Buon San Valentino!

A Valentin nap történetének a gyökerei stílszerűen a romantikus hősszerelmesek hazájába vezetnek.
Terni Szent Bálint és Római Szent Bálint körül több legenda is kering, egyes történészek szerint a két Bálint egy és ugyanaz a személy lehetett.

Szent Bálint püspök és vértanú volt, 176-ban született Terniben, fiatalon tért át a keresztény hitre és mindösszesen 21 évesen Terni püspökévé avatták.
II. Claudius, pogány császár üldözte a kereszténységet,  és mivel Bálint nem mondott le hitéről, börtönbe vetette, javait elkobozta.

Hiába engedték szabadon, mivel a kereszténység népszerűsége egyre nőtt, Claudius utóda, Aureliusz császár másodszor is börtönbe vetette őt, ahol Bálint a hite erejével visszaadta a börtönőr vak leányának a látását.

A császár elrendelte Bálint kivégzését, a római katonák a nép haragjától tartva kihurcolták a püspököt a városból, ahol 273. február 14-én, 97 éves korában lefejezték.
Hívei és tanítványai (Proculo, Efebo és Apollonio) titokban temették el holttestét, és virrasztottak sírja felett, de tettükért ők is halállal lakoltak.

Forrás: wikipédia 

Egy másik legenda szerint azért végezték ki a püspököt, mert titokban összeeskette a keresztény, nagybeteg Serapiát és a pogány Sabinót.

Interamna (ma Terni) püspöke számos nyomorékot, epilepsziást és egy Craton nevű filozófus születésétől fogva összezsugorodott fiát gyógyította meg imáival.
A  bámulatos gyógyulás hatására nem csak Craton és családja, hanem Terni kormányzójának fia, Abundius is áttért a keresztény hitre.

Ugyanebben a korban élhetett Római Szent Bálint is, aki a szerelmespárok és a fiatalok védőszentje.

Egyes történészek szerint a két Bálint ugyanaz a személy lehetett.
A két Bálint története az évszázadok folyamán összefonódott, így gyakran tekintik Terni Szent Bálintot a szerelmesek védőszentjének is.

Egy ehhez kapcsolódó legenda arról szól, hogy Bálint püspök titokban eskette meg a szerelmes párokat.
Ez azért volt különleges, mert az akkori törvények értelmében a férfiak a katonai szolgálatuk teljesítése előtt nem házasodhattak. A friss házaspárokat megajándékozta egy csokor, a kertjéből szedett virággal.

Egy másik legenda szerint ő volt az első, aki egy pogány férfit és egy keresztény nőt összeesketett.

Az ókorból eredő ünnepet a keresztények napjainkban február 14-én ünneplik, ami az ókori Római Birodalom kedvelt Lupercalia ünnepét megelőző napja.

A rómaiak ezt az ünnepet Lupercus és Faunus istenek, valamint az ókori Rómát alapító legendás testvérpár, Romulus és Remus tiszteletére tartották meg. A pogány ünnep központjában az a Lupercal nevű barlang állt, ahol a monda szerint egy farkas a városalapító két fiúcskát szoptatta.

A Lupercalia tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt azért, hogy kiengeszteljék a rosszindulatú Lupercus istent. A papok ekkor a februa nevű kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főként a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon.

A termékenység ünnepének voltak kellemesebb részei is.
Ez a nap Júnó istennő, a házasság pártfogójának ünnepe is volt: a fiatal leányok Juno templomába mentek, ahol szerelmi jóslatot kaptak jövendőbelijükkel kapcsolatosan.

A férjek virágot ajándékoztak ezen a napon a feleségeknek.
Az egyszerű nép ifjú férfiai pedig ezen a napon Tinder hiányában tombolán kisorsolták ki maguk között a még hajadon lányokat.
A legenda szerint az így kialakult párok közül valóban sokan egymásba szerettek és egybe is keltek. 🙂

Olaszul tanulóknak, vagy az olasz nyelvet gyakorlók számára bizonyára hasznosnak fog bizonyulni az alábbi videó, amiben olasz nyelven követhetitek a Valentin nap kialakulásának a történetét. 

https://youtu.be/PwIQY-guD-A

Ha tetszett a bejegyzés, és szerinted másoknak is érdekes lehet, köszönöm szépen, ha megosztod. 🙂