A crostata torta talán a legrégebbi olasz desszert, amihez számos történet fűződik.
Ez egyik legenda még a kereszténység előtti időkbe repít minket.
Partenope sellő a Nápolyi-öbölben élt, és minden tavasszal, a természet újraéledésekor elkápráztatta az ott élőket csodálatos dalaival. A nápolyikat méltón kívánták ezt megköszönni, utasítottak hét fiatal lányt, hogy vigyék el a sellő számára az ajándékaikat, aminek jelképes jelentése is volt.
Lisztet (az erő és a gazdagság szimbóluma), túrót (a munka szimbóluma), tojást (az új élet szimbóluma), tejben főtt búzát (a két királyok szimbóluma), narancsvirágvizet (a természet hálaadásának a szimbóluma), fűszereket (a távoli népek szimbóluma), cukrot (Partenope édes énekének a szimbóluma) ajándékoztak neki.
Képek forrása: Pinterest
Valósághűbb a történet azon verziója, miszerint egy apáca az ősi Szent Gergely kolostorban alkotta meg először ezt a süteményt.
A kulináris interpretáció misztikus értelmet adott, mivel Krisztus feltámadását szimbolizálta. Ezért is a szokás elkészíteni a desszertet nagypénteken, és elfogyasztani a húsvét során.
Egy újabb történet szerint egy nap Marquis de Rubis, útban Nápoly felé szerencsétlenül járt, mert eltörött a kocsijának a kereke, így nem volt mit tennie és elfogadta egy paraszt család vendéglátását. Így történt, hogy megkóstolhatta ezt a finom desszertet, ami annyira lenyűgözte, hogy azonnal hatállyal bevezettette a bourboni udvarban is.
Az utolsó történet a süteménnyel kapcsolatban már dokumentumokkal alátámasztott, és kapcsolódik a Bourbon-házhoz. II. Ferdinánd, Bourbon király felesége, Mária Terézia soha, de soha nem mosolyogott, így kapott egy is „csodálatos” gúnynevet: „a soha nem mosolygó királyné”.
Egy nap, engedve férje unszolásának, megkóstolta a crostatát, és azonnal széles mosoly öntött el az arcát.
Ekkor a király ekképpen kiáltott fel: „a sütemény csodát tett, de ahhoz, hogy a feleségemet újra mosolyogni lássam, a következő húsvétig kell várnom?”
Mára már nem csak húsvétkor, hanem az év bármely szakában is kapható ez az ízletes sütemény.
Számos variációja terjedt el a klasszikus lekváros verzión túl: készíthető rizzsel, spagettivel, tönkölybúzából, vaníliakrémmel, túróval, nutellával.
Most megosztom veletek az olasz családom jól bevált és pikk-pakk elkészíthető crostata receptjét.
Hozzávalók:
20 dkg vaj
20 dkg porcukor
1 egész tojás és 1 tojás sárgája
40 dkg liszt
1 ek méz
csipetnyi só
½ citrom leve
bio citrom reszelt héja
lekvár
A vajat, porcukrot, tojást, lisztet, mézet, sót és citromot összedolgozzuk, nyújtjuk, majd sütőpapírral bélelt formába tesszük. Tegyünk félre tésztát a sütemény beborításához!
Megkenjük lekvárral, de helyette használhatunk előzetesen lecsöpögtetett túrót (ne áztassa el a tésztát), vaníliakrémet vagy nutellát is.
A maradék tésztából rácsokat formázunk és befedjük a sütemény tetejét.
Jó kézügyességűek rács helyett más formákkal is próbálkozhatnak. 🙂
Előmelegített, 180 C°-os sütőben sütjük.
Buon appetito! 🙂
Akik mentes változatban szeretnék elkészíteni ezt a finomságot, azok figyelmébe ajánlom az alábbi, olasz nyelvű videót.
Ha tetszett a bejegyzés és szerinted másoknak is hasznos lehet, köszönöm szépen, ha megosztod! 🙂
in onore di | vki / vmi tiszteletére |
sirena | sellő |
dono | ajándék, adomány |
rinnovare | megújítani |
ceremonia cristiana | keresztény szertartás |
risveglio | ébredés |
restituire | visszaadni, visszaszolgáltatni |
simboleggiare | szimbolizálni |
ospitalità | vendéglátás, vendégszeretet |
contadino | földműves |