skip to Main Content
RÉMSÉGEK KICSINY BOLTJA, AZAZ ÍGY TANULUNK MI

RÉMSÉGEK KICSINY BOLTJA, AZAZ ÍGY TANULUNK MI

Tegnap több portálon is szembejött velem az alábbi cikk, aminek kapcsán gondoltam, hogy megkérdezem, mi a véleményetek és tapasztalataitok a témával kapcsolatban.
Jöhet bármilyen vélemény a nyelvoktatással kapcsolatban, nem csak az olasz nyelvtanulással kapcsolatos érdekességekre vagyok nyitott és kíváncsi.

http://eduline.hu/nyelvtanulas/2018/10/2/nyelvoktatas_felmeres_2Y693Q

Bár még csak egy hónap telt el az idei tanévből, máris rémségeket hallok a sulis nyelvórákról a tanítványaimtól.
A heti 4 nyelvórából egyet sem tart meg tisztességesen a tanár.
Kérdezem én, hogy aztán miért nem? Nos, az egyik óra első órában van, a tanár meg messziről jár és nem ér be a suliba addigra. (hogy micsoda?)
Na és mi a helyzet a többi órával? Ott sem szorgoskodik, egyiket sem tartja meg tisztességesen, fénymásolt ilyen-olyan anyagokat hoz, a gyerekek pedig találják fel magukat. (10 év angoltanulás után a legutolsó fénymásolat anyagok Present Simple és Present Continuous igeidőkben vannak, nagyon egyszerű angol nyelvezeten. Nem kommentálnám.)

Egy másik diák 8 év általános iskolai tanulás után semmit, de semmit nem tud. Saját bevallása szerint soha nem beszéltek, soha nem volt kommunikációs órájuk, soha nem tanultak nyelvtant, viszont napi szinten voltak szódolgozatok. Kérdem én, na és legalább a szavakra emlékszel? Nem. Nem is vártam mást, ha nem tudod mihez kötni a szavakat, akkor a szótanulás így önmagában egy felesleges erőfeszítés. Legyen az angol, olasz vagy bármilyen nyelvű tanulás, szótanulás.

Egy harmadik történet esetén egy tavalyi hányatott sorsú második félév után a mostani sem kezdődött jobban.
Tavaly történt ugyanis, hogy betegség miatt helyettesítő, óraadó tanár került a suliba, aki az angolórákon elsősorban németül oktatott. (láttam róla stikában készült képeket és felvételeket, szóval itt sem túlzott a tanítványom). Amikor a gyerekek segítségért az iskola igazgatójához fordultak, megoldás és segítség helyett igazgatói figyelmeztetésben részesültek.
Nos, idén 2 hét munka után – az elvileg jól tanító tanár – ismét lebetegedett, már szó sem volt helyettesítésről. Hogy mi a megoldás: a heti 3 angolórát a suli 3 angoltanára egymás között felosztva viszi, mindenkinek jut egy óra és máris fenn áll az a helyzet, hogy nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal. Nem kommentálnám, már most teljes a káosz.
Frissítés: a jobb kéz nem tudta és nem is akarta tudni, hogy mit csinál a másik 2 balkéz, így a felvételi előtt az eddig kitűnő diákok is négyest kaptak.

Rengeteg elrettentő példát tudnék még mesélni, de helyettük inkább egy saját történet az őskorból. Az első angoltanáromat addig nyaggatta a csoportunk, hogy fordítsuk le F.R. David: Words című számát, hogy csak beadta a derekát. Amikor meghallotta, megkérdezte, hogy ez mégis milyen nyelven van? Nem neki köszönhető, hogy megtanultam a nyelvet. 😀 (Hogy kinek, azt a sajnálatos halálhírével kapcsolatos posztomban megosztottam veletek.)

Back To Top