Minden Olaszországba utazó turista, aki betért egy helyi étterembe, kisvendéglőbe vagy pizzériába, egészen biztosan találkozott már a coperto szóval. De mit is jelent ez egészen pontosan, honnan származik és mi a történelmi háttere, valamint törvényes-e a mai napig fizettetni?
A „coperto” szó az asztalra helyezett teljes terítéket jelenti, a coprire (befedni, takarni, betakarni, befedni stb.) igéből származik, annak a befejezett / múlt idejű melléknévi igenév alakja. Ígérem, ennél több nyelvtan nem lesz ebben a bejegyzésben. 🙂
Minden, a terítés során az asztalra helyezett eszköz, tehát az edények, tányérok, evőeszközök, poharak, terítők, szalvéták, vázák, fűszertartók stb. használati költségét jelenti.
Kialakulásának a története a középkorba repít vissza minket.
Ennek a fizetési szokásnak a története igen ősi, nyomai a középkorból származnak. A terítékdíjat a fogadósok vezették be. Szó szerint ez egy olyan költség volt, amit azért fizettek a fogadóban megálló vagy megszálló szegényebb vendégei, hogy leülhessenek az étteremben vagy a kocsmában.
Eredetileg és egészen pontosan az asztalok, terítők, evőeszközök használatának költsége volt azoknak, akik otthonról hoztak magukkal ételt, és a fogadókban fogyasztották azt el.
Ugyanakkor ha a tehetősebbek a fogadóban elkészített és felszolgált étel fogyasztották, nekik nem kellett ezt az extra díjat fizetniük.
Ebből kiindulva nyilván sokatokban felmerült a kérdés: rendben, akkor miért kell ezt a coperto díjat a mai napig fizetni?
Változnak az idők, nyilván már nem lehet ételt vinni magunkkal az étterembe, mégis van, ami nem változik – ez pedig a terítékdíj.
Napjainkban ez átalányköltségnek számít, általában magában foglalja a kenyérfogyasztást és a felszolgálási díjat, valamint az evőeszközök, tányérok, poharak, terítők és szalvéták használatát.
A költségek attól is függenek, hogy szövet- vagy eldobható abroszról van-e szó. Egyes vendéglősök a hozzáadott értékeket is felszámolják, mint például az egyedi kilátást vagy elhelyezkedést.
Legális-e a copertót felszámítani napjainkban?
Azt kell mondanom, hogy ez a díj abszolút olasz szokás, ami gyakran bosszúságot okoz nem csak a turistáknak, hanem a helyieknek is.
Nincs olyan törvény, amely országos szinten szabályozná a költségeket, de a szabályozás továbbra is helyi szinten marad.
A coperto díj minden esetben igényelhető, feltéve, hogy a helyszín tulajdonosa a menüben feltüntette a költségét. Az olasz Ptk. 635/1940. számú rendelet 18. sz. cikkelye rendelkezik efelől.
A coperto díjat az imént leírtak szerint mindig jól láthatóan fel kell tüntetni az étlapon, ellenkező esetben a vendéglős nem számíthat annak megfizetésére, és a fogyasztó a végszámlán megtagadhatja a díj kifizetését.
Mennyit kell fizetni a copertóért?
Átlagosan 1,5 és 2 euró között mozog ez az összeg a középkategóriás éttermekben, kisvendéglőkben és pizzériákban, míg ínyenc éttermekben 5 euró körül mozog, de bizony van, ahol 7-8 eurót is felszámolnak. Ez a díj értelemszerűen fejenként értendő.
Szoktam javasolni, hogy mielőtt beülünk egy étterembe, az étterem előtt kifüggesztett étlapon nézzük meg a kínálaton túl a coperto díját is.
Természetesen léteznek olasz olasz éttermek is, amik a ritka fehér holló kategóriájába sorolandók, mert nem számolnak fel terítékdíjat.
Magyar logikából és a mi szokásaink alapján jogosan merülhet fel a kérdés: mi a helyzet a borravalóval, szokás-e illetve elvárt-e borravalót adni a vendéglátásban Olaszországban?
A válasz kategorikus nem. Olaszországban a vendéglátásban dolgozókat megfizetik, fix havi fizetésük van, nincsenek arra rákényszerítve, hogy borravalóval vagy turpisságokkal egészítsék ki a fizetésüket.
A fentiek ellenére évek óta, így idén is visszatérő probléma, hogy nincs elég alkalmazott a turizmusban és a vendéglátásban. Mi ennek az oka? Nézzétek csak ezt az olasz nyelvű videót!
Borravalót tehát nem kötelező hagyni, viszont kivételes szolgáltatás esetén nem sértő, ha felfelé kerekítjük a számlát, vagy pár eurót hagyunk az asztalon a távozáskor.
A csizma országában a coperto és a mancia (borravaló) teljesen függetlenek egymástól, ezért ne tévesszük össze egyiket a másikkal!
Ha még szívesen olvasnál az olasz kultúráról, szokásokról, ételekről, városokról, érdekességekről, nyelvtanulásról, kérlek, hogy látogass el a blogomra.
Ha olaszul tanulsz és a nyelvtannal kapcsolatos ismereteidet bővítenéd, lapozz bele a könyvembe.
Ha olaszul vagy angolul tanulnál, ajánlom figyelmedbe magán- vagy csoportos óráimat.
coprire | befedni, betakarni, eltakarni stb. |
le materie prime | nyersanyagok, alapanyagok |
apparecchiare | megteríteni |
le stoviglie | edények |
le posate | evőeszközök |
il bicchiere | pohár |
tovaglia | asztalterítő |
tovagliolo | szalvéta |
pagare | fizetni |
il menù | menü |