevezik. A Pó-delta legeredetibb és leglenyűgözőbb történelmi központja tizenhárom szigeten terül el, ezeket kis csatornák veszik körül, és monumentális hidak kötik össze őket.
Pasztell színű házai teszik festőivé ezt a falut, ami az azonos nevű lagúna közepén emelkedik a Po di Volano és a Po di Comacchio között, Emilia-Romagna északi partján. Comacchio ősi eredetű, a rómaiak által lakott Spina etruszk város örököse.
Az évszázadok során fontos haditengerészeti kikötő volt az Adriai-tengeren, és Emilia-Romagna egyik alapvető kereskedelmi kikötője. A város dicső múltjából a jellegzetes velencei hangulatot idéző csatornák mellett ma is megőrizte építészetét és nagy értékű épületeit.
Kötelező körbe sétálni a történelmi központját, aTrepponti hídtól, a város kapujától és jelképétől menjünk át a Ponte degli Sbirrin, amit a börtönökhöz való közelsége miatt hívnak így. Tekintsük meg a régi betegkórházat, egy impozáns neoklasszikus épületet, ami ma a Museo del Delta Anticónak ad otthont.
Nézzük meg a Fabbrica dei Marinatit, ami egy régi angolna pácoló üzemet, ez volt a helyiek fő bevételi forrása hosszú időn keresztül.
Ha már csatornák és lagúnák, kötelező hajóba pattanni, és kirándulást tenni a központ csatornák mentén.
Livorno
Livorno Toszkána harmadig legnagyobb városa, és kis Velencének is hívják. Aki már járt Velence Nuova nevű kerületében, tudja, hogy miért.
Livorno történelmi központjában van egy terület hidakkal, csatornákkal és terekkel, ez kétségtelenül a Serenissima hangulatát idézi.
A Venezia Nuova negyed 1629 és 1645 között épült, miután Livornót szabadkikötővé nyilvánították. A világ minden tájáról érkeztek ide kereskedők, akik új felhasználási módokat és szokásokat, egzotikus árukat, rabszolgákat és külföldi istentiszteleti formákat hoztak.
A kozmopolita kikötőbe történő áruszállítás igénye tehát számos csatorna építését szorgalmazta. Ezek közül a Canale dei Navicelli a legfontosabb, az egyre több raktár iránti igény pedig a kereskedők számára elegáns épületek építését eredményezte.
A XVI. században Venezia Nuova impozáns és elegáns kereskedelmi negyed és befolyásos nemzetközi kereskedők lakhelye volt.
A kerület a San Giovanni Nepomuceno hídtól kezdődik, és a Via Borra, a legnagyobb és legelegánsabb utcán folytatódik, ami tele van impozáns történelmi épületekkel, mint például a Palazzo del Monte di Pietà, a Palazzo delle Colonne és a Palazzo Huigens, és a híd túloldalán egészen a Santa Caterina templomig ér.
Szintén ezen elitt környék része a via Scali del Rifugio és via Scali Rosciano a káprázatos XVIII. századi épülettel, amiről a nevét is kapta. Itt található a Piazza del Posto Pio, ahol a San Ferdinando templom áll, ami számos késő barokk alkotásnak ad otthont.
Milánó
A Navigli ma a milánói éjszakai élet szimbóluma, de története hosszú múltra tekint vissza.
A Naviglio Grande a legrégebbi csatorna. Az első írásos forrás 1209-ből származik, bár a munkálatok 1177-ben kezdődhettek el, amikor Barbarossa érkezése után Milánót újjáépítették. A csatorna kezdetben a milánói külterületi mezők öntözésére szolgált, és talán védelmi célt is betölthetett.
A hajózhatóvá tétele csak 1257-től kezdődött. Beno de ‘Gozzadini polgármester akarta így, az ügy érdekében neki kellett megadóztatnia a papság vagyonát azért, hogy rendelkezzen az építkezéshez szükséges pénzeszközökkel. Ez nem sokkal később az életébe került, és a saját hajójába fulladt, legalábbis a legenda szerint.
Napo Torriani volt az, aki 1272-ben befejezte a munkálatokat.
A Naviglio Pavese viszont az a vízi út, amit a Viscontiak akartak azért, hogy egyesítsék Milánót paviai földjeikkel. Galeazzo Visconti 1359-ben kezdte a munkálatokat.
Milánóban van egy harmadik csatorna is, ami Naviglio Martesana vagy Naviglio Piccolo néven ismert. Francesco Sforza megbízásából 1460-ban készült, és állítólag a csatorna jó részét és a zsilipeket Leonardo da Vinci rajzolta.
A dokk viszont, ami egykor Milánó ősi folyami kikötője volt, ma, a közelmúltbeli átalakítás után, új, ideális helyszíne lett a szabadtéri sétáknak és aperitifeknek.
Milánó misztikumairól ebben a bejegyzésben olvashattok bővebben.
Elsősorban olaszul már beszélők vagy a nyelvet tanulók figyelmébe ajánlom az alábbi videót:
Ha tetszett a bejegyzés, és szerinted másoknak is érdekes lehet, köszönöm szépen a megosztást! 🙂
monumentale | monumentális |
pastello | pasztell |
pittoresco | festői |
fascino | báj |
conservare | megőrizni |
carcere | börtön |
sbirro | zsaru |
imponente | impozáns |
anguilla | angolna |
marinatura | pácolás |