A piadina Emilia-Romagna isteni utcai étele

Ha Riminiben és környékén jártok, mindenféleképpen kóstoljátok meg a hamisítatlan piadidát, amire természetesen nem csak ezen a környéken van lehetőségetek.
Mindazoknak, akik még nem ismerik ezt a híres finomságot, tisztázzuk: Riminitől északra piadinának, Riminitől Cattolicáig pedig piadának hívják ezt a finomságot.

Egy kis történelem

Az első bizonyíték a piadáról Romagna területén i.e. 1200-ból származik. Valószínűleg az etruszkok tanították meg a helyi olasz lakosságot a gabonafőzésre, ugyanis a gabonakása valójában egy tipikus etruszk étel volt,.

Az i.e. IV. században, amikor a búza termesztése és fogyasztása felváltotta a többi gabonafélét, és megjelent az első kelesztett kenyér is, a focaccia készítése jelentősen visszaszorult.
Ennek ellenére a kovásztalan, hamuban készült piadina továbbra is  a rómaiak egyik kedvenc étele, valamint a vallási szertartások alapvető eleme marad.

A Római Birodalom bukásával és a barbár inváziók beköszöntével a félsziget lakosságának számos étkezési szokása megváltozott.
A gabonatermesztés a mezőgazdasági termelésnek azonban valójában változatlanul alapvető eleme maradt.

Így történt, hogy a pestisjárvány éveiben, 1300 körül a paraszti osztálynak már nem volt gazdasági lehetősége a kovászos kenyér fogyasztására, és visszatért a polenta, az árpaliszt és a kovásztalan focaccia fogyasztásához, amiket kevésbé értékes alapanyagok keverékével,  pl. szárított hüvelyesekkel és makkal keverve készítettek.

Az első ismert történelmi dokumentum, ami a piadináról beszél, ebből az időszakból származik, egészen pontosan 1371-ból. A kifejezés valójában az Angelico bíboros által összeállított Romagna leírásban található, amiben Modigliana városa az Apostoli Kamarának fizetendő adói között 2 „piada” is szerepelt.

A reneszánsz beköszöntével felvirágoztak az udvarok és a konyhaművészet is. A hatalmas nemesi lakomák következtében születtek a történelem nagy szakácsai, mint például az a Cristoforo di Messisbugo, aki híressé tette az Este konyhát Ferrarában, és aki szerint a kovászos kenyér, valamint a piadina is a szegények eledele volt.

A huszadik század elején történt a piadina nagy újjáéledése, mindenekelőtt a kukoricalisztnek köszönhetően, amit lágy búzaliszttel kevertek,  és olcsón kiváló eredményeket lehetett elérni.

A lányok már öt-hat éves korukban megtanulták kinyújtani a tésztát és megsütni az illatos piadinát, amit  hagyományosan házi szalámival, kolbásszal, főtt káposztával, olajjal, fokhagymával és rozmaringgal fűszerezve töltöttek meg.

A többi finomság mellett a piadina is meghódította a ‘40-es, ‘50-es években a Romagnába érkezett turistákat.

Így kezdtek megjelenni az első kioszkok a tengerhez és a nyaralóhelyekhez vezető utak mentén, amik a romagnai gasztronómiai kultúra jellegzetes elemévé váltak.

Ebben az időszakban vált ismertté a piadina Olaszországban és külföldön egyaránt.

Ma már otthon kevesen készítik el eme finomságot, inkább készen vásárolják, és otthon megtöltik.
Ennek ellenére Romagna utcáin még mindig nagyon könnyű találni olyan kioszkot, ahol a piadinát úgy készítik elő és terítik ki, mint egykoron.

Valójában, mivel a piadina olyan étel, amit a szabadban fogyaszthatunk, vagy ahogy ma mondanánk, utcai étel, sokan szívesebben fogyasztjéj az utcán, vagy esetleg lent a tengarparton, miközben egy kicsit napoznak és gyönyörködnek az Adriai-tengerben.

Egyszerű, gyors és népszerű étel jellegéből adódóan a piadina ma az egyik legelterjedtebb és legismertebb étel Emilia-Romagna településein, és már a nevének kimondása is eszünkbe juttatja Rimini strandjait és a tengeren töltött nyári estéket.

Bár a piadina, ami évszázadokon keresztül a szegények eledele volt, végül bekerült a nagy szakácsok „sztárkonyhájába”, akik az idők során szokatlan és eltérő kombinációkat kezdtek javasolni.

Forráskép megtekintése

Nézzük a piadina receptjét!

Hozzávalók 5 piadina elkészítéséhez:
– 50 dkg finomliszt
– 7 dkg kiváló minőségú disznózsír, például Mora di Romagna, de egyes receptek extra szűz olíva olajat írnak
– 2 csipet szódabikarbóna (kb. 3 g)
– vagy 10 g sütőpor sós ételekhez
– 8 g só
– víz

Elkészítése: 
A lisztet nyújtódeszkára öntjük, a közepébe kis adagokban tesszük a zsírt, a szódabikarbónát vagy a sütőport és a sót.
Keverjük össze mindent meleg vízzel, amíg homogén és rugalmas tésztát nem kapunk.

Kb. 150 g-os golyókra osztjuk a tésztát, és sodrófával kinyújtjuk, szép köröket formálva belőle. A sodrófát időnként megszórjuk liszttel, hogy ne ragadjon rá a tésztára.

A vastagság változó: Forlì és Ravenna környékén 6-8 mm-től a Rimini térségében a nagyon vékony, 2-3 mm-ig terjed.
A piadinákat ajánlatos gyorsan, nagyon forró sütőlapon megsütni mindkét oldalán, vigyázva arra, nehogy megégjenek.

Olaszul tudók vagy a nyelvet tanulók figyelmébe ajánlom az alábbi, olasz nyelvű videót:

Képzeljétek, még dalt is szenteltek eme ételnek. 🙂

Ebben az olasz nyelvű bejegyzésben  temérdek ötletet találtok arra, hogy hogyan tudjátok megtölteni a piadinát.
Buon appetito! 🙂

Ha tetszett a bejegyzés, és szerinted másoknak is hasznos lehet, köszönöm szépen, ha megosztod.:)

gli etruschietruszkok
influenzarebefolyásolni
coltivazionetermesztés
preparazionekészítés
cerimonia religiosavallásos ceremónia
pane lievitatokelesztett kenyér
rinascimentoreneszánsz
conquistaremeghódítani
diffusioneelterjedés
piastra bollenteforró sütő/főzőlap

Ma van a National Pizza Day, éljen a pizza!

Naponta 8 millió, igen, jól látjátok, 8 millió pizzát készítenek és fogyasztanak Olaszország területén.

Számszerűsítve ez:
330 ezer pizzát óránként,
5 ezret percenként,
92 pizzát másodpercenként.

Óriási üzlet, ami évente 30 milliárd eurót hoz a konyhára.
Ha pizzáról van szó, az nem ismeri a gazdasági válság fogalmát.

A pizza kialakulásának rövid története

A pizza szó a latin „picea” (összegyúr) szóból ered.
Első megjelenése az i.e. időkre tehető és a dél-itáliai görög kolóniákhoz köthető.
Például Pompeiben a régészek feltárták a mai, modern pizza kemencék elődjét.

A középkorban, 997-ben jelent meg először a pizza szó.
Akkoriban a pizza egészen másképpen nézett ki. Az úgynevezett fehér pizzát zsírral vagy tejföllel kenték be és erre tették a feltétet. Ez inkább a mai lángoskenyérhez hasonlított.

A modern pizza feltalálását a nápolyi Raffaele Esposito nevéhez kötik, aki 1780-ban sütötte meg az első, a mai értelemben vett pizzáját.
1830-ig utcai árusok árulták, majd megnyílt az első pizzéria, az Antica Pizzeria, ami még ma is működik Nápolyban.

Az 1950-es években olasz bevándorlók magukkal vitték a pizzakészítés mesterségét, ezután vált a pizza világhírű étellé.
A pizza amerikai térhódítása az 1953-as The Caddy című filmben szerepel először.

“In Napoli where love is king
When boy meets girl, here’s what they say:
When the moon hits your eye like a big pizza pie, that’s amore.” 🙂

Sőt, azt tudtátok, hogy a világ első pizza múzeuma is New Yorkban nyílt meg?
Egy ideiglenes múzeumról beszélünk, ami két éve október 13-28 között várta a pizzaimádó látogatókat.

Egészséges vagy egészségtelen étel-e a pizza?
Az orvosok és a dietetikusok szerint egészséges étel, mert egészséges alapanyagokból készül, melyek könnyen emészthetők és megfelelnek a mediterrán étrend előírásainak. A paradicsom, mint fő alapanyaga, késlelteti a sejtek öregedését.

Milyennek kell lennie egy igazi pizzának?
Méretét illetően kb. 3 mm belső vastagsággal rendelkezik, átmérője kb. 35 cm.
A margherita pizza hozzávetőleg 700-800 kalóriát tartalmaz, ugyanakkor egy marinara pizza csak 500 kalóriát.

Egy magára adó pizzeria bezár akkor, ha elfogyott az előző nap begyúrt pizzatésztája. Azt mondják, a pizzatésztának legalább egy fél napot állnia, pihennie kell a sütés előtt.

Melyik az olaszok kedvenc pizzája?
A statisztikák szerint az olaszok 80%-nak a kedvenc pizzája a margherita, a pizzák királynője.

A történetéről az a hiedelem járja, hogy 1889 júniusában, az olasz királynő (Margit = Margherita) nápolyi látogatása tiszteletére készítette Raffaela Esposito, egy nápolyi szakács, akinek a nevéhez fűződik a mai értelemben vett pizza elkészítése. Mivel akkoriban a pizzát még csak Nápoly városában ismerték, ezzel az étellel kedveskedett a királynőnek.

A feltétekkel (bazsalikom: zöld, mozzarella: fehér, paradicsom: piros) az olasz zászló színeibe öltöztette a pizzát.
A pizzát tisztelete jeléül a királynőről nevezte el.

Ugyanakkor létezik egy másik verziója is a Margherita pizza kialakulásának, eszerint úgy tűnik, hogy ez a pizza valamikor 1796 és 1810 között született. Emanuele Rocco filológus kutatásai során rábukkant egy írásra, melyben a szokástól eltérő pizzafeltét kombinációkról van szó: bazsalikom, paradicsom és vékonyra szeletelt mozzarella.

A többi helyezést illetően ugyanakkor óriási a különbség észak és dél ízlése és preferenciája között.
Északon a legjobban a gombás-sonkás pizzát szeretik, ezt követi a gorgonzolás és szalámis pizza, majd a pizza capricciosa.
Délen  a bivaly mozzarellás pizza kedvenc, ezt követi a marinara, majd a tonhalas-hagymás pizza.

2017-ben az Unesco a nápolyi pizzakészítést  felvette a kulturális szellemi örökségek listájára.

Dilemmák a pizza körül
Magas vagy alacsony, lágy vagy jól átsütött, szeletelt vagy egyben, elektromos vagy fatüzelésű kemencében készüljön-e?
Fatüzelésű esetén kevesebb zsiradékkal is megsül a pizza.
Az elektromos sütőben szárazabb lesz a pizza.

Az olaszok többsége a fatüzelésű kemencét preferálja.
Egy olasz számára a pizza csak sós lehet, az ananászos vagy csokis pizzát például soha nem ennék meg. 🙂
Óvatosan az égett szélekkel, rákkeltő lehet!

A hozzáértők azt mondják, a „volo”, a pizza röptetése az egyik titka a tökéletes pizzának, ami során a felesleges liszt távozik a pizzatésztából.

Nézzétek csak, ilyen egy vérprofi akrobatikus pizzaiolo:

Néhány érdekességről, pizzarekordokról ide kattintva lehet olvasni.

Olaszul tanulók vagy az olasz nyelvet gyakorlók figyelmébe ajánlom ezt az olasz nyelvű  pizza receptet.

Ha tetszett a bejegyzés, és szerinted másoknak is érdekes lehet, köszönöm szépen, ha megosztod! 🙂

farinaliszt
lievitoélesztő
forno a legnafatüzelésű kemence
cucina napoletananápolyi konyha
pomodoroparadicsom
basilicobazsalikom
impastotészta
all’esterokülföldön
mozzarella di bufalabivalymozzarella
derivareszármazni

Mi az olasz hosszú élet titka?

Sokat dohányoznak, nem keresnek vagyonokat, gazdaságuk évek óta rossz állapotban van, viszonylag keveset költenek az egészségügyre, vehemensek is. Bármely olasz ez utóbbira azt mondja, hogy ők soha nem veszítik el a fejüket, nem is kiabálnak, csak elmagyarázzák, hogy nekik van igazuk.  😀

Ennek ellenére a várható élettartam (81,5 év) szerint Olaszország  az 5. helyről a 2. helyre ugrott, megelőzve Franciaországot, Németországot és Svédországot is.

A dolce vita, az 1960-as évektől kezdődően az életszínvonal drasztikus javulása Olaszországban, áttérés a szegénység leveréséről a növekvő jólétre, mind a folyamat részei, amihez hozzájárul az is, hogy Olaszország összetartó és viszonylag kevésbé megosztott társadalom.

A kulcs valószínűleg a mediterrán diéta.
Az 1960-as évek óta jelentős javulás tapasztalható az olasz étrendben,  sokkal több friss halat fogyasztanak. A friss zöldségek és gyümölcsök mindig elérhetők, és sok olívaolajat használnak a főzéshez, ezzel szemben állati zsíradékot nagyon ritkán.  Hagyományosan az olaszok különféle, mindig jó minőségű bort fogyasztanak étkezés közben, és kerülik a mértéktelen ivást.
Számos tanulmány összekapcsolta a mediterrán étrendet a szívbetegségek csökkenő kockázatával.

Spaghetti, Noodles, Tomatoes, Pasta, Starter, Scampi

Ha az olasz ételekre gondolunk, sokszor azonnal a tésztákra, a nehéz mártásokra asszociálunk, és könnyen beleeshetünk a lasagne-tészta-prosciutto sztereotípiába.
Az olaszok szeretik a zöldségeiket, az alapanyagok helyi beszerzését, az olasz étkezések többsége házi készítésű és sok-sok ízletes zöldséget tartalmaz.

Olaszul tanulók vagy a nyelvet gyakorolni kívánók az alábbi videóban bővebb információhoz is juthatnak:

Fogyassz helyi termékeket!
Évek óta a 0 kilóméteres termékek fogyasztása alappillér Olaszországban. Ennek az elvnek a gazdasági vetülete is igen jelentős, hiszen nem kell tárolási és szállítási költséget fizetni, valamint a helyi termelőket támogatják.

Fogyassz szezonális ételeket!
Ha valami szezonon kívül esik, általában külföldről származik, és az olaszok inkább meg sem veszik. Mi a szükség is lenne rá, ha annyi választási lehetőségünk van? A szezonalitás határozza meg az olasz rituálékat is, példál tök rizottót nem készítenek, ha a sütőtök szezonon kívül van.

Food, Gourmet, Restaurant, Meal, Gourmet Food, Meat

Ne egyél lóhalálában!
Az olaszok tudják, hogyan kell megállni és élvezni az ételüket.
Élvezik a bevásárlás, a főzés és végül az evés folyamatát!
A munkahelyükön ebédidőben is kimennek ebédelni, és megadják annak a módját, nem a számítógépük mellett kapnak be egy falatot, miközben dolgoznak.

Olive Oil, Oil, Food, Carafe, Mediterranean, Bottle

Extra szűz olívaolaj!
A megfelelő extra szűz olívaolaj rengeteg antioxidánst, E-vitamint és egészséges monosaturált zsírt tartalmaz. Ennek az olajnak a legtisztább állapotban smaragdzöldnek és homályosnak kell lennie.

Hagyjd figyelmen kívül az importált ételeket!
Az olaszok szerint az importált élelmiszerek használata hiányos kreativitásra utal. Rengeteg helyi és egészséges alapanyag közül lehet választani!

Seafood, Food, Healthy, Sea, Fresh, Fish, Restaurant

Fogyassz sok halat, zöldséget, hülyeseket!
A tengerparti területek előnye, hogy sokféle helyi hal kapható, főként makréla és szardínia. Ezekben magas az egészséges zsírtartalom. Hihetetlen sokféle zöldségféle terem az országban, ezek fogyaszthatók akár frissen-nyersen, tartósítva, pácolva, főzve.
A hüvelyesek az olasz konha egyik fontos alapeleme.

Fogyassz sok fűszer- és gyógynövényt!
Ezek sok vitamint, ásványi anyagot tartalmaznak, valamint  hasznosak az ételek ízesítésében anélkül, hogy túl sok sót, szószt vagy mesterséges aromát használnánk.

Tomatoes, Feta Cheese, Basil, Mediterranean, Fresh

Ülj asztalhoz, ne a kanapén, a tv előtt egyél!
Az asztalnál ülve, akár egy étteremben, akár otthon családi vagy barátai körben, minőségi időt töltenek együtt. Az étkezés egyben a pihenés folyamata is.

Szieszta
Miután minden olasz agyondolgozta magát délelőtt a munkahelyén, természetesen szüksége van egy kis szunyókálásra ebédidő környékén. Ilyenkor mindenki (kivéve, akinek “csak 1 óra ebédideje van) hazamegy pihenni, erre röpke 3 órájuk van. Még olyan munkahelyeken is, ahol elvárható lenne a folyamatos nyitvatartás, mint pl. bankok, élelmiszerüzletek, lehúzzák a rolót 12-13 óra körül, és csak 16 óra környékén nyitnak ki ismét.

A mediterrán diétán kívül fontos megemlíteni, hogy az olaszok élvezik az életet.
Nem panaszkodnak, nem licitálják túl egymást, hogy kinek rosszabb, kinek fáj jobban, ki szed több gyógyszert, hanem csinibe vágják magukat, belövik a hajukat, feldobják a hegyi levegőt és bemennek a belvárosba egy fagyiért, egy esti sétára, vagy lemennek a tengerpartra és ott korzóznak. Élvezik az életet, ha úgy adódik, az utca kellős közepén dalra fakadnak és táncolni kezdenek.
Legyenek követendő példa!

Couple, Dancing, Street Dancing, Tel Aviv, Smile

Ha tetszett a bejegyzés, és szerinted másoknak is érdekes lehet, nagyon szépen köszönöm, ha megosztod! 🙂

dieta mediterraneamediterrán étrend / diéta
nutrizionetáplálkozás
abitudineszokás
ipotesifeltételezés
mortalitàhalálozás
riduzionecsökkentés
olio d’oliva extra vergineextra szűz olívaolaj
di stagioneszezonális
gli alimentiélelmiszerek
longevitàhosszú élet

Éljen a fagyi, ma van a Gelato Day!

A fagyi rövid története

A fagyi elődjének története az időszámítás előtti időkre nyúlik vissza.

Nagy valószínűség szerint az első fagylaltkelyhet Egyiptomban találták a II. dinasztia sírjában. Így feltehetőleg az i. e. 2700-as években már létezett ez a speciális ezüst kehelypáros, az egyik kehelyben lehetett valószínűleg a hó, a másikban pedig a főtt gyümölcs és ezeket keverték össze.

A mai fagylalt elődje viszont valószínűleg Kínában született, i.e. 2000 környékén. Hóba kevert, alaposan megfőtt rizsből, tejből készült, fűszerek hozzáadásával.
Ezt követően születtek meg a fagyasztott gyümölcs alapú édességek, melyek tejjel vagy a nélkül készültek.

A Római Birodalom idején a rabszolgák a Vezúvról hordták a havat és a jeget.
Pompeiben a régészek találtak arra utaló jeleket, hogy léteztek a városban jégárusítással foglalkozó boltok.

Forráskép megtekintése
Képek forrása: italymagazin.com

A XIII. században Pekingben utcai árusoktól lehetett megvásárolni ezeket az édességeket.

A XIV. században Marco Polónak köszönhetően megjelent a fagyasztott tej és fagyasztott gyümölcs Olaszországban is.

1533-ban, amikor Medici Katalin és II. Henrik egybekeltek, egy addig soha nem látott édesség is került az asztalra. Édes krém alapú, fél hideg desszert volt, ami nagyon hasonlított a mai fagylaltra.

A fagyi a gazdag emberek kiváltsága volt, mivel nagyon költséges volt a jég előállítása és tárolása.

1560-ban egy spanyol orvos római látogatásának köszönhetően viszont forradalmi változás állt be a fagyi történetében. Rájött arra, hogy ha kálium-nitrátot ad a jéghez és a hóhoz, sokkal könnyebben és gyorsabban le lehet bármit hűteni viszonylag rövid időn belül.

Forráskép megtekintése

A XVII. század végén egy francia szakácskönyvben megjelent az első fagyi recept.
Toszkánában és Szicíliában virágzó jégkereskedelem alakul ki. Francesco Procopio de’ Coltelli, szicíliai származású szakács Párizsban megnyitotta világhírű kávéházát, a Café Procopét. Továbbfejlesztette a fagyit, a mézet cukorral helyettesítette és sót adott hozzá, hogy hamarabb hűljön és tovább elálljon.
Ezt követően minden magára adó kávézóban lehetett fagyit kapni.

1770-ben Giovanni Basiolo, olasz kivándorló New Yorkban megismertette az amerikaiakkal a fagylaltot. Akkoriban még viszonylag kevés volt a választék. Létezett gyümölcs alapú jégkása, valamint tej alapú csokis és fahéjas fagyi is.

Az igazi áttörést az ipari forradalom hozza, amikor feltalálták a hűtőgépet és immár nem volt gond a fagylalt hűtése és tárolása.

A XX. század legelején feltalálták a tölcsért, majd az 1920-as években a mozgó fagyis pultokat, majd a pálcikás jégkrémet.

Forráskép megtekintése

A II. világháborútól napjainkig Olaszországban

A csomagolt fagylalt és jégkrém fogyasztása 1/4 kilóról 4 kilóra növekedett.

Ugyanakkor a kézműves fagylalt esetén még nagyobb a változás. Egy 2017-es statisztika szerint minden olasz évente 12 kg fagylaltot fogyaszt (ez a világháború után csak ½ kiló volt) és ezzel fagyi fogyasztásban az olaszok világelsőnek tudhatják magukat.

Forráskép megtekintése

Fagyi Guinness rekordok

A leghosszabb fagyi
Amerikában, a Texas Fesztiválon készült 2019. márciusában.
1386,62 méter hosszúságú lett ez a Guinness rekord fagylalt-desszert, aminek az elkészítéséhez felhasználtak kb. 1900 liter vanília fagyit, 1150 liter csokoládé és eperszirupot, 2000 flakon felvert tejszínhabot, 12 kg csoki forgácsot és 20.000 cseresznyét.

A legmagasabb jégkrém
Szintén Amerika nevéhez fűződik. 2014-ben készítettek el, 1365 kg-ot nyomott, 1,7 méter magas és 1,9 méter széles volt.

A legmagasabb tölcséres fagyi
A Guinness rekord Norvégia nevéhez,  a Hennig-Olsen családi vállalkozáshoz fűződik.
Paraméterei az alábbiak: 3,08 méter, 1080 liter fagyiból, 60 liter csokiból és 110 kg nápolyiból készült.
Ezzel a rekorddal 1 korábbi olasz rekordot (2,81) múltak felül a norvégok.

Legtöbb gombóc egy tölcsérben, na végre, ez már egy venetói olasz névhez fűződik, aki 121 gombóc fagyit tett rá egy tölcsérre majd egyensúlyozta azt. 🙂

Végezetül pedig olaszul tanulók vagy a nyelvet gyakorlók számára egy olasz nyelvú videó, amiben a venetói fagyi történetét ismerhetitek meg:

 

Ha tetszett a bejegyzés, és szerinted másoknak is érdekes lehet, köszönöm szépen a megosztásokat! 🙂

neve
ghiacciojég
mescolareösszekeverni
lattetej
succo di fruttagyümölcslé
architettoépítész
pannatejszín
mieleméz
frigoriferohűtőszekrény
conotölcsér

Apák napja olasz módra

Az anyák napja mintájára az apák napja ünnepe a XX. század első évtizedeiben született, amit – mint ahogy az anyák napját is – világszerte különböző időpontokban ünneplik.
A katolikus egyház már 1871-ben proklamálta Szent Józsefet (névnapja március 19-re esik), a családapák védőszentjét.

Az első, írásos és fényképes dokumentumokkal alátámasztott alkalom, amikor az apák napját megünnepelték, az Amerikai Egyesült Államokba, a nyugati virginiai Fairmontba, 1908. július 5-re nyúlik vissza.

A katolikus hagyományokkal rendelkező országokban az apák napján Szent Józsefet, a Boldogságos Szűz Mária férjét, az alázat és az odaadás szimbólumaként ünneplik.

Elsőként a bencés szerzetesek ünnepelték Józsefet 1030-ban, őket követték Mária szolgái 1324-ben, a ferencesek pedig 1399-ben. Az ünnepet IV. Szixtus és V. Piusz pápa tovább népszerűsítette.
1621-ben ezt a napot egyházi ünneppé,  sőt XV. Gergely pápa polgári ünneppé is nyilvánította Szent József napját, amit 1977-ben egy törvény eltörölt.
Érdekesség, hogy Sváj olasz kantonában, Ticinóban, valamint néhány spanyol tartományban a mai napig munkaszüneti nap március 19-e.

Forráskép megtekintése
Forráskép megtekintéseKép forrása: magyarno.com

Szent József a néphagyományban az árvák, a hajadon lányok védelmezője is.
Ennek megfelelően Szicília egyes területein március 19-én ebédre szokás meghívni a szegényeket. Más területeken az ünneplés egybeesik a téli végének ünnepével. A megmunkálandó, bevetendő földeken máglyát raknak, a tűz fölött pedig átugrálnak jó idő és jó termés reményében.

Nem lenne kerek az ünnep, ha a szimbolikus apák napi ajándékok nem társulnának édességekkel.
A tipikus apák napi desszertek régiónként változnak, és többnyire krémmel vagy lekvárral töltöttek.
Rómában a bignè di San Giuseppe a hagyományos süti, amit forró olajban sütnek, de sütőben is készíthető.

Forráskép megtekintése
Kép forrása: tripadvisor 

Toszkánában és Umbriában a nap süteménye a fritella di riso, amit tejben főtt rizzsel készítenek, majd likőrrel és fűszerekkel ízesítenek.
Emilia-Romagnában az ünnep jellegzetes desszertje a raviola. A Bologna megyei Trebbo di Renóban minden év március 3. vasárnapján kerül megrendezésre a hagyományos és több száz éves rendezvény, a “Festa della raviola”-ra.

Úgy gondolom, hogy a legismertebb apák napi sütemény a nápolyi, krémmel töltött finomság, a zeppole di San Giuseppe.
Talán ellentmondásosnak tűnhet, hogy a nagyböjt kellős közepén ennek a vallási ünnepnek a hagyománya szinte kötelezővé teszi a desszert elkészítését. Természetesen van magyarázat rá, egy legenda szerint Szent József olajsütő is volt, így egyfajta, a szent iránti tiszteletből Nápoly utcáin néhány évtizeddel ezelőttig az olajsütők „instant” sült fánkokat készítettek a járókelőknek.

A zeppola etimológiájáról számos hipotézis szól.
Egyesek szerint a serpula szóból származik, ami latinul kígyót jelent, ezzel utalnak a sütemény formájára.
Mások szerint a zeppa szóból származik, ami éket jelent, és a billegő bútorok alá szokás helyezni, itt is egyértelmű a Szent József hivatására való hivatkozás.
A San Giuseppe zeppole első receptje a szakács és tudós, Ippolito Cavalcanti 1837-es receptkönyvében jelent meg.

Forráskép megtekintéseKép forrása: ulisseonline

A zeppole di San Giuseppe elkészítése

Hozzávalók a tésztához:
30 dkg liszt
6 tojás
1/2 liter víz
5 dkg vaj
porcukor
csipet só

Hozzávalók a krémhez:
2 tojás
10 dkg cukor
8 dkg liszt
5 cl tej
reszelt citromhéj

Forráskép megtekintése
Kép forrása: notizieaudaci

Közepes lángon melegítsük fel a vizet a vajjal és egy csipet sóval.
Mikor a víz elég forró, öntsük hozzá az átszitált lisztet, és habverővel keverjük simára, ez akár 10 percig is eltarthat.
Majd vegyük le a tűzről, és a tojás hozzáadása után, keverjük tovább, hogy homogén legyen a tészta, majd hagyjuk pihenni.

Közben készítjük el a pudingot. A cukrot keverjük össze a tojássárgájával, adjuk hozzá az átszitált lisztet, majd ízlés szerint a tejet és reszelt citromhéjat.
Majd lassú tűz fölött, folyamatosan kevergetve, csomómentesen készítsük el a tölteléket.
Készítsük el a fánkokat habzsák segítségével, majd forró olajban süssük ezeket aranybarnára.
Miután kihűltek, a fánkok közepébe töltsük a pudingot, a tetejét cseresznyével és/vagy tejszínhabbal díszíthetjük.

Buon appetito! 🙂

Végezetül az olaszul tanulóknak egy olasz nyelvű videó a zeppole receptjével:

Ha tetszett a bejegyzés, és szerinted másoknak is hasznos lehet, köszönöm szépen, ha megosztod! 🙂

festa del papàapák napja
celebraremegünnepelni
protettorevédő, védelmező
festeggiaremegünnepelni
eliminareeltörölni
giorno festivoünnepnap
tradizionehagyomány
secondoszerint
ripienotöltött
friggereolajban sütni

Az olasz street food ételek nyomában

Csak bekapnál valamit napközben városnézés, séta közben vagy egy árnyas fa tövében egy parkban?
Az utcai árusoktól, bódékból, piacokon vásárolt, finomabbnál finomabb ételek kínálatából válogattam egy csokorra valót.

Piadina romagnola – lepénykenyér 

Emilia-Romagnából származó gyors étel, ami egyszerűségével egész Észak-Olaszországot meghódította. A piadina, más néven piada néven ismert vékony korong alakú, élesztő használata nélkül készített lepénykenyeret mindenki a saját ízlése szerinti töltelékkel töltheti, például sajtokkal, felvágottakkal, szószokkal, paradicsommal, rukkolával, ricottával.

Pizza a portafoglio

A klasszikus és legendás nápolyi pizza utcai változata. Kisebb átmérőjével eltér a klasszikus pizzától, kétszer összehajtogatjuk (innen származik az elnevezése is, ami pénztárcát jelent) és voilá, már fogyaszthatjuk is.

Forráskép megtekintéseKép forrása: Fanpage.it 

Panzerotto pugliese

A pugliai panzerotto a Salentói-félszigetről származik, ami egy sült félhold. Általában húsos mártással és mozzarellával töltik.

Focaccia genovese

Ligur eredetű (bár Puglia is magáénak vallja), mára Olaszországszerte széles körben elterjedt a genovai focaccia. Egyszerű és ízletes, puha alaptésztája vízből, sóból és olajból készül, amit gazdagíthatnak sajttal, fűszerfélékkel, paradicsommal.


Brezel – perec 

Az elnevezése német eredetre utal, a feljegyzések szerint viszont dél-franciaországi és olaszországi kolostorokban már a VII. században készíthettek  perecet a szerzetesek .
Olaszországban leginkább északon, ezen belül is Trentino-Alto Adigében a legelterjedtebb a brezel fogyasztása.

Pretzels, Pretzel, Laugenbreze, Oktoberfest, Delicious

Seadas

Szardínia rajongók és édesszájúak figyelem! A seada búzadarából és sajtból készített apró, édes ravioli, amit mézzel öntenek nyakon.

Sciatt

Valtellina legismertebb utcai eledele a sciatt, ami a helyi nyelvjárásban békát jelent.  A kerek, hajdinalisztből készített palacsintát olvasztott sajttal töltik meg, forró olajban kisütik, végső formája valóban egy békára hasonlít.


Arancina siciliana / arancino siciliano 

Végül, de nem utolsósorban a szicíliaiak büszkesége, a helyi “piramis”-nak  is becézett rizsgolyó, ami gondolom, hogy mindannyiunk kedvence. Bár az elnevezése  “vita” tárgyát képezhetné, ugyanis a sziget keleti felében a nőnemű, a nyugati felében pedig a hímnemű alakot használják, ez csak egy újabb alkalom arra, hogy a cataniaiak és a palermóaik élcelődjenek egymással.  🙂

Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm szépen, ha megosztod! 🙂

farciremegtölteni
lievitoélesztő
essere originario divhonnan származni
mezzalunafélhold
fa venire l’acquolina in boccaösszefut a nyál a szájban
formaggio fusoolvasztott sajt
rospovarangyos béka
dibattitovita
versioneváltozat
classicoklasszikus

 

Crostata, a fenséges omlós vajas olasz süti

A crostata torta talán a legrégebbi olasz desszert, amihez számos történet fűződik.
Ez egyik legenda még a kereszténység előtti időkbe repít minket.
Partenope sellő a Nápolyi-öbölben élt, és minden tavasszal, a természet újraéledésekor elkápráztatta az ott élőket csodálatos dalaival. A nápolyikat méltón kívánták ezt megköszönni, utasítottak hét fiatal lányt, hogy vigyék el a sellő számára az ajándékaikat, aminek jelképes jelentése is volt.
Lisztet (az erő és a gazdagság szimbóluma), túrót (a munka szimbóluma), tojást (az új élet szimbóluma), tejben főtt búzát (a két királyok szimbóluma), narancsvirágvizet (a természet hálaadásának a szimbóluma), fűszereket (a távoli népek szimbóluma), cukrot (Partenope édes énekének a szimbóluma) ajándékoztak neki.

Képek forrása: Pinterest

Valósághűbb a történet azon verziója, miszerint egy apáca az ősi Szent Gergely kolostorban alkotta meg először ezt a süteményt.
A kulináris interpretáció misztikus értelmet adott, mivel Krisztus feltámadását szimbolizálta. Ezért is a szokás elkészíteni a desszertet nagypénteken, és elfogyasztani a húsvét során.

Egy újabb történet szerint egy nap Marquis de Rubis, útban Nápoly felé szerencsétlenül járt, mert eltörött a kocsijának a kereke, így nem volt mit tennie és elfogadta egy paraszt család vendéglátását. Így történt, hogy megkóstolhatta ezt a finom desszertet, ami annyira lenyűgözte, hogy azonnal hatállyal bevezettette a bourboni udvarban is.

Az utolsó történet a süteménnyel kapcsolatban már dokumentumokkal alátámasztott, és kapcsolódik a Bourbon-házhoz. II. Ferdinánd, Bourbon király felesége, Mária Terézia soha, de soha nem mosolyogott, így kapott egy is „csodálatos” gúnynevet: „a soha nem mosolygó királyné”.
Egy nap, engedve férje unszolásának, megkóstolta a crostatát, és azonnal széles mosoly öntött el az arcát.
Ekkor a király ekképpen kiáltott fel: „a sütemény csodát tett, de ahhoz, hogy a feleségemet újra mosolyogni lássam, a következő húsvétig kell várnom?”

Mára már nem csak húsvétkor, hanem az év bármely szakában is kapható ez az ízletes sütemény.
Számos variációja terjedt el a klasszikus lekváros verzión túl: készíthető rizzsel, spagettivel, tönkölybúzából, vaníliakrémmel, túróval, nutellával.

Most megosztom veletek az olasz családom jól bevált és pikk-pakk elkészíthető crostata receptjét.

Hozzávalók:

20 dkg vaj
20 dkg porcukor
1 egész tojás és 1 tojás sárgája
40 dkg liszt
1 ek méz
csipetnyi só
½ citrom leve
bio citrom reszelt héja
lekvár

A vajat, porcukrot, tojást, lisztet, mézet, sót és citromot összedolgozzuk, nyújtjuk, majd sütőpapírral bélelt formába tesszük. Tegyünk félre tésztát a sütemény beborításához!
Megkenjük lekvárral, de helyette használhatunk előzetesen lecsöpögtetett túrót (ne áztassa el a tésztát), vaníliakrémet vagy nutellát is.
A maradék tésztából rácsokat formázunk és befedjük a sütemény tetejét.
Jó kézügyességűek rács helyett más formákkal is próbálkozhatnak. 🙂
Előmelegített, 180 C°-os sütőben sütjük.

Buon appetito! 🙂

Ha tetszett a bejegyzés és szerinted másoknak is hasznos lehet, köszönöm szépen, ha megosztod! 🙂 

in onore divki / vmi tiszteletére
sirenasellő
donoajándék, adomány
rinnovaremegújítani
ceremonia cristianakeresztény szertartás
risveglioébredés
restituirevisszaadni, visszaszolgáltatni
simboleggiareszimbolizálni
ospitalitàvendéglátás, vendégszeretet
contadinoföldműves

 

Ma van a tészta világnapja, evviva la pasta!

A világ ma, október 25-én ünnepli a tészta napját. A pasta az olasz kulunáris identitás egyik alappillére. Az olaszok a tésztát szinte az anyatejjel szívják magukba.
Az esemény kapcsán hoztam  néhány kuriózumot a tésztával kapcsolatban.

I. e. 1100-ra nyúlnak vissza az első fennmaradt feljegyzések a tésztafogyasztásról, ami bizony nem Olaszországhoz, hanem Kínához köthető. A tészta sokkal később érkezett Olaszországba, az etruszk eredet nem bizonyítható, és i. e. 400-ra datálható.

Noodles, Small, Large, Lasagna, Raw, Hard, Spread, Cook

A század elején mindössze 60 tésztaüzlet volt Nápolyban, ez a szám 1785-ben 280 üzletre duzzadt. Érdemes kiszámolni, hogy hányszorosára hatványozódott igen rövid idő alatt!  Ez a fellendülés az olasz város megállíthatatlan sikerének kezdetét jelentette a tésztagyártásban.

Pasta, Dough, Italian, Italy, Sauce, Plate, Table

25,3 kg az évente egy főre elfogyasztott tészta mennyisége Olaszországban, ezzel a mennyiséggel naná, hogy a tésztafogyasztás világrekordere az olasz nép.  A második helyen Venezuela áll 13,2 kilóval, a dobogó legalsó fokán pedig Tunézia 11,9 kilóval. Az Egyesült Államok a hetedik helyen áll, fejenként 8,8 kilóval. Írországban és El Salvadorban fogyasztják a legkevesebb tésztát, évente csak 1 kilót fejenként.

Olyan nincs, hogy azért kell elmenni bevásárolni, mert elfogyott a tészta. Tészta az olasz háztartásokban mindig van, és rendszeresen feltöltik az otthoni raktárkészleteiket. 🙂

Tortellini, Noodles, Pasta, Italian, Green

310 féle tésztafajta ismert a világon. A legtöbb esetben megmarad az eredeti olasz elnevezés, de országtól függően különböző fantázianeveket is adhatnak a tésztáknak, így összességében 1300 tésztafélét tartanak számon.

Az olaszok a tésztákat elsősorban a tészta formája és az összetevők alapján csoportosítják.
Ha tészta, akkor beszélhetünk friss vagy száraz tésztáról, durum tésztáról, tojásos vagy tojás nélküli tésztáról.

Ebben a remek, olasz nyelvű bejegyzésben közelebbről is megismerkedhettek a tészták kategórizálásával (pl. formájuk vagy hosszuk alapján), valamint azt is elsajátíthatjátok, hogy milyen tésztához  milyen szósz dukál. Az olaszok ebben a témában is vérprofik, pontosan tudják, hogy milyen tésztát milyen szósszal párosítsanak a maximális kulináris élvezet érdekében.
Ráadásként gyakorolhatják a dolce vita nyelvét. 🙂

Pasta, Italy, Food, Eat, Carbohydrates, Foods

3,3 millió tonna tésztát állít elő Olaszország évente, ezzel  a számmal a fogyasztás mellett a termelés világrekordere is.
A második helyen az Egyesült Államok 2 millióval, Brazília 1,3 millióval és Oroszország egymillió tonnával áll.

Pasta, Dough, Italy, Food, Cooking, Flour, Meal

10 dkg tésztában köret nélkül átlagosan 350 Kcal  kalória található. Táplálkozási szempontból az egyik legkiegyensúlyozottabb étel. 10 dkg tészta 11 g fehérjét, 1,4 gramm zsírt és 79 g szénhidrátot tartalmaz, nem beszélve 22 milligramm kalciumról, 192 mg káliumról és 189 mg foszforról, valamint számos vitaminról.

Pasta, Spaghetti, Clams, Street Food, Food, Dish

Az étteremben felszolgált tésztaételek átlagosan 70 gr tésztát tartalmaznak. Otthon egy kicsit többet (80-100 gr) szoktak készíteni.
Beef, Cellulite, Cheese, Colorful, Cookery, Cooking

1:1 a tojás és a liszt aránya a tojástésztában. Nem spórolják ki az összetevőket, egy átlagosan 70 grammnyi tojáshoz 10 dkg lisztet adnak.

Eggs, Kitchen, Eating, Food, Pasta, Spaghetti, Flour

12 g, ez pedig durván az a sómennyiség, amit fel kell oldani a tészta főzővizében. Ez akár 15 gr is, ha a szósz nem túl sós.
Mennyi vízre van szükség? Minden 100 gr tésztához 1 liter vízzel számoljunk.

A főzési idő az adott tésztaféleségtől függ, de átlagosan 10 perc körüli. A főzési idő mindig al dente tésztára vonatkozik.

Meal, Dinner, Food, Plate, Lunch, Dish, Chicken, Eating

Az olaszok és a tészta felmérése alapján megtudhattuk, hogy bár sokan életmódváltásba kezdtek, az olaszok még midig 44%-a, 26 millió olasz naponta fogyaszt tésztát.
Az olaszok 69%-a hetente négy alkalommal eszik valamilyen formában tésztát. Bizony, nincs is olyan olasz háztartás, ahol elfogyna a tészta, és a tésztaféleségek teljes repertoárja sorakozik az olaszok kamráiban.

Italian, Spaghetti, Pasta, Food, Traditional, Cuisine

A felmérések alapján még mindig a carbonara a befutó a tésztaételek között.

Hogy a raviolit, pizzoccherit, bigolit, tagliatellét, picit vagy éppen a spagettit szeretik-e jobban az olaszok, az alábbi régiónkénti bontásban  ITT  tudjátok megtekinteni.

A Pasta Grannies videói közül számomra az egyik legkedvesebb az a 101 éves calabriai néni, aki még mindig  hagyományos módszerrel, kézzel gyúrja és készíti a tésztát. Nézzétek csak!

Ha tetszett a bejegyzés, és szerinted másoknak is hasznos lehet, köszönöm szépen a megosztásokat! 🙂

consumofogyasztás
origine etruscaetruszk eredet
secoloévszázad
successosiker
quantitàmennyiség
pro capitefejenként
denominazioneelnevezés
manteneremegtartani
produzionetermelés
tonnellatatonna

Tésztapiaci körséta

Nincs olyan olasz háztartás, ahol ne állna csomagszám a tészta, és az is elképzelhetetlen, hogy azért kell tésztát venni, mert az elfogyott. A tészta nem fogyhat el, és a tartalékkészleteknek is mindig rendben kell lenniük, szó sem lehet JIT (just in time) beszerzésről. 🙂

A félszigeten több mint 120 tésztaüzem működik és termeli a 300-nál is többféle tésztafajtát.
A legnagyobb mennyiségben eladott tészta a spaghetti numero 5.
Az elmúlt évtizedben megduplázódott a tésztafogyasztás taljánföldön.

Hogy mikor milyen tésztát fogyasztanak, az több tényezős, például függ a régiótól, az alkalomtól, a szósztól vagy ragutól.

Nézzük régiónkénti bontásban a tésztákat, receptekkel, ezútttal mindent olasz nyelven!
Remélem, hogy kedvet kaptok egyik-másik recept elkészítéséhez! 🙂

Friuli-Venezia-Giulia: blecs
Puha búzalisztből és hajdina lisztből készült kis háromszögalakú tészták. 


Trentino-Alto Adige: ravioli
A tésztát rozslisztből készítik, majd töltik. 


Valle d’Aosta: chnolle
Kukoricalisztből készült gombócok, amit húslevesben főznek. 
https://www.buttalapasta.it/s/cucina-valdostana/

Lombardia: pizzoccheri
Kétharmad hajdina  és egyharmad búzalisztből készül. 


Veneto: bigoli
Durva, érdes felületű, a spagettire hasonlító hosszú tészta. 


Liguria: trofie
Elnevezése a genovai strufuggiâ (dörzsölni) szóból származik. 


Emilia-Romagna: tagliatelle
A tészta elnevezése a tagliare (vágni) szóból származik. 


Piemonte: agnolotti
Töltött tésztaspecialitás sült húsos raguval.


Marche: cappelletti
Töltött tészta, amit húslevessel tálalnak.


Umbria: ciriola
Hosszú tészta, amit négyszögletesre vágnak, vagy úgy, mint a fettuccinét. 


Toszkána: pici
Spagettire emlékeztető, hosszú és szabálytalan alakú, kézzel készített tészta. 


Lazio: spaghetti
Kizárólag durumbúzalisztből és vízzel készítik. 

https://youtu.be/lz5XATjzEJw


Basilicata: bucce di mandorla
Ráncos és hullámos szélű tészta, ami hasonlít a mandulahéjhoz.
https://cucinasuditalia.blogspot.com/2012/11/scorz-damennl-e-cim-stufat-bucce-di.html

Molise: cavatelli
Hosszúkás, üreges belsejű tészta.


Calabria: fileja
A tésztát egy vadon termő növény gallyaira csavarják fel, innen a különleges alakja. 


Abruzzo: spaghetti alla chitarra
Nevét annak a szerkezetnek köszönheti, amivel készítik.


Puglia: orecchiette
Középen üreges, vastag tészta.


Campania: paccheri
Az elnevezés a görög pas és keir szavakból származik, ami utal a tészta méretére, teljes kezet jelent.


Szardínia: gnochetti
Búzadaralisztből és vízből készült tészta. 


Szicília: anelli
A tészta alakját az afrikai nők fülbevalói ihlették. 

Buon  appetito! 🙂 

Végül egy tésztarangsor, az eladott tésztamennyiség alapján:

Agnesi:
1. Eliche
2. Spaghetti
3. Mezze penne rigate

Barilla:
1. Spaghetti numero 5
2. Fusilli
3. Penne

Divella:
1. Spaghetti
2. Penne rigate
3. Rigatoni
4. Elicoidali

Granoro:
1. Spaghetti
2. Penne rigate
3. Vermicelli
4. Elicoidali
5. Rigatoni

La Molisana:
1. Spaghetti
2. Penne rigate
3. Fusilli
4. Spaghetto quadrato
5. Maccheroni

Pasta Armando:
1. Chitarra
2. Spaghetto
3. Pacchero
4. Fusillo
5. Rigatone

Pasta Coop:
1. Spaghetti grossi
2. Mezze penne rigate
3. Penne rigate

Pasta Reggia:
1. Spaghetti
2. Penne rigate
3. Fusilli

Rummo:
1. Spaghetti grossi
2. Penne rigate
3. Spaghetti
4. Fusilli
5. Mezze penne rigate

Voiello:
1. Spaghetti
2. Penne rigate
3. Fusilli
4. Mezze maniche

✅ Ha még nem érted ezeket a recepteket,
✅ de szeretnél megtanulni olaszul,
⬇️ iratkozz be hozzám! ⬇️
Időpontokról, árakról, szabad kapacitásról messengerben vagy az alábbi mail címen tudsz érdeklődni:
info@olasznyelvtan.hu

Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm szépen a megosztásokat! 🙂

Amatriciana, ahogy az olaszok készítik

Az amatriciana vagy római nyelvjárásban matriciana egy isteni és nagyon egyszerűen elkészíthető tésztaszósz, amit 2020. március 6-a óta Az Európai Unió is elismert helyi tradicionális specialistásként.

Forráskép megtekintéseKép forrása: civfoodcivitavecchia.com

Kialakulásának a története a régmúltra nyúlik vissza.
Érdekessége, hogy bár laziói étel, mégis abruzzói ételkülönlegességként ismeri a világ.
Őse a gricia vagy griscia néven ismert pörköltféleség, amit kenyérrel fogyasztottak a Két Szicília Királysága idején a XVII. században. Állítólag a neve a gricio szóból származik, így hívták akkoriban a római kenyér- és élelmiszerárusokat.
Egy másik feltételezés szerint nevét az Amatricétől nem messze található Grisciano nevű település után kapta.
A grisciát a mai napig paradicsom nélküli amatricianaként ismerjük.


Kép forrása: Pinterest 

A recept az ősi pásztoroknak  köszönhető, akik zsírral, száraz tésztával, szalonnával, fekete borssal és pecorinóval felfegyverkezve terelték a legelőkön a jószágokat, és ezekből az alapanyagokból kellett megoldaniuk a napi étkezésüket, sokszor heteken keresztül.

A paradicsom valójában csak a XVIII. században került Európába, Olaszországban először Nápolyban termesztették.

Az olaszok annyira szeretik az amatriciánát, hogy 2008. augusztusában még bélyeget is szentelnek eme finomságnak.

Forráskép megtekintése
Kép forrása: Pinterest

Az idők során az amatricianának számos változata született, ismerkedjünk meg az állítólagosan eredeti receptjével!

Hozzávalók 4 személyre:
40 dkg spagetti
20 dkg guanciale (húsos szalonna, a bacon nem jó)
12 dkg reszelt pecorino
50 dkg hámozott paradicsom

Forráskép megtekintéseKép forrása: passionecuoca.it 

A spagettihez tegyük fel forrni a vizet, a vízbe tegyünk nagy szemű sót.
Egy serpenyő alját kenjük ki disznózsírral (ha teflon, nem szükséges), ebbe tegyük bele a csíkokra vágott húsos szalonnát és alacsony hőfokon süssük zsírjára addig, amíg a zsíros része áttetsző nem lesz.
Majd adjuk hozzá a hámozott paradicsomokat és 10-12 percig hagyjuk főni. Amikor a paradicsom szószossá vált, adjuk hozzá a sajtot.
Közben a spagetti is elkészült, szűrjük le, adjuk hozzá a szószhoz és lassú lángon 2 percig alaposan dolgozzuk össze.
Opcionálisan ízesíthetjük feketeborssal és/vagy erőspaprikával.

Buon appetito! 🙂

Forráskép megtekintése
Kép forrás: pinterest 

Néhány jótanács az olasz nagyiktól:
– guancialét és ne pancettát használjunk az elkészítéséhez
– ne használjunk olajat, a disznózsír és az olaj nem férnek meg egy csárdában
– az eredeti recept spagettit ír elő, bár mostanában sokan bucatinival vagy rigatonival készítik

Az alábbi videóban az amatriciana egy másik változatával ismerkedhettek meg:

Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm szépen, ha megosztod! 🙂 

guancialehúsos szalonna
struttodisznózsír
antenatoős
pastorepásztor
padellaserpenyő
antiaderenteteflon (bevonatú)
scolare la pastaleszűrni a tésztát
mescolareösszekeverni
grassozsír, zsíros
pelaremeghámozni