skip to Main Content
Nyomornegyedből Világörökség – Matera

Nyomornegyedből világörökség – Matera

Idén sokat lehet erről a dél-olasz kisvárosról hallani, mivel elnyerte az Európa kulturális fővárosa címet.
Kevés olyan helyen jártam eddig Olaszországban, ahol még hetek után is nehezen tudtam megfogalmazni az érzéseimet, Matera ezen helyek közé tartozik.
Vegyes érzések kavarognak bennem a mai napig: borzalom, csodálat, lenyűgözés, hitetlenkedés, ámulat, fájdalom, keserűség.

A város kialakulása

Ezzel kapcsolatban viszonylag kevés információ áll rendelkezésünkre.
A VII-VIII. században bizánci szerzetesek érkeztek, akik a környékbeli barlangokban telepedtek le.
A következő évszázadokban harcok színhelye volt a barlangváros.
A város fellendülése a XI. században a normannok érkezésével kezdődött. Matera érseki székhellyé is vált.
A XIII. században I. Anjou Károly birtokába került, az ő uralkodása alatt számos csodálatos templom épült, például a katedrális, a San Domenica és a San Giovanni Battista templom.
A feudalizmus korában már városfal is védte a két városnegyedet, a Sassi di Materát és a Civitàt.
Ebben az időszakban épültek fel a város legszebb palotái, a Palazzo Firrao, Palazzo dei Malvezzi, és a Palazzo dei Santoro.
A XVII. században a városi nemesek palotái a katedrális környékén valamint a via Duomo körül épültek, éles kontrasztban a város nyomornegyedeivel, a Sasso Caveoso és a Cività városrészekkel.
A XIX. század elején Materából a provinciális székhelyet áthelyezték Potenzába. Ez, valamint egy járvány a város hanyatlásához vezetett.
A városban a minimális higiéniai feltételek sem voltak adottak, így többször is maláriajárvány tizedelte a lakosságot.



A XX. század elején Materában 17.000 lakos élt, közülük kb. 13.000-en éltek barlangokban. Egyetlen kút biztosította a város teljes vízellátását.

A II. világháború után Carlo Levi, torinói származású író a Krisztus megállt Ebolinál című könyvében hívta fel a figyelmet arra, hogy Matera lakosainak közel 70% rettenetes körülmények között, minden civilizációt és higiéniát nélkülözve, barlanglakásokban, az állataikkal egy légtérben, víz és áram nélkül nyomorog.

Történt mindez az 1950-es évek elején, amikor az országban már tombolt a dolce vita, a gazdasági növekedés kézzel fogható volt, mindenki vespával robogott.

Palmiro Togiatti, akkor igazságügyi miniszter elrendelte egy új városrész építését, ahová áttelepítették a barlanglakókat, valamint a barlanglakások lefalazását.
Miután a magukra hagyott sassik elkezdtek összeomlani, elrendelték megmentésüket, mert hozzátartoznak a térség kulturális, régészeti és népművészeti értékeihez.
Ezt követően, 1993-ban az Unesco a materai sassikat a Világörökség részévé nyilvánította.

Akár vonattal, busszal vagy autóval érkezünk a városba, a Vittoria Veneto tér az első állomásunk, ami összeköti a modern és az óvárost.
A téren áll a Palazzo dell’Annunziata, egy hatalmas szökőkút, a San Domenico és a Materdomini templomok.
A tér alatt található a város víztartálya, a palombaro, ami egy tufába vájt tartály és a XIX. század végéig biztosította a város vízellátását.

A via del Corso a modern városrész főutcája. Miközben itt sétáltam, magamban minden szembejövő időstől megkérdeztem, hogy ő is a nyomornegyedbe született-e és ott élte-e le életének egy részét. 🙁
Nem esett jól ott barangolnom, néhány perc után meg is fordultam és visszamentem az óvárosba.

Matera városa a Gravina di Matera szurdokvölgy partján helyezkedik el.
A Dóm tér a régi városközpont, ami egyben a Cività városrész központja is. Innen északra található a Sasso Barisano, amelynek központja a Piazza San Pietro Barisano, délre a Sasso Caveoso, központja a Piazza San Pietro Caveoso.
A sassikat labirintus-szerű, folytonosan kanyargó kis utcák és temérdek lépcsősor köti össze.

Autóval csak a modern városrészben lehet közlekedni.
Az egész óváros egy szabadtéri múzeum hatását kelti.

Sassi di Materában különböző háztípusok vannak.
1. Lamia, ami egy hosszú barlang, ez elé kőből egy szobát is építettek.
2. Jazzo, egy központi udvar köré vájt barlanglakások.
3. Case a corte, a jazzo lakások fejlettebb változata, akár emeletes házakkal.
4. Vicinato, ahol a barlanglakások félkörben helyezkednek el és egy közös vízgyűjtőt használtak.
5. Case palaziate, lépcsőkkel összekötött, egymásra épülő barlanglakások.

A legfontosabb látnivalók

Piazza Duomo
A Cività városrész központja a Dóm-tér, ez a város legmagasabb pontja.
A XIII. században, román stílusban épült.
A téren áll az érseki palota is, ennek a fő látnivalója a tanácsterem, amit csodálatos XVIII. századi festmények díszítenek.
A Torre Metellana egyike azoknak a középkori tornyoknak, amik a XVI. századig a város védelmét biztosította.

Piazza Sedile
Elöljárói palota, amit a XVI. században építettek, ma a zenekonzervatórium épülete.
Tőle jobbra található a Palazzo del Governatore, azaz a kormányzói palotája.

San Francesco d’Assisi templom
A XIII. században építették, akkor épült a hozzá tartozó kolostor is. A templom alatt két barlangtemplom is található.

A via Madonna della Virtùból lélegzetelállító látvány tárul elénk a szurdokvölgyre, valamint itt található a XII. században épült Santa Maria della Madonna della Virtù barlangtemplom is.
A templom felett található a San Nicola dei Greci barlangtemplom.
A Cività déli részén áll a Santa Lucia e Agata alla Cività kolostor, amit a XIII. század elején alapítottak a Santa Lucia alla Malve rend apácái.

Sasso Barisano

A San Giovanni Battista templom a San Biagio utca egyik kiszélesedő részén áll.
A San Rocco templom a San Giovanni Battistával szemben áll. A most látható templom elődje egy kis kápolna volt, majd a ferencesek kibővítették, a későbbiekben pedig kórházként is működött. A templom átépítése 1703-ra fejeződött be. A későbbiekben kórházként működött.

Sasso Caveoso

Itt találhatók a legkezdetlegesebb barlanglakások.
Legnagyobb köztere a San Pietro Caveoso tér, valamint a XIV. században épült San Pietro Caveoso templom.
A Santa Maria de Idris templomot egy sziklába vájták.

A templom közelében, a Via Solitario 11. szám alatt rendbehoztak egy barlanglakást, ez a Casa Grotta dei Sassi.



A barlangot az eredeti állapotába állították vissza, így megtekinthető, hogy milyen borzasztó körülmények között éltek az emberek a barlanglakásokban.
Ennek a barlanglakásnak a lakóit (a fénykép őket ábrázolja) 1956-ban költöztették ki.
Ahogy az látszik a képeken, minden egy légtérben volt, a konyhának vájtak egy kis bemélyedést, de a kenyérdagasztás, szövés, a háziállatok és az emberek alvóhelye mind egy légtérben, apró alapterületen volt.

A templom feletti teraszon volt a város régi temetője, ahol a helykihasználás miatt a halottakat oldalra döntve, néha ülve, egymásra téve temették el. Ennek egy napóleoni rendelet vetett ennek véget, eszerint tilos volt a város falain belül temetkezni, az újtemetőt a városon kívül kellett létrehozni.

Barlangtemplomok regionális park
A Parco Regionale delle Chiese Rupestrit 1990-ben hozták léptre azzal a céllal, hogy védelem alá helyezzék a Matera környéki barlangtemplomok régészeti, természeti, történelmi örökségét.
A park területén 46 barlangtemplom, 5 remetelak, 5 falu, 37 tanya, 21 vidéki palota, 11 akol található. Az összekötő utak a tratturik, amiket korábban a pásztorok használtak a legelők közötti vándorlásaik során.

Ha olaszul tanulnál, ajánlom figyelmedbe az alábbi linket:
https://olasznyelvtan.hu/objektiven-a-masik-es-a-sajat-nyelvtan-konyvrol/

Back To Top