Mára egy elvileg karácsonyi sütemény receptjét és történetét hoztam el nektek, ami nem más, mint a pizzelle, de több régióban, például Calabriában a karneváli időszak és húsvét között készítik és fogyasztják.
A gofrihoz hasonlító édességnek, amit egy speciális öntöttvas-lemez sütőben kell elkészíteni, különböző nevei vannak. Attól függően, hogy az ország mely részén készítik, az alábbi módokon hívhatják: neole, pizzelle, nuvole vagy cancelle.
A római korban crustule volt a sütemény neve.
A hozzávalók természetes, egyszerű alapanyagok (liszt, tej, tojás, cukor, aroma), a sütemény formája – ahogyan a neve is, régióról régióra változik.
Létezik goffrihoz hasonló magas tésztájú, vagy egészen vékony tésztájú, kerek, négyszögletes vagy szív alakú pizzelle is.
A pizzelle története
Az 1800-as években Giuseppe Tassini, olasz történész írt a süteményről a “Curiosità Veneziane – Ovvero: Origini delle denominazioni stradali di Venezia” című remekművében. Inferriate vagy scalette néven említette a süteményt, mivel kinézete hasonlít a rácsos ablakokra vagy a létrára.
Csak az 1700-as években jelentek meg az egynyelű, speciális öntöttvasból készült pizzele-sütők.
A tehetős családok a kováccsal olyan sütőalkalmasságot készíttettek, ahol a minta mellett a család szignója is szerepelt, ezeket „lu ferre”-nek hívták. Hagyomány volt, hogy az ara a leendő férjének egy „lu ferre”-t ajándékozott.
Akkoriban az ünnepek süteményeként tartották számon a pizzellét. A húsvét hetében vagy a település védőszentjének a tiszteletére készítették el.
A pizzelle Abruzzóból származik, de Lazióba és Molisében is igen elterjedt. Ez utóbbiban a 60-as évek végéig lagzisütiként volt ismert.
A pizzelle elkészítése
Hozzávalók:
3 db tojás
3 ek extra szűz olívaolaj
18, 5 dkg liszt
3 ek cukor
egy csipetnyi fahéj
1 bio citrom reszelt héja
egy csipet sót
fahéj (opcionális)
Elkészítése
Egy tálban keverjük össze a tojásokat, a szitált lisztet, egy csipet sót, a cukrot és az aromákat kézzel vagy elektromos habverővel. Apránként adjuk hozzá az olajat. A kapott tészta sűrű és homogén, nem túl folyékony. Hagyjuk a tésztát fél órát pihenni.
Akár kézi, akár gépi pizzellesütőt használunk, olajjal kenjük meg a sütőfelületet, és alaposan, a sütemény mindkét oldalát süssük át aranyszínűre.
Natúr, porcukorral, lekvárral, mézzel, nutellával fogyasztható.
Buon appetito! 🙂
Ha még szívesen olvasnál az olasz kultúráról, szokásokról, ételekről, városokról, érdekességekről, nyelvtanulásról, kérlek, hogy látogass el a blogomra.
Ha olaszul tanulsz és a nyelvtannal kapcsolatos ismereteidet bővítenéd, lapozz bele a könyvembe.
Ha olaszul vagy angolul tanulnál, ajánlom figyelmedbe magán- vagy csoportos óráimat.