OlaszNyelvtan.hu | Olasz nyelvtanulás

A piadina Emilia-Romagna isteni utcai étele

2022-03-18
Olasz gasztronómia , Olasz kultúra , Olasz nyelvtanulás, olasz nyelvtan
, , , ,
0

Ha Riminiben és környékén jártok, mindenféleképpen kóstoljátok meg a hamisítatlan piadidát, amire természetesen nem csak ezen a környéken van lehetőségetek.
Mindazoknak, akik még nem ismerik ezt a híres finomságot, tisztázzuk: Riminitől északra piadinának, Riminitől Cattolicáig pedig piadának hívják ezt a finomságot.

Egy kis történelem

Az első bizonyíték a piadáról Romagna területén i.e. 1200-ból származik. Valószínűleg az etruszkok tanították meg a helyi olasz lakosságot a gabonafőzésre, ugyanis a gabonakása valójában egy tipikus etruszk étel volt,.

Az i.e. IV. században, amikor a búza termesztése és fogyasztása felváltotta a többi gabonafélét, és megjelent az első kelesztett kenyér is, a focaccia készítése jelentősen visszaszorult.
Ennek ellenére a kovásztalan, hamuban készült piadina továbbra is  a rómaiak egyik kedvenc étele, valamint a vallási szertartások alapvető eleme marad.

A Római Birodalom bukásával és a barbár inváziók beköszöntével a félsziget lakosságának számos étkezési szokása megváltozott.
A gabonatermesztés a mezőgazdasági termelésnek azonban valójában változatlanul alapvető eleme maradt.

Így történt, hogy a pestisjárvány éveiben, 1300 körül a paraszti osztálynak már nem volt gazdasági lehetősége a kovászos kenyér fogyasztására, és visszatért a polenta, az árpaliszt és a kovásztalan focaccia fogyasztásához, amiket kevésbé értékes alapanyagok keverékével,  pl. szárított hüvelyesekkel és makkal keverve készítettek.

Az első ismert történelmi dokumentum, ami a piadináról beszél, ebből az időszakból származik, egészen pontosan 1371-ból. A kifejezés valójában az Angelico bíboros által összeállított Romagna leírásban található, amiben Modigliana városa az Apostoli Kamarának fizetendő adói között 2 „piada” is szerepelt.

A reneszánsz beköszöntével felvirágoztak az udvarok és a konyhaművészet is. A hatalmas nemesi lakomák következtében születtek a történelem nagy szakácsai, mint például az a Cristoforo di Messisbugo, aki híressé tette az Este konyhát Ferrarában, és aki szerint a kovászos kenyér, valamint a piadina is a szegények eledele volt.

A huszadik század elején történt a piadina nagy újjáéledése, mindenekelőtt a kukoricalisztnek köszönhetően, amit lágy búzaliszttel kevertek,  és olcsón kiváló eredményeket lehetett elérni.

A lányok már öt-hat éves korukban megtanulták kinyújtani a tésztát és megsütni az illatos piadinát, amit  hagyományosan házi szalámival, kolbásszal, főtt káposztával, olajjal, fokhagymával és rozmaringgal fűszerezve töltöttek meg.

A többi finomság mellett a piadina is meghódította a ‘40-es, ‘50-es években a Romagnába érkezett turistákat.

Így kezdtek megjelenni az első kioszkok a tengerhez és a nyaralóhelyekhez vezető utak mentén, amik a romagnai gasztronómiai kultúra jellegzetes elemévé váltak.

Ebben az időszakban vált ismertté a piadina Olaszországban és külföldön egyaránt.

Ma már otthon kevesen készítik el eme finomságot, inkább készen vásárolják, és otthon megtöltik.
Ennek ellenére Romagna utcáin még mindig nagyon könnyű találni olyan kioszkot, ahol a piadinát úgy készítik elő és terítik ki, mint egykoron.

Valójában, mivel a piadina olyan étel, amit a szabadban fogyaszthatunk, vagy ahogy ma mondanánk, utcai étel, sokan szívesebben fogyasztjéj az utcán, vagy esetleg lent a tengarparton, miközben egy kicsit napoznak és gyönyörködnek az Adriai-tengerben.

Egyszerű, gyors és népszerű étel jellegéből adódóan a piadina ma az egyik legelterjedtebb és legismertebb étel Emilia-Romagna településein, és már a nevének kimondása is eszünkbe juttatja Rimini strandjait és a tengeren töltött nyári estéket.

Bár a piadina, ami évszázadokon keresztül a szegények eledele volt, végül bekerült a nagy szakácsok „sztárkonyhájába”, akik az idők során szokatlan és eltérő kombinációkat kezdtek javasolni.

Forráskép megtekintése

Nézzük a piadina receptjét!

Hozzávalók 5 piadina elkészítéséhez:
– 50 dkg finomliszt
– 7 dkg kiváló minőségú disznózsír, például Mora di Romagna, de egyes receptek extra szűz olíva olajat írnak
– 2 csipet szódabikarbóna (kb. 3 g)
– vagy 10 g sütőpor sós ételekhez
– 8 g só
– víz

Elkészítése: 
A lisztet nyújtódeszkára öntjük, a közepébe kis adagokban tesszük a zsírt, a szódabikarbónát vagy a sütőport és a sót.
Keverjük össze mindent meleg vízzel, amíg homogén és rugalmas tésztát nem kapunk.

Kb. 150 g-os golyókra osztjuk a tésztát, és sodrófával kinyújtjuk, szép köröket formálva belőle. A sodrófát időnként megszórjuk liszttel, hogy ne ragadjon rá a tésztára.

A vastagság változó: Forlì és Ravenna környékén 6-8 mm-től a Rimini térségében a nagyon vékony, 2-3 mm-ig terjed.
A piadinákat ajánlatos gyorsan, nagyon forró sütőlapon megsütni mindkét oldalán, vigyázva arra, nehogy megégjenek.

Olaszul tudók vagy a nyelvet tanulók figyelmébe ajánlom az alábbi, olasz nyelvű videót:

Képzeljétek, még dalt is szenteltek eme ételnek. 🙂

Ebben az olasz nyelvű bejegyzésben  temérdek ötletet találtok arra, hogy hogyan tudjátok megtölteni a piadinát.
Buon appetito! 🙂

Ha tetszett a bejegyzés, és szerinted másoknak is hasznos lehet, köszönöm szépen, ha megosztod.:)

gli etruschietruszkok
influenzarebefolyásolni
coltivazionetermesztés
preparazionekészítés
cerimonia religiosavallásos ceremónia
pane lievitatokelesztett kenyér
rinascimentoreneszánsz
conquistaremeghódítani
diffusioneelterjedés
piastra bollenteforró sütő/főzőlap

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel!

Related Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük