Giuseppe Paternò Olaszország legidősebb egyetemi hallgatója, aki történelem és filozófia szakon tanult alapképzés keretében a Palermói Egyetemen, közel 97 évesen diplomázott idén július végén.
3 év alatt teljesítette azt, ami a nála 70-75 évvel fiatalabb évfolyamtársai közül sokaknak nem sikerült, ráadásul maximális pontszámmal és dicsérettel.
Képek forrása: Reuters/Guglielmo Mangiapane
Életében számos nehézséggel kellett megküzdenie és szembenéznie: a szegénységgel, a nélkülözéssel, világháborúval, és most még a világjárvánnyal is.
Mindig is szeretett volna tanulni, a késői diplomájával egy óriási, gyerekkora óta dédelgetett álma vált valóra.
Közel 97 évesen vehette át a diplomáját és ezzel világrekorder lett, ő a legidősebb első diplomás a világon.
Lelkesedése a tanulás iránt mindig is óriási volt, az az életfilozófiája, hogy így veszi fel a harcot az idő múlásával.
A bácsi most azon töri a fejét, hogy még a mesterfokozatot is meg kellene szerezni, mivel az édesanyja is megérte a száz évet, neki is sikerülni fog. Kívánom, hogy még sok-sok évet éljen erőben, egészségben!
Giuseppe bácsi kisgyerekként, 7 évesen kezdett el dolgozni, amikor az édesapja, aki egy palermói belvárosi sörözőben volt alkalmazott, magával vitte besegíteni. Hétgyermekes, szegénysorban élő család első szülöttjeként mindig keményen kellett dolgoznia. A nagy gazdasági válság idején csak a kötelező iskolát végezhette el.
14 évesen kifutófiúként dolgozott, majd csatlakozott a haditengerészethez, ahol a II. világháború idején szolgált. Később a vasútnál helyezkedett el, ahol távíró volt, majd állomásfőnök lett. 42 évet töltött a vasútnál, innen vonult nyugdíjba.
Azért, hogy a ranglétrán feljebb léphessen, estin végezte el a szakközépiskolát. 31 évesen munka, család, két kisgyerek mellett érettségizett le.
1984-ben vonult nyugdíjba, ekkor kapta az írógépet édesanyjától ajándékba. Ezen a gépen írta beadandóit és a szakdolgozatát is.
2017-ben gondolt egy nagyot és azt mondta, egy életem, egy halálom, vagy most szerzem meg a diplomát, vagy soha. Az egyetem akadályait simán vette, 2 kivételével minden vizsgáját maximális pontszámmal és dicsérettel teljesítette. Az egyetlen apró nehézséget számára a távoktatás és a videokonferenciák jelentették.
A kedvenc témája a filozófia. A téma iránti érdeklődését sokszor versek formájában veti papírra, sőt több kis verseskötete is megjelent már az évek során. Egy külön könyvespolcon tartja filozófiai témájú könyveit.
A bácsi örökmozgó, állítása szerint soha nem fárad el. Azt üzeni a fiataloknak, hogy ne henyéljenek, éljenek és csinálják azt, amit szeretnek. Azt mondja, az egyetlen dolog, amit megbánt az életében az az, hogy nem fiatalon tanult.
Giuseppe bácsi még a diplomavédés előestéjén is szorgalmasan magolt.
A bácsi szakdolgozatának a témája az utcán hevert: saját élettörténetével, tapasztalataival egészítette ki a történelmet. Palermo építészeti csodáiról, történelméről és eseményeiről írt, például az Aragonesi térről, ahol a világháború végét ünnepelte a családjával, és ahová egészen Trapaniból gyalogolt; a Bologni térről, ahol friss diplomásként ünnepelt; Mondellóról, ahol 1937-ben járt először villamossal, hála egy volt iskolástársának; végül pedig a delle Scienze utca történetéről, ahol az egyetem is található, és ahol megvalósíthatta az álmát.
Giuseppe bácsi nem mindennapi történetét az egyik mondatával zárom: „c’è sempre tempo per realizzare i propri sogni”.
Nézzétek az örömet az arcán, imádás! ❤️❤️❤️
Ha tetszett a bejegyzés, és szerinted másoknak is érdekes lehet, köszönöm szépen, ha megosztod. 🙂
laurearsi | lediplomázni |
entusiasmo | lelkesedés |
antidoto | ellenszer |
capostazione | állomásfőnök |
diploma | érettségi |
laurea | diploma |
tesi | diplomamunka |
poesia | vers |
interesse | érdeklődési kör |
macchina da scrivere | írógép |