Happy hour olasz módra

Az olaszok élnek-halnak a minőségi ételekért és italokért, a bulikért, ezek szerves részét képezik a mostanság oly divatossá vált aperitifek, happy hour esték, az apericenák.

Az aperitif felkészít a vacsorára, a happy hour pedig helyettesíti azt.

Tény, hogy hozzávetőleg másfél évtizede divatossá vált munkaidő után és vacsora előtt, 18-21 óra között beülni egy italra. Ennek a szokásnak viszont régre visszanyúló, történelmi gyökerei vannak.

Aperitif vagy happy hour?
Elmondhatjuk, hogy a konfúzió Észak-Olaszországban született, ahol a happy hour lassan, de biztosan a klasszikus aperitif helyére lépett.

A happy hour őrület akkor kezdődött, amikor különösen Torinóban és Milánóban néhány klubnak, bárnak az a remek ötlete támadt, hogy a munkanap végén promóciókat kínáljon.
18 órától 23 óráig fix összegért kínálnak korlátlan ital- és ételfogyasztást a tésztaételekben, szendvicsekben, rizottóban, pizzában, felvágottakban, sajtokban, szendvicsekben gazdag svédasztalról.

Viszont a hagyományos értelemben vett aperitif nem más, mint a gyomor és az ízlelőbimbók felkészítése a vacsorára, amikor az étvágygerjesztő ital mellé apró sós falatokat fogyasztunk.

Az aperitif története 1786-ra nyúlik vissza, amikor Piemontéban Antonio Benedetto Carpano feltalálta a vermutot, ami nem más, mint 30 különféle gyógynövényt és fűszert tartalmazó fehér likőrbor.
A vermut igazi áttörése az I. világháború utáni időkre datálódik, amikor divatba jöttek a szódás italok, gondoljuk például a Campari 1932-es debütálására, vagy akár a napjainkban annyira divatos Aperol Spritzre.

Az északiak akár a vacsorájukat is helyettesítik az ételekben gazdag aperitifekkel, valamint fogadások, ünnepségek, sőt esküvők vacsoráinak az „előhírnökeként” is szolgál.
A klasszikus aperitif számukra a Prosecco, Campari és Aperol Spritz.

Torinóban például annyira szabad a tánc, hogy a nap 24 órájában bármikor fogyaszthatsz egy tramezzinót és öblítheted le egy pohár itallal.
Brescia különcebb város, itt a Campariból, szódából és fehérborból készült Pirlót részesítik előnyben, és helyi sajtot fogyasztanak hozzá.

Az ország középső tartományaiban a happy hour mánia nem annyira elterjedt, mint északon. Ez alól kivételt képez a riviéra, itt a happy hour gyakran azt a marketingfogást jelenti, hogy az este kezdetén egy italt fizetünk és kettőt kapunk. A legelterjedtebb ital a ginből, vörös vermutból és campariból készült Negroni, amit egyébként Firenzében találtak fel és nagyon elterjedt Toszkána-szerte.  Az italt helyi szalámi különlegességekkel, oliva bogyóval, mogyoróval, pisztáciával, sajttal, grissinivel, sőt akár sült krumplival szolgálják fel.

Délen terjedt el legkevésbé a happy hour őrület, ez alól kivételt képeznek a megyeszékhelyek és a turista paradicsomok. A déliek mentalitásával, étkezési kultúrájával, ahol nem ritka a 3-4 órán keresztül tartó ebédelés vagy vacsorázás, nem összeegyeztethető az aperitif intézménye.

A pugliai Gallipoliban, ahol nyáron hemzsegnek a turisták, értelemszerűen nem hiányozhat a happy hour.
Calabriában és a szigeteken az aperitifet inkább a helyi gasztronapok kereteiben fogyasztják.
Palermo egy csöppet kilóg a sorból, ahol a milánói mintára követett happy hour keretében tésztaféléseket, halételeket, rántott ételeket, salátákat fogyasztanak.

A térség feketebáránya minden bizonnyal Nápoly és Campania tartomány, ahol a nap 24 órájában esznek és isznak. A befutó itt is a Prosecco és a Campari, amit sós süteményekkel, pizza szeletekkel, de akár a híres nápolyi sütik egyikével fogyasztanak.

Az aperitivo és az apericena jelenségről ebben az olasz nyelvű bejegyzésben olvashattok bővebben.

Az alábbi olasz nyelvú vidóban temérdek ötletet kaptak egy apericena megszervezéséhez: 🙂

Ha még szívesen olvasnál az olasz kultúráról, szokásokról, ételekről, városokról, érdekességekről, nyelvtanulásról, kérlek, hogy látogass el a blogomra.
Ha olaszul tanulsz és a nyelvtannal kapcsolatos ismereteidet bővítenéd, lapozz bele a könyvembe.
Ha olaszul vagy angolul tanulnál, ajánlom figyelmedbe magán- vagy csoportos óráimat.