venice-4286708_960_720

Ismerjük meg az olasz karneválok főszereplőit!

velencei és a viareggiói a két leghíresebb olasz karnevál .

Minden olasz régiónak megvan a saját, jellegzetes karneváli figurája és jelmeze. Ezek  a commedia dell’arte („hivatásosok színjátéka”), azaz a rögtönzött színjátékok során, elsősorban a XVI. század közepén alakultak ki Olaszországban.

Arlecchino – Bergamo
A kialakulása a földműveléshez, a paraszti élethez vezethető vissza. Arlecchino okos, de végtelenül lusta, felvágott nyelvű, szimpatikus szolga volt.
A történetnek van egy meserésze is, miszerint Arlecchino édesanyjával végtelen szegénységben élt. A farsang közeledtével iskolatársai anyukái mind csodaszép anyagokat vettek és ezekből varrtak gyermekeiknek szebbnél szebb jelmezeket. Mivel Arlecchino édesanyja ezt nem engedhette meg magának, a többi anyuka megszánta őt, mindenki adott neki 1-1 darabot a sajátjából, így született meg Arlecchino színes, foltos jelmeze.

Balanzone – Bologna
Ezt a figurát talán doktor Balanzoneként jobban ismerik. A pedánsságot és a büszkeséget testesíti meg. Balanzone szimpatikus karaktere lehet akár jogász, akár orvos, tógát visel, véleményét bolognai dialektusban és latinul fejti ki. Sokszor összefüggéstelenül, badarságokat beszél.

Bartoccio – Umbria
Perugia szimbolikus alakja a 600-as évek környékén született, egy jómódú, bölcs, de néha durva viselkedésű földesurat testesít meg.

Beppe Nappa – Szicília
A rögtönzött színjátékok egyik legrégibb figurája, ami a XVI. század közepén született.
Egy buta, lusta szolgát testesít meg, aki imádja a hasát, állandóan galibákat okoz, folyton bajba keveredik, emiatt gyakran meg is büntetik.
A nevében a „nappa” szícíliai dialektusban a „toppa” jelentéssel bír, topis, rongyos, agyonfoltozott, szegényes ruhákat visel.
Szicíliában, Sciacca városában egy egész felvonulási kocsit szentelnek évről évre ennek a szimpatikus figurának.

Brighella – Bergamo
Ravasz, opportunista, gátlástalan, a végletekig lusta szolga. Ahogy a neve is sugallja, veszekedős, hazug, csaló, átveri az embereket. Az intrikák központi figurája, egyben remek zenész, énekes és zsonglőr is.

Burlamacco – Viareggio
Burlamacco a híres viareggói karnevál hivatalos figurája. A rögtönzött színházak egyik legfiatalabb alakja ő, aki egy szimpatikus bohóc. Kockás, piros-fehér bohócruhát (ezzel utalnak a környéki strancok piros és fehér napernyőire), piros kalapot és fekete palástot visel.

Capitan Spaventa – Liguria
Minden valószínűség szerint ez az egyik leghiúbb személyt megtestesítő figura. Spaventa kapitány hiú kardforgató, aki a fegyverétől soha nem válna meg, bátor, erős, ördögi, domináns, tettre kész vitéz, aki egyben óriási szoknyavadász is.

Cassandro – Siena
Jellemzően a szerelmi történetek, harmadik, nem kívánatos résztvevője. A tréfák, átverések elszenvedője, annyiszor és annyian átverték már a palánkon, hogy egy idő után mindenre automatikusan azt mondta: nem igaz.
Alakja az 500-as években született, majd két évszadra eltűnt, ezt követően bukkant fel ismét a francia és az olasz színházakban.

Colombina – Velence
A ravasz szolgalányokat testesíti meg.
Arlecchino jegyese majd felesége gyakran Pantalone érdeklődésének a középpontjába kerül.
Hízelgő és furfangos szolgalány, úrnőjének, Rosaurának hűséges „árnyéka”, aki gyakran szerelmi ármányokba keveredik.

Corallina – Verona
Colombinához hasonlóan, ő is egy cserfes, hízelgő, a saját érdekeiben bármit megtevő szolgalány, aki úrnője cinkostársa, gyakran falaz neki.
Corallina alakja 1744-ben Párizsban született.

Coviello – Nápoly
Szerepe nem markánsan meghatározó, helyzete függvényben lehet buta vagy éppen ellenkezőleg, nagyon is ravasz, néma vagy szószátyár, családfő vagy trubadúr.


Fagiolino – Bologna
E
gyszerű földi halandót testesít meg, aki kissé kópé, és botjával mindig tettrekész, ha valakit érdemei alapján meg kell büntetni. Állandóan a pénzt és a szerencsét kergeti, ezáltal ezer bajba és kalandba sodródik.

Farinella – Puglia
Farinella alakja a Putignanóban megrendezett, leghíresebb pugliai karnevál központi alakja.
Színes ruháiban, csörgősipkájában udvari bolondra emlékeztet. Ruhái a kezdetek kezdetén a város színeire utaltak: piros és kék, sipkája 3 pontban végződött, szimbolizálva azt a három dombot, ahol Putignano elterül.
Nevét a helyre jellemző csicseriborsóból és árpából készült liszt ihlette, és a helyi emberek karakterét testesíti meg.

Florindo – Bologna
Egy bolognai ügyvéd fiatal és jóképű fia, aki a komédiák hősszerelmese. Miközben Paviában tartózkodik, házassági ígérettel szédíti Rosaurát, de esze ágában sincs őt feleségül venni, hanem Isabellával, a férfiruhába öltöztetett dámával szökik meg.

Fracanapa – Verona
Figurája bábként született az 1800-as években. Mindig jólápolt és jól öltözött, imádja a minőségi borokat és a finom ételeket. Koreográfia függvényében lehet gazdag vagy szegény, kicsit butácska vagy éleseszű.

Frappiglia – Abruzzo
Egyszerű, jószívű parasztembert ábrázol.
Nevében a „fra” az olasz „frate”, tesó szóra utal, a „piglia” pedig az olasz „prendere”, vegyélt jelenti, – ergo, tipikusan az a mondat, amivel a házigazda kéri a vendégét, hogy vegyen még.
Azt mondják, hogy még magával az ördöggel is üzletet tudott kötni. Rászedte őt, ételért cserébe eladta neki a lelkét, de furfangjának köszönhetően visszakapta a lelkét és visszatérhetett a pokolból.


Gianduja – Torino
Ha ez a szó a csoki kapcsán ismerős, nem a véletlen műve. 🙂
Az 1700-as években született figura az átlag helyi torinóit ábrázolja: jókedvű és jószívű, imádja a finom borokat és az ételeket, mindig vidám és néha figyelmetlen, feledékeny.
A név eredete minden valószínűség szerint a piemontei “Gioan d’la douja”-ból (Giovanni del boccale) keletkezett. Minden valószínűség szerint az eredeti, Gerolamo nevet módosították Giovannira. Napóleoni intézkedés van a háttérben. Ugyanis, amikor elfoglalta ezt a területet, rendelkezett így, nehogy bármi összefüggést találjanak vélni rokona, Gerolamo Bonaparte és a színházi figura között.

Giangurgolo – Calabria
A pletykafészek legremekebb megtestesítője, aki mérhetetlenül kapzsi, állandóan éhes és szegény, mint a templom egere.
A szicíliai nemesek gúnyolja ki, akik a szigetről a túloldalra, Reggio Calabriába menekültek azt követően, hogy a Szicília a Savoyaiak kezére került. A jelmez eredete 1618-ra és Nápolyba datálódik, ahol Natale Consalvo színész, kapitány Giangurgolo álnéven viselte azt a rögtönzött színjátékokban.

Gioppino – Bergamo
Gioppino, aki soha meg nem válna a botjától, egy pirospozsgás és vicces parasztember. Nyers és egyszerű nyelvet beszél, de ugyanakkor igen ravasz és nem bánja, ha könnyen áll pénz a házhoz. Imádja a finom ételeket és borokat, szerelmes a feleségébe, Margìba, és imádja fiát, Brontolìt.


Mamuthones – Szardínia
A Mamuthonesek a mamoiadai karnevál tipikus jelmeze.
Ősi maszkok, amelyekkel már évszázadok óta parádéznak a város utcáin táncolva, bár jelentésük továbbra is rejtély. Egy fekete, fából készült maszkot viselnek az arcukon, a testüket fekete báránybőrbe bújtatják, míg a hátukon szíjjal rögzített hatalmas kolompokat hordoznak.

Menenghino vagy Domenichino – Milánó
A meneghino álarc és arcfestés nélküli szereplője a komédiáknak, amikben különböző szerepeket tölthet be: hol szolgáló, hol nemes, hol buta paraszt, hol ravasz kereskedő. Szokása kigúnyolni a nemeseket és az arisztokratákat, józan paraszt ésszel, bölcsességgel és megfelelő mennyiségű méltósággal van felvértezve.

Meo Patacca – Róma
K
lasszikus példája a trasterevei zsarnokoknak, soha meg nem válna fegyverétől, azaz a csúzlijától, és a késétől sem. Római dialektusban beszél, kissé morcos, de szimpatikus karakter.
Neve a „patacca”, azaz a csekély katonai zsoldból származik.

Mezzettino – Bergamo
Ravasz és gátlástalan szolga, aki mindig készen áll arra, hogy saját előnyére használjon ki másokat. Egyben remek zenész és jól forgatja a kardot. Mindig a gazdája mellett áll és segít megoldani annak bonyolult szerelmi ügyeit.

Mosciolino – Ancona
A történet egy árva kisfiúról szól, aki a kagylóhalászatnak szenteli az életét, mindig a tengerparton van, viseltes és napszítta ruhájában, zsebei tele vannak kagylóval, a haja pedig algával.
Egy nap tudomására jut, hogy karnevál van a városban, és a győztes elnyeri a legszebb maszkot. Egy darabig elrejtőzve nézi a forgatagot, egészen addig, míg meg nem jelenik Neptunusz szekere. Itt nem bír ellenállni a csábításnak és felmászik rá. Ő a nyertes, nyereménye a Mosciolino álarc.


Pantalone – Velence
Gazdag velencei kereskedő, aki szörnyen fukar. Előrehaladott kora ellenére szereti a fiatal nők társaságát, soha nem hagy ki egy alkalmat sem, hogy szolgákkal vagy kurtizánokkal háljon. Piros ruhájában egy érmékkel teli erszényt hord, amitől soha nem szabadul meg.

Pulcinella – Nápoly
Nagyon okos szolga, aki alkalmazkodik a különböző szerepekhez, és Nápoly sikátorai között pék, kereskedő, földműves, szélhámos és sarlatán is. Állandóan pénzkereseti lehetőséget keres, akár úgy is, hogy becsapjon másokat. Fecsegős, titkot tartani minimálisan sem tud.

Rosaura – Velence
Pantalone, egy gazdag velencei kereskedő lánya, gyönyörű palotában él, kilátással a Canal Grandéra.

Rugantino – Roma
Tipikus római csavargó, aki imád kötözködni. Az idők során a karakter változott, inkább egy iszonyat lusta, de jóravaló csirkefogót testesít meg.

Sandrone – Modena
Tanulatlan, de határozottan furfangos paraszt.
A szegényeket, az elesetteket és a bántalmazottakat képviseli, gyakran komikus élethelyzetekbe keveredik.

Stenterello – Firenze
Szolga, megcsalt férj, beszédes, bölcs és zseniális, de egyben félelmetes és impulzív karakter is. Stenterello képviseli a firenzei népet, mindig készen áll arra, hogy mosolyogva nézzen szembe az igazságtalansággal.


Tartaglia – Nápoly
Balanzonéra és Pantalonéra hasonlító karakter. Bizonyos előadásokban szintén ügyvéd, néha szolga, néha kereskedő. Komikus jellemzői minden szerepben változatlanok: határozottan ügyetlen, erősen dadog, erősen rövidlátó és meglehetősen szerencsétlen az emberi kapcsolatokban.

Vulon – Fano
Francia eredetű név, tulajdonosa beképzelt, hiú, öntelt és hencegő személy, akit merésznek és egyben pojácának ábrázolnak.

Olaszul tanulók, vagy a nyelvet gyakorlók figyelmébe ajánlom az alábbi linket, amiben az olasz karneválok főszereplőiről tudhattok meg még többet.

Ha tetszett a bejegyzés, és szerinted másnak is érdekes lehet, köszönöm szépen, ha megosztod! 🙂

mascheraálarc, maszk
simboloszimbólum
popolarenépszerű
teatro napoletanonápolyi színház
personaggiokarakter
compitofeladat
aprire la stradautat nyitni
stravaganteextravagáns
parruccaparóka
raffigurareábrázolni
Facebook
Twitter
LinkedIn