Az olasz találmányok nyomában 2.

Az első bank, a zongora, a galvánelem, a telefon, a kávéfőzőgép, a jacuzzi, a farmer, az első személyi számítógép, a szemüveg talán a leghíresebb olasz találmányok.
De mi fűződik még az olaszok nevéhez?

A sorozat első részét ITT  találjátok.



Szemüveg
A velenceiek először olvasást könnyítő köveket készítettek, később megtanulták üveglencsékkel készíteni ezeket. A lencséket a szöveg előtt kellett tartani.
Olaszországban az 1280-as években készültek el az első, szövegre helyezhető olvasó lencsék, Alessandro di Spina firenzei mester kezei által.

A látást javító lencséknek a szem előtt való rögzítése sok nehézséget okozott, mivel értékük eleinte jelentős volt, és leejtésükkor könnyen eltörhettek, megsérülhettek. Az orvosi irodalomban csak az 1200-as és 1300-as években találhatunk először említést a szemüvegről. Csiszolni még csak domború lencsét tudtak, és a dioptria fogalmát sem ismerték. Aki szemüveget szeretett volna vásárolni, az a vándorárusok készletéből válogathatott magának.



Tomasso da Modena 1352-ben készült festményei képviselik a szemüveg első művészi megjelenítését. Festményein látható volt, hogy a szerzetesek kéziratokat olvasnak és másolnak, egyikük nagyítóval, míg mások orrán szemüveg ül.



1400-tól az olaszországi Firenze vezető szerepet tölt be a kiváló minőségű szemüvegek értékesítésében, gyártásában és innovációjában. Már dokumentálták, hogy a látás 30 éves kor után romlott, és Firenze megvalósította az ötéves szemüveg-koncepciót. A lencséket ötévente változtatták a szemüveg öregedésével.
Később  a szemüvegeket exportálták Európa más részeibe is, amik már akkoriban is különböző stílusokban, kompozíciókban és árakon álltak rendelkezésre.

Kijelenthetjük, hogy az idők során Olaszország szemüvegbirodalommá vált, gondoljunk csak a világhírű Luxotticára!

Olaszul tudók vagy az olasz nyelvet gyakorolni kívánók figyelmébe ajánlom az alábbi, olasz nyelvű videót: 

Iránytű
Kezdetleges iránytűt az ókori kínaiak és az arabok is használtak.
A forradalmi műszaki átalakítást valószínűleg az a Amalfiból származó hajós, Flavio Gioia nevéhez fűződik, aki a mágneses lemezt függőleges tengelyre helyezte és dobozba foglalta.

A lemez, majd később tű a tengely körül szabadon foroghatott. Ez a szerkezet még nem működött tökéletesen a hullámzó vízen, a problémát szintén egy olasz fizikus, Gerolamo Cardano oldotta meg a XVI. században.



Ha tetszett a bejegyzés, és szerinted másoknak is érdekes lehet, köszönöm szépen, ha megosztod! 🙂