Bár a gimnázium utolsó évében minden az érettségiről szól, én márciusban jutottam el odáig, hogy mégis csak keresnem kellene egy olasztanárt a vizsgák előtt, mert úgy éreztem, szükségem van egy kis plusz gyakorlásra. Ildire az interneten találtam rá, és amikor elmeséltem neki, hogy még a nyáron érettségizem, ráadásul emelt szinten, először nem akart hinni a fülének.

Bár mindketten tisztában voltunk azzal, hogy kevés idő áll a rendelkezésünkre, bizalmat szavazott nekem, így végül belevágtunk. Március közepétől változó intenzitással, de általában heti 1-2 alkalommal jártam hozzá egészen a szóbeli érettségi napjáig.

Az órák mindig vidám hangulatban teltek; átnéztük egyesével a különböző vizsgarészeket, beszélgettünk a szóbeli vizsga lehetséges témaköreiről és ahol szükség volt rá, ott korrigáltuk a nyelvtanomon.

Bár a gimiben négy évig tanultam olaszul, a levélírás nem tartozott az erősségeim közé. Ildi viszont tanított nekem egy módszert, amit végül az érettségin is alkalmaztam, így 86%-kal ez a vizsgarészem sikerült a legjobban.

Egyébként ötös érdemjeggyel zártam az olasz emelt szintű érettségi procedúrát, amiért nagyon hálás vagyok Ildinek! Tudom, hogy nélküle nem sikerült volna. (Dóri)