Velencén, a romantikus és elbűvölő, világhírű és egyedülálló csatornavároson kívül is számos olyan olasz várost ismerünk, amik víz mentén születtek, és amiket tavak és lagúnák ölelnek körbe, valamint csatornák kereszteznek.
A trilógia utolsó részében Comacchio, Livorno és Milanü lagúnáiról olvashattok.
Comacchio
Emilia-Romagna varázslatos települését “kis Velencének” is nevezik. A Pó-delta legeredetibb és leglenyűgözőbb történelmi központja tizenhárom szigeten terül el, ezeket kis csatornák veszik körül, és monumentális hidak kötik össze őket.
Pasztell színű házai teszik festőivé ezt a falut, ami az azonos nevű lagúna közepén emelkedik a Po di Volano és a Po di Comacchio között, Emilia-Romagna északi partján. Comacchio ősi eredetű, a rómaiak által lakott Spina etruszk város örököse.
Az évszázadok során fontos haditengerészeti kikötő volt az Adriai-tengeren, és Emilia-Romagna egyik alapvető kereskedelmi kikötője. A város dicső múltjából a jellegzetes velencei hangulatot idéző csatornák mellett ma is megőrizte építészetét és nagy értékű épületeit.
Kötelező körbe sétálni a történelmi központját, aTrepponti hídtól, a város kapujától és jelképétől menjünk át a Ponte degli Sbirrin, amit a börtönökhöz való közelsége miatt hívnak így. Tekintsük meg a régi betegkórházat, egy impozáns neoklasszikus épületet, ami ma a Museo del Delta Anticónak ad otthont.
Nézzük meg a Fabbrica dei Marinatit, ami egy régi angolna pácoló üzemet, ez volt a helyiek fő bevételi forrása hosszú időn keresztül.
Ha már csatornák és lagúnák, kötelező hajóba pattanni, és kirándulást tenni a központ csatornák mentén.
Livorno
Livorno Toszkána harmadig legnagyobb városa, és kis Velencének is hívják. Aki már járt Velence Nuova nevű kerületében, tudja, hogy miért. Livorno történelmi központjában van egy terület hidakkal, csatornákkal és terekkel, ez kétségtelenül a Serenissima hangulatát idézi.
A Venezia Nuova negyed 1629 és 1645 között épült, miután Livornót szabadkikötővé nyilvánították. A világ minden tájáról érkeztek ide kereskedők, akik új felhasználási módokat és szokásokat, egzotikus árukat, rabszolgákat és külföldi istentiszteleti formákat hoztak.
A kozmopolita kikötőbe történő áruszállítás igénye tehát számos csatorna építését szorgalmazta. Ezek közül a Canale dei Navicelli a legfontosabb, az egyre több raktár iránti igény pedig a kereskedők számára elegáns épületek építését eredményezte.
A XVI. században Venezia Nuova impozáns és elegáns kereskedelmi negyed és befolyásos nemzetközi kereskedők lakhelye volt.
A kerület a San Giovanni Nepomuceno hídtól kezdődik, és a Via Borra, a legnagyobb és legelegánsabb utcán folytatódik, ami tele van impozáns történelmi épületekkel, mint például a Palazzo del Monte di Pietà, a Palazzo delle Colonne és a Palazzo Huigens, és a híd túloldalán egészen a Santa Caterina templomig ér.
Szintén ezen elitt környék része a via Scali del Rifugio és via Scali Rosciano a káprázatos XVIII. századi épülettel, amiről a nevét is kapta. Itt található a Piazza del Posto Pio, ahol a San Ferdinando templom áll, ami számos késő barokk alkotásnak ad otthont.
Milánó
A Navigli ma a milánói éjszakai élet szimbóluma, de története hosszú múltra tekint vissza. A Naviglio Grande a legrégebbi csatorna. Az első írásos forrás 1209-ből származik, bár a munkálatok 1177-ben kezdődhettek el, amikor Barbarossa érkezése után Milánót újjáépítették. A csatorna kezdetben a milánói külterületi mezők öntözésére szolgált, és talán védelmi célt is betölthetett.
A hajózhatóvá tétele csak 1257-től kezdődött. Beno de ‘Gozzadini polgármester akarta így, az ügy érdekében neki kellett megadóztatnia a papság vagyonát azért, hogy rendelkezzen az építkezéshez szükséges pénzeszközökkel. Ez nem sokkal később az életébe került, és a saját hajójába fulladt, legalábbis a legenda szerint. Napo Torriani volt az, aki 1272-ben befejezte a munkálatokat.
A Naviglio Pavese viszont az a vízi út, amit a Viscontiak akartak azért, hogy egyesítsék Milánót paviai földjeikkel. Galeazzo Visconti 1359-ben kezdte a munkálatokat.
Milánóban van egy harmadik csatorna is, ami Naviglio Martesana vagy Naviglio Piccolo néven ismert. Francesco Sforza megbízásából 1460-ban készült, és állítólag a csatorna jó részét és a zsilipeket Leonardo da Vinci rajzolta.
A dokk viszont, ami egykor Milánó ősi folyami kikötője volt, ma, a közelmúltbeli átalakítás után, új, ideális helyszíne lett a szabadtéri sétáknak és aperitifeknek.
Velencén, a romantikus és elbűvölő, világhírű és egyedülálló csatornavároson kívül is számos olyan olasz várost ismerünk, amik víz mentén születtek, és amiket tavak és lagúnák ölelnek körbe, valamint csatornák kereszteznek.
Az előző bejegyzésben Velence, Chioggia és Burano lagúnáiról olvashattatok.
Ma ismerkedjünk meg Padova, Peschiera del Garda és Treviso lagúna városaival!
Padova
Padova a csatornái miatt egykor elnyerte a víziváros címet. A múltban a város számos csatornával rendelkezett, ezek ember által ásott, mesterséges, de hajózható csatornák voltak. Így kapcsolták össze az egyik patakot a másikkal. A Padova körüli víz- és folyórendszer tagolódott, és a várost egy összetett folyami kommunikációs rendszer középpontjába helyezte, valamint kötötte azt össze a velencei lagúnával.
Mára a város elvesztette csatornáinak nagy részét, de még mindig megcsodálható néhány, mint például a Conca delle Porte Contarine és a Portello, ami a velencei uralom idején a legfontosabb folyami kikötőként szolgált.
Ezenkívül a város Veneto régió egyik legélénkebb és legizgalmasabb kulturális központja, köszönhetően elsősorban annak a számos diáknak, akik Olaszország minden részéből ide özönlenek, hogy a világ egyik legrégebbi és legrangosabb, 1222-ben alapított egyetemére járjanak.
A város tele van szebbnél szebb művészeti alkotássokkal, mint például a Palazzo della Ragione és a Loggia dei Carraresi, a Scrovegni-kápolna Giotto értékes freskóival, Donatello szobrai vagy a modern Libeskind emlékművek.
A történelmi belváros évezredes árkádjain és utcáin sétálva megcsodálhatjuk a XIV. századi freskókkal díszített ősi palotákat. Kötelező a csodálatos templomok felkeresése is, például a San Antonio bazilika, a Santa Giustina apátság és a katedrális le ne maradjon a listáról.
Padova egyben a tudomány városa is. Erre ékes bizonyíték a Palazzo del Bo ősi egyetemi épülete, többek között itt található a világ első anatómiai teátruma, ahol nyilvános anatómia előadásokat és boncolást tartottak, egy ősrégi orvostanterem, és itt őrzik Galileo Galilei katedráját is.
Az egyetemre olyan illusztris professzorok jártak, mint Nicolò Copernico, és a világ első diplomás nője, Elena Cornaro Piscopia is.
A botanikus kertet az Unesco a világörökség részévé nyilvánított, mivel ez a világ legrégebbi egyetemi botanikus kertje.
Ha ebben az elegáns hangulatú városban járunk, ki ne hagyjuk a Prato del Vallét, ami Európa egyik legnagyobb tere, valamint a Piazza delle Erbe és a Piazza della Frutta nyüzsgő városi piacait, a régi kocsmákat vagy a történelmi bárokat, például a Caffè Pedrocchit.
Peschiera del Garda
A csatornákkal átszelt és azokkal körülvett Peschiera del Garda a Garda-tó keleti részének egyik legkülönlegesebb települése. Veronától néhány kilométerre Peschiera del Garda bámulatos történelmi központjával és a XVI. századból származó, impozáns ötszögletű falba zárt erődítménnyel, gyönyörű sáncokkal és lenyűgöző bejárati kapukkal várja látogatóit.
Érdemes felkeresni a XVI. századi Madonna del Frassino szentélyt, ami több ezer hívő zarándokhelye. Az egyik leglátványosabb látnivaló minden bizonnyal az a gyalogos híd, ami az erőd külső csatornáján halad át.
Peschiera a béke szigete is a természet lágy ölén, érdemes felkeresni például a Frassino-tó oázisát vagy a Mincio-völgyet. A borászoknak, borimádóknak kötelező fedezni és bejárani azt a területet, ami Peschierától a Sirmione-félszigetig ér, és amit Luganának hívják. Ez a hely az azonos nevű borról ismert, ami különösen jól illik a Garda-tó hagyományos, jellegzetes ételeihez.
Peschierában hajóról fedezzétek fel a csatornákat, csodáljátok meg ezt a varázslatos várost a vízről, valamint a Garda-tó partján magasodó, romantikus falvakat.
Treviso
A város lehet, hogy meglepi a látogatókat a csatornáival, de ne feledjük, hogy folyóvizekben gazdag helyen, a Sile és Botteniga folyók találkozásánál fekszik. Az egyéb jelentős vizei a Sile mellékfolyói, tehát a Storga, a Limbraga és a Dosson.
A város csatornái a Botteniga folyó mellékágakra való felosztásából születtek, és a folyó két ága szegélyezi például a városfalat. A Cagnan Medio vagy a Buranelli-csatorna az egyik legfestőibb, a közelében található egy csodálatos XVI. századi palota, ami egykor buranói kereskedők lakhelye és raktára volt.
Egy másik gyönyörű vízfolyás a Canale della Roggia, ami a történelmi központ nyugati részén halad át, a Piazza Duomo, majd a Piazza Borsa mellett halad el, és végül a Sile folyóba ömlik.
Treviso 33 csodálatos szökőkúttal is büszkélkedhet, a kisváros telis-tele van macskaköves utcákkal és freskókkal díszített templomokkal.
Treviso környékéről ered a prosecco, az olaszok isteni habzóbora, valamint a városban találták fel olyan 60 évvel ezelőtt a tiramisùt is.
A trilógia utolsó részében Comacchio, Livorno, Milánó és Mantova lagúnáiról olvashattok majd, tartsatok akkor is velem!
Ha tetszett a bejegyzés, és szerintetek másoknak is érdekes lehet, köszönöm szépen a megosztásokat! 🙂
Velencén, a romantikus és elbűvölő, világhírű és egyedülálló csatornavároson kívül is számos olyan olasz várost ismerünk, amik víz mentén születtek, és amiket tavak és lagúnák ölelnek körbe, valamint csatornák kereszteznek.
A gyakran ősi kereskedelmi útvonalakként született olasz városok csatornái ma már nem találkoznak távoli világból érkező kereskedőkkel, és innen érkező egzotikus fűszereket sem látnak.
Ugyanakkor ezek a csatornák a mai napig hajózhatók, a turisták és a városuk hagyományit tisztelő helyi lakosok legnagyobb örömére. Gondolákban, csónakokban vagy hajókon a mai napig végig lehet járni a gyönyörű városok vízi útjait, ezek mindegyike kivétel nélkül velencei hangulatot idéz, de mindegyik településnek megvan a maga története.
Íme a 10 legszebb és leghíresebb olasz csatornaváros: Velence, Chioggia, Burano, Padova, Peschiera del Garda, Treviso, Comacchio, Livorno, Milánó és Mantova.
Velence
Maga a varázslat, minden ide utazó akár első, akár sokadik alkalommal jár itt, hitetlenkedve és tátott szájjal csodálja ezt a varázslatos és egyedi várost. A Serenissimát lagúnáival együtt az UNESCO a világörökség részévé nyilvánítottak. 435 híd köti össze a 118 szigetecskét, amiken a város fekszik, és 176 csatorna szeli át ezeket.
A népek és kultúrák kereszteződése ellenére Velence évszázadok óta változatlan formában őrzi örök szépségét. Ha megtehetjük, gondolában romantikázzuk végig a Canal Grande mentén található csodálatos palotákat, tekintsük meg a Sóhajok hídját, és suhanjuk el a Rialto híd alatt.
A vízről csodálatos látványt nyújt a Szent Márk tér a bazilikával, a harangtoronnyal és a Dózse-palotával, ez utóbbit Napóleon Európa legelegánsabb palotájának titulálta.
Velence egyben az az olasz város, ahol a műalkotások legnagyobb sűrűsége koncentrálódik. Megcsodálhatjuk Tintoretto remekműveit a San Rocco iskolában, megtekinthetjük Picasso, Dalí és Miró munkáit a Peggy Guggenheim gyűjteményben, betekintést nyerhetünk a kortárs művészetbe, vagy felfedezhetjük a múzeumokat, galériákat, a világ egyik legszebb könyvesboltját, és az elkerülhetetlen Biennálét.
Így csodálhatjuk meg az olyan lenyűgöző nemesi palotákat, mint a Palazzo Grassi és a dózsék korát idéző arisztokrata rezidenciákat, de olyan rejtett csodákra is bukkanhatunk, mint a Palazzo Contarini del Bovolo.
Velencét akkor ismerhetjük meg igazán, ha nem a térképet követjük, hanem egyszerűen beleveszünk a lagúnák és a csatornák zeg-zúgos világába.
Chioggia
Csendes utcái és festői csatornái miatt Chioggiát kis Velencének hívják. A barbár inváziók elől menekülők népesítették be anno Velence hátországát.
Velencéből érdemes hajóval kirándulást tenni Chioggiába és sétálni San Domenico, Vena és Lombardo színes házai és csatornái között. A Corso del Popolón végig sétálva számtalan nagyszerű építészeti remekművet tekinthetünk meg, úgy mint a Palazzo Comunale, a Granaio, a 13. századi San Nicolò, San Domenico és Carpaccio, valamint a Piazzetta Vigo a 12. századi oszloppal.
Ki ne hagyjuk az Óratornyot, azaz egykori világítótornyot és őrtornyot, ami ma Chioggia történelmét nyomon követő és bemutató múzeumként funkcionál, és aminek a tetején egy asztrológiai órát is megtekinthetünk.
Látogassuk meg a Santa Maria Assunta tiszteletére szentelt katedrálist és a közeli San Martino templomot.
A városban található egy jellegzetes halpiac, keddtől vasárnapig tart nyitva, itt közvetlenül a tengerről kora reggel visszatérő halászok árulják az aznap fogott zsákmányukat. Chioggia kikötőjében, a mólónál még mindig megcsodálhatjuk a bragozzikat, a jellegzetes élénk színű hajókat.
Burano
Velence egyik szigete, ami csipkéiről és a csatornák mentén álló színes házairól híres. A Tre Pontihoz érve megcsodálhatjuk a part menti színes házakat. A legenda szerint anno a halászok festették élénk színűra a házaikat, és amikor a hosszú utazásaikból tértek haza, így könnyen tudtak tájékozódni.
Ha a Galuppi tér körüli utcákon sétálgatunk, gyakori jelenség, hogy az utcákon és a tereken idős hölgyekbe botlunk, akik kiülnek az utcára és ott hímezik az eredeti buranói csipkét, miközben megvitatják az élet kisebb-nagyobb eseményeit. Érdemes ellátogatni a Csipkemúzeumba, valamint a főtéren található San Martino Vescovo temploba. Ez utóbbi Gian Battista Tiepolo híres festményének ad otthont.
Mindenféleképpen keressük meg a Casa di Bepi Suàt, a sziget leghíresebb, színes és geometriai formákkal tarkított házát.
A velencei karnevál a karneváli időszak csúcspontja és egyben zárása is.
Maga a karnevál időszaka a karácsonyi és újévi ünnepségeket záró vízkereszt (Epifania) után kezdődik, és tart egészen húshagyó keddig (ami húsvét előtt 40 nap), ebből következik, hogy maga a karnevál időtartama minden évben változó.
Minden olasz település megtartja a maga saját karneváli ünnepségét az általa szabadon kiválasztott időpontban, ezek közül a velencei vált nemzetközi viszonylatban a leghíresebbé.
Emellett aviareggói karnevála második legfontosabb és leghíresebb karnevál Olaszországban, melyről Magyarországon viszonylag keveset hallunk.
A karnevál kialakulása
A karnevál kialakulása a régmúlt időkbe vezethető vissza. Egy 1094-es dokumentumban került először említésre ez a vigadalom és itt említették meg először magát a karnevál szót is.
Az első hivatalos irat, mely a karnevált nemzeti ünneppé nyilvánította, 1296-ban látott napvilágot. Ekkor a karneváli mulatság december 26. és hamvazó szerda között tartott. A velenceik olyan álarcokat és öltözékeket viseltek ekkor, amik mögé valós énjüket teljes mértékben el tudták rejteni. Nem derült ki nemi, társadalmi és vallási hovatartozásuk.
1271-től találunk írásos feljegyzéseket arra vonatkozóan, hogy álarckészítő céhek iskolái megnyitották kapuikat. Az álarcok agyagból, papírmaséból, gipszből és gézből készültek, majd ezeket díszítették különböző módokon és eljárásokkal.
1436-ban az álarckészítést hivatalosan is elismert mesterséggé nyilvánították. A 18. századtól kezdődően az egyik legelterjedtebb karneváli álarc az úgynevezett baùta. Ezt viselhették hölgyek és urak egyaránt. A baùtaegy teljesen fehér, lárvaszerű álarc, mely az állnál háromszög alakban végződik, kicsúcsosodva eláll az álltól, ezáltal evés és ivás közben viselője meg tudja tartani anonimitását. Ezt az álarcot egy fekete palásttal egészítik ki. Kizárólag arisztokraták viselték.
A gnacaálarcot férfiak viselik, nőnek öltözve.
A morettaálarcot ezzel szemben a hölgyek, akik férfinak öltöznek.
Ezekben az időkben a karnevál időszakában az üzlet, a munka mindenki életében háttérbe szorult és mindenki a karneváli vigaszságoknak szentelte magát. A Szent Márk téren és a Riva degli Schiavonti mentél került sor a vigadalomra.
Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere: akrobaták, zenészek, énekesek, táncosok, cirkuszi előadások, különböző termékeket áruló árusok. A karneváli vigaszságokon mindenki jelent volt, ki élt és mozgott. Bármi megengedett volt a karneváli időszakban, akár a privát szférát is megsérthették, beléphettek mások otthonaiba és ott csínytevéseket hajthattak végre. Innen származik az olasz mondás: È carnevale, ogni scherzo vale.
A 18. században Velence elnyerte a karneválok városa címet. A velencei karnevál világhírre tett szert, minden évben turisták sokasága özönlött a városba, hogy megcsodálhassák ezt a világon egyedülálló látványosságot.
Mivel az álarc viselete a 13-14. században sok tolvaj és zaklató számára felhívás volt keringőre, így a 14. század végétől tilos volt álarcban közlekedni az utcákon sötétedés után. Ezt követően a 15. századtól álarcot viselve tilos a belépés a szent helyekre, valamint tilos álarcosnak fegyvert viselnie.
A karnevál szó jelentése Az elnevezés a „carne levare” hús elhagyása kifejezésből keletkezett.
A karnevál napjainkban
Miután először Napóleon, majd az osztrákok elfoglalták Velencét, lázadástól tartva sajnos a karnevált nem lehetett többé megrendezni a városban. Csak a közeli szigeteken, Muranóban és Buranóban lehetett tovább vinni a karnevál hagyományait.
1979-ben, közel két évszázad elteltével újjá éledt hamvaiból a velencei karnevál, köszönhetően az turisztikai hivatalok, a helyi önkormányzat és a La Fenice színház kezdeményezésének.
Néhány év leforgása alatt annyira híressé vált ismét, hogy turisták tömegeit vonzza. A velencei karnevál kb. két hetes és a karnevál záró időszakában kerül megrendezésre. Idén február 12-máricus 1. közé esik a velencei karnevál.
Három teljes hétvégét is magába foglal a velencei karnevál, amikor szó szerint lépni nem lehet a városban. Aki jót akar magának, hétköznapra időzítse a látogatást, ugyanazt fogja látni, de sokkal kevesebb tülekedéssel.
A programban szerepel többek között a karnevál megnyitása vízen, hagyományos velencei karneváli öltözékbe öltözött helyiek felvonulása – aki egész évben készülnek erre az eseményre, bál, amit a Ca’ Vendramin Calergiben rendeznek meg, Mestrében utcai karnevál.
Február 12-én kerül sor hivatalosan a helyi karnevál megnyitójára, aminek keretében a Szent Márk téri harangtoronyból a tavalyi szépségverseny győztese aláereszkedik, ezt az angyal-röptének hívják, valamint aznap rendezik meg a legszebb karneváli jelmezversenyt is.
Március 1-én a karnevál záró eseményeként a város népe elbúcsúzik a Karnevál Hercegétől. A Herceg élt, evett, ivott, mulatott, most azonban stílusosan elbúcsúznak tőle. Az álarcosok leveszik maszkjaikat, elkísérik utolsó útjára, megsiratják, bíróság elé állítják, elítélik és máglyára vetik. A máglyára vetett szalmabábu képében elégetnek minden rosszat. A tömeg zokogást mímel, visonganak, söprűkkel ütik a földet. Elmúlt a tél, jöhet a tavasz.
Ha arra járunk, érdemes a Velence környéki kis szigetekre ellátogatni és azokat felfedezni. Velence és a Velencei-lagúna UNESCO világörökségi védelem alatt áll.
Ha tetszett a bejegyzés, és szerinted másoknak is érdekes lehet, köszönöm szépen, ha megosztod! 🙂
Bandiera Blu – kék zászló minősítéssel díjazzák minden évben a szigorú követelményeknek megfelelt strandokat, erről ITT olvashattok. Talán kevesen tudjátok, hogy idén Calabria 3 új strandja nyerte el ezt a minősítést, és ezáltal Szardínia mellett holtversenyben az 5. helyen büszkélkedhet a legtisztább partszakaszaival.
Járjuk végig ezeket a településeket és strandokat!
Catanzaro megyében, a Jón-tenger partján 3 kiváló minősítésű strand található.
1. Soverato – Baia Dell’Ippocampo Soveratót a Jón-tenger gyöngyszemének is hívják. A tengerpartot hosszú, finomhomokos partszakasz övezi, ahol számtalan szabadstrand is található. A tengeri csikóhalak kedvelt lakóhelye az öböl. A városban számos hangulatos sétálóutcában sétálhatunk, élvezhetjük a finom calabriai ételeket-italokat vagy akár az akár éjszakai életet is.
2. Sellia Marina – Località Ruggero/San Vincenzo Soveratótól kb. 20 km-re található ez a csodálatos, homokos partszakasz, az átlátszó víz a türkiz és a sötétkék minden árnyalatában pompázik.
Kép forrása: trovaspiagge.it
3. Sellia Marina – Sena/Jonio – Rivachiara Finomhomokos tengerpart, kristálytiszta víz – ez Sellia Marina. Az apró településen érdemes felkeresni az üvegkészítő műhelyeket is.
Cosenza megyében, a Tirrén-tenger partján 7 kiváló minősítésű strand található.
1. Tortora – La Pineta/Fiume Noce Kristálytiszta víz, sötétszürke homokos-kavicsos partszakasz jellemzi ezt a környéket. Ha itt járunk, érdemes körbejárni a környékbeli apró falvakat, ahonnan lélegzetelállító látvány tárul elénk a tengerre.
Kép forrása: italyguide.com
2. Praia a mare – Camping Internazionale/Punta Fiuzzi Festői környezetben 3 km homokos partszakasz. Úgy gondolom, az alábbi kép önmagáért beszél.
Kép forrása: latuaitalia.ru
3. San Nicola Arcella – Arcomagno/Canale Grande Marinella Sziklákkal övezett, kék, kristálytiszta vízű kavicsos partszakasz. Az arco Magno és a Crawford torony felkeresése kötelező.
Képek forrása: tripadvisor
4. Roseto Capo Spulico – Lungomare Másfél méter hosszú partszakasza apró öblökkel tarkított, a várból csodálatos panoráma tárul elénk.
Forrás: autostradadelmediterraneo
5. Trebisacce – Lungomare Sud Kavicsos, átlátszó kék víz – tipikus calabriai strand és látkép. 🙂
Forrás: alvecchiobiroccio
6. Trebisacce – Saraceni – Viale Magna Grecia – Riviera delle Palme) Hosszú, homokos-kavicsos, kiépített partszakasz türkizkék, átlátszó vízzel és csodálatos, pálmafákkal övezett sétálóutcákkal.
Forrás: turismo.it
7. Villapiana – Villapiana Scalo, Villapiana Lido Hosszú partszakasza nagy részben finom homokos, egy része apró kavicsos. Ha erre járunk, érdemes felmenni a városba, ahol egy nagyon szép, középkori várból csodálhatjuk meg a tengerre néző panorámát.
Forrás: iha.com Crotone megyében 2 kiváló minősítésű strand található.
1. Cirò Marina – Punta Alice, Cervara/Madonna di Mare A történelemben és régészeti emlékekben is gazdag település tengerpartja finom homokos, az átlátszó tenger a türkiz minden színében pompázik.
Forrás: marinas.com
2. Melissa – Litorale Torre Melissa A makulátlan tiszta tengerparton kívül a kisvárost is érdemes felkeresni, amiről bővebben ITT olvashattok.
Forrás: tripinview
Reggio Calabria megyében 2 kiváló minősítésű strand található.
1. Siderno – Spiaggia di Siderno A Jón-tenger partján található Siderno kavicsos tengerpartja idén először nyerte le a Bandiera Blu minősítést. Érdemes felkeresni az óvárost is, tipikus calabriai kisváros sok-sok látnivalóval, kanyargó utcákkal, fantasztikus panorámával a tengerre.
2. Roccella Jonica – Lido Apró kavicsos tengerpart, átlátszó, a kék minden árnyalatában pompázó tenger. Ha erre jártok, ki ne hagyjátok a csodálatos óvárost! 🙂
Vibo Valentiában egy kék minősítésű strand található.
Tropea – Marina del Convento, Marina dell’Isola, Rocca Nettuno Tropea, az Istenek partjának ékköve idén először kapta meg a minősítést. Meredek sziklák tövében, beugrókkal, kisebb barlangokkal tarkított homokos tengerpartot és makulátlan tiszta tengert találunk a tropeai strandokon.
Tropea nem csupán csodálatos strandjairól, lélegzetelállító kilátásáról, kristálytiszta tengeréről híres, hanem egy bámulatos történelmi központtal rendelkező kisváros, ami teli van éttermekkel és helyi kézműves üzletekkel, szűk macskaköves utcácskákkal, ahol szinte a nyakunkba lógnak a kiteregetett lepedők, ahol belátunk a helyiek nappalijába, ahol olyan érzésünk van, mintha a múltba csöppentünk volna.
A legenda szerint a települést Herkules alapította i. e. 200 körül, miután hazatért Ibériából. Az óváros egy, a tengerből kiemelkedő 40 méter magas kősziklán található, karakteres jellegét az itt található 15 templomnak, kolostornak és középkori épületeknek köszönheti. A szikla alatt terül el egy keskeny, homokos partszakasz, az Istenek partja. A kikötőjéből naponta indulnak hajók például Szicíliába, Taorminába, vagy a Lipari-szigetekre.
Ha úgy gondolod, hogy másoknak is érdekes lehet ez a bejegyzés, köszönöm szépen, ha megosztod! 🙂
parte superiore
tengeri városok esetén a jelentése: óváros (felsőváros)
A Szörnyek parkja (Parco dei Mostri), vagy más néven a Sacro Bosco vagy Villa delle Meraviglie Bomarzóban, Viterbo tartományban található természeti park, amit számos, a a XVI. századból származó szobor díszít.
A szoborpark területe mintegy 3 hektár, egy tűlevelű és lombhullató erdőben terül el. számos különféle méretű szobor ábrázolja a mitológiai karaktereket és állatokat, a klasszikus világot tükröző épületeket, szándékosan figyelmen kívül hagyva a perspektíva vagy az esztétika szabályait, hogy összezavarják a látogatót. A szobrok bazaltból készültek, sokukat rejtélyes és titokzatos feliratok jelölik.
Képek forrása: wikipedia
A park története
Pirro Ligorio építész és régiségkereskedő tervezte és felügyelte 1547-ben a park építését, ami tele van groteszk mitológiai alakokat ábrázoló szobrokkal. Egyszerűen ligetecskének becézte a parkot, amit feleségének, Giulia Farnesének dedikált. A parkban a mitológiai szobrokon túl találunk néhány, a sorból kilógó építményt is, például a ferde házat vagy rejtélyes szobrokat.
Ez utóbbi szobrok egyesek szerint egy alkímiai eredetű útvonal szakaszait ábrázolják. A műemlékek feliratai meghökkentők, helyenként provokatívak, és bizony össze is zavarják a látogatókat. A történészek és filológusok többször is megpróbálták felgöngyölni a szimbólumok labirintusát, több-kevesebb sikerrel. A reneszánsz irodalomban találtak ősi témákat és motívumokat, például Francesco Petrarca Canzoniere művében, vagy Bernardo Tasso Amadigi és Floridante verseiben.
A park hihetetlen, kellemes és sokak szerint nyilvánvaló fikciók. Ligorio 1585-ben hunyt el, halála után a parkot senki nem gondozta, egészen a XX. század második feléig, amikor Giancarlo és Tina Severi Bettini házaspár felújította azt. Sírjuk a park belsejében lévő kis templomba található, ahol talán Giulia Farnese sírja is nyugszik. 1948-ban Salvator Dalì is meglátogatta a parkot.
A park legfontosabb szobrai
A szfinxek Amint átlépjük a park monumentális küszöbét, két szfinx fogad minket. A két lény szimbolikusan őrzi a parkot, és üdvözlő feliratokkal fogadja a látogatókat, ezek közül az egyik: ”Tu che entri qui rifletti attentamente e poi dimmi se tutte queste meraviglie siano fatte per sbalordire oppure per arte”
Proteus (vagy Glauco) Nem messze a szfinxektől található a park első igazi szörnye, Proteus vagy Glauco.
A mauzóleum Alaktalannak látszó nagy sziklatömb, amelyet úgy festettek, mint egy etruszk sír oromzatát.
Hercules és Cacus (vagy “küzdelem az óriások között”) Kolosszusként is ismerik, ez a park legnagyobb szobra, ami két óriás küzdelmét képviseli.
Pegazus-kút Egy szökőkút medencéje, amiből a Pegazus alakja bukkan elő. A ló a szenvedélyt és az ösztönös ártalmatlanságot szimbolizálja.
A ferde ház A park egyik fő látványossága ez a kis épület, amely ferde sziklára épült. A sajátosság az, hogy a belső terek szabálytalanul lejtenek.
A vázák, a Neptunusz és az alvó nimfa tere Egy hatalmas, kővázákkal tarkított tér, amit immár olvashatatlanná vált feliratok díszítenek. Neptunusz, a tengerek istenének fenséges szobrához vezet, amely olyan vízágyon fekszik, mint a római kor folyami istenei, egy delfinnel a karjaiban. Nem messze ettől egy óriási alvó nimfa szobor található.
Az elefánt Hatalmas elefántszobor, ami egy nagy tornyot cipel a hátán. Valószínűsíthető, hogy Hannibálra utalnak ezzel a szoborral a pun háborúk idején.
Az ogre Bizonyára a park leghíresebb alakja és szimbóluma egy nagy, tágra nyitott szájú kőarc, amely körül olvasható: “Ogni pensieri vola”. A tufába vájt szobor mögött egy barlang található, ahová néhány lépcsőfok vezet. A barlang belsejében padok és egy asztal található, a barlang akusztikája kiváló: A hely szellemének megfelelően a falakról visszaverődő hangok félelmetesek.
A templom A park fő ösvényétől kissé elszigetelten található egy egyedülálló épület, egy kis templom, amit Ligorio a szobroknál húsz évvel később, 2. feleségének az emlékre építtetett. A templom a különböző korok építészeti formáit tartalmazza, a klasszikus (oromfal, oszlopsor és előcsarnok) és a reneszánsz (kupola). Ez utóbbi sajátossága, hogy a firenzei Santa Maria del Fiore alapján készült. A belső teret valójában egy nagyon kicsi körcsarnok alkotja, amelyben a komplexumot felújító Bettini család emléktáblát helyezett el Tina Severi Bettini emlékére, aki szintén a park helyreállítási munkálatai során hunyt el.
Olaszul tanulók az alábbi linken is meg tudják nézni a park történetét:
A park megközelítése A park Rómától 100 km-re északra található. Autóval: A1 autópályán az Attigliano kijáratnál, Bomarzo irányába. Vonattal: az Orte Scalo állomásról autóbusszal, Bomarzo irányába.
Ha tetszett a bejegyzés, és szerinted másoknak és hasznos lehet, köszönöm szépen, ha megosztod! 🙂
Évente megválasztásra kerül az év legszebb falva (bár ez tavaly elmaradt), régiónként 3-3 település száll ringbe. 2019-ben a legszebb olasz borgo titulust, az “Il Borgo dei Borghi”-t az Emilia-Romagnában található Bobbio nyerte el. A jelentkezők közül ismerkedjünk meg a legszebb 3 calabriai faluval, ahol az autentikus Olaszországgal találkozhattok különösebben nagy turista arádat nélkül.
Fiumefreddo Bruzio A közigazgatásilag Cosenzához tartozó, Tirrén-tengeri, festői település közel 3000 lelket számlál. A tengerből meredek hegyorom emelkedik ki, a Monte Cocuzzo legmagasabb pontja 1500 méter magas, innen páratlan látvány tárul elénk. A hegyvidéken elsősorban sűrű tölgyfa-, gesztenyefa- és fenyőerdőket találunk, a fák tövében temérdek aromanövény terem, például menta, oregano, páfrányok. A tisztásokon szabadon legelésző juhokat és marhákat láthatunk. Ilyen festői környezetben, a hegyormon található a mediterrán cserjékkel, szőlőültetvényekkel és olíva ligetekkel övezett középkori kisváros, Fiumefreddo. A város legfontosabb látnivalója az Adnexisi Szent Mária-templom, aminek az építése 1674-ben fejeződött be. Az épület belsejét csodálatos, XVII. században készült festmények díszítik. A Szent Rocco templom egy csodálatos, hatszögalakú, XVIII. században épült épület, ami a várost védő falnál helyezkedik el, a tengerhez vezető kapunál. Az egykori Minimi-kolostor ma városházként funkcionál. Csodálatos a Zupi-palota, az egykori Clarisse kolostor; a Szent Rita és Szent Mihály templomok is.
Képek forrása: travel365.it
Bova Az Aspromonte Nemzeti Park területén fekvő Bova Reggio Calabria megyében található festő település, amit Bovesía kulturális fővárosaként tartanak számon, és egyben a calabriai görögök fő települése is. A településen már az újkorszak idején is lakott volt, az első települést nagy valószínűséggel az ausonok alapították, akiket görög telepesek szorítottak ki. A legendák szerint egy görög királynő alapította újra a települést, területén temérdek háború dúlt, harcoltak itt a punok, normannok, vandálok fosztották ki. A normannok idején a Szicíliai Királysághoz tartozott. A középkorban nemesi birtok volt. Csodálatos korabeli épületeinek a nagy része elpusztult az 1783-as rettenetes calabriai földrengésben. Mivel a település püspöki székhely is volt, számos templom és katedrális található itt. Bova legfőbb látnivalói a Sant’Agatai Nesci palota, a San Leo templom, a Santa Caterina Templom, a San Rocco templom, a Szent Lélek templom és a Santa Maria dell’Isodia katedrális.
Rocca Imperiale Rocca Imperiale Cosenza tartományban, a Jón-tenger partján található, citrusfákkal övezett festői kisváros. Elsősorban hagyományos agrár-élelmiszeripari termékeiről ismert, különösen, mióta termékei 2011-ben elnyerték az IGP minősítést. A települést valószínűleg a XI. században alapították. Nevét a II. Frigyes által építtetett vár után kapta. Önállóságát a XIX. század elején nyerte el, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Legfontosabb látnivalói: a hegy tetején álló Svevo kastély, a települést körbevevő várfallal. A Szűz Mária templom szintén II. Frigyes idején épült 1239-ben.
Ha tetszett a bejegyzés, és szerinted másoknak is érdekes lehet, köszönöm szépen, ha megosztod! 🙂
A hegyekkel övezett, mélykék észak-olasz tavakat mindenki ismeri, de ezeken kívül is számos, több mint 1500 kisebb-nagyobb tóval büszkélkedhet az ország. A csodálatosabbnál csodálatosabb olasz tavak közül ismerkedjünk meg röviden a 16 legszebbel!
3 régió, Lombardia, Veneto és Trentino-Alto Adige között gyémántként tündököl Olaszország egyik legszebb tava. Elhelyezkedésénék és klímájának köszönhetően az egyik legnépszerűbb észak-olasz úti cél. Trentino-Alto Adigéből Riva del Garda, Arco és Nabo-Torbole; Venetóból Brenzone, Torri del Benaco, Garda és Peschiera del Garda legyen mindenképpen a bakancslistán. Lombardiából pedig a bőség zavarából Limone sul Gardát, Tremosinét, Sirmionét valamint Salòt emelném ki.
Braies-tó
A Croda del Becco lábánál, a Val Pusteriában található a világ egyik legszebb tavaként számon tartott Braies-tó. A csodálatos alpesi tó hasonlít a gyönyörű kanadai tavakhoz, vízének élénk színe a kék és a smaragdzöld minden árnyalatában pompázik.
A félsziget harmadik legnagyobb és Európa egyik legmélyebb tava. A Comói-tó telis-tele van szebbnél szebb történelmi villával és álomszép falvakkal. Nem véletlenül vásárolt itt házat számos világsztár is. Ez az elegáns tó ötvözi az alpesi és a mediterrán táj bájait. A teljesség igénye nélkül néhány település, amiket érdemes itt felkeresni: Como, Bellano, Bellagio, Lecco, Tremezzo.
Scanno-tó
A szív alakú Scanno-tó a vadregényes és csodálatos Sagittario-völgyben, Abruzzóban található. A nyugodt hegyvidék és a hegyibringázás szerelmeseinek ajánlom ezt a környéket. Ha erre járunk, érdemes az apró, varázslatos hegyi falvakat is felkeresni.
Kép forrása: italytravel.com
Maggiore-tó
A svájci-olasz határnál található a legnagyobb olasz tó, értelemszerűen a neve is innen származik. Családi vagy baráti kirándulásokhoz, nyaralásokhoz tökéletes helyszín. Szerintem a mindenképpen felkeresendő helyek a tó körül: Borromea-szigetek, Arona, Stresa és Pallanza.
Trasimeno-tó
Umbriában, Olaszország zöld szívében járunk. A tóban számos szigetet találunk, közülük az egyik, a Maggiore-sziget lakott. A tó körül varázslatos ókori falvakat, tornyokat és erődöket járhatunk végig. Hajókirándulás keretében a vízről is megtekinthetjük ezt a csodát.
Kép forrása: TripAdvisor
Lesina- és Varano-tó
A horgászás szerelmeseinek a paradicsoma ez a pugliai tó. A tó vize angolnában különösen gazdag. Ha itt járunk, érdemes ellátogatni Cagnanóba, ami egy álomszép település, sziklákra épült fehér házakkal.
Kép forrása: statoquotidiano
Fusine-tó
Csodálatos alpesi tó, ami két részből, a Superiore és az Inferiore tavakból áll, Tarvisiótól mindössze 11 km-re található. A fenyvesekkel körbevett tavakat gyalogösvényen lehet körbesétálni. Télen a tavak befagynak és korcsolyázásra alkalmasak.
Kép forrása: wikimedia
Bolsena-tó
Európa legnagyobb vulkanikus eredetű tava Rómától 120 km-re északra található. A krátertavat a Monte Volsini erdei övezik. A tó ideális hely izgalmas kajak kirándulásokhoz, búvárkodáshoz és siklóernyőzéshez. Ha ezen a környéken járunk, érdemes ellátogatni Bolsenába a finom borok miatt. Montefiasconéból a legszebb a kilátás a tóra.
Kép forrása: dtviaggi
Iseo-tó
Lombardiába járunk, az Iseo-tó partján számtalan bámulatos villát csodálhatunk meg. A tó közepén található a Monte Isola szigete, ami dupla rekordot tudhat magáénak. 4,5 km²-es területével Olaszország legnagyobb, 600 méteres magasságával pedig Európa legmagasabb természetes tavi szigete.
Caldonazzo-tó
Valsugana gyönyörű és kevéssé ismert területén, Trentinóban található a Caldonazzo-tó. A vízisí szerelmeseinek a paradicsoma.
Carezza-tó
A napfénytől függően különböző árnyalatú vize miatt jól ismert Carezza egy gyönyörű olasz alpesi tó, néhány kilométerre Bolzanótól, a Latemar-hegység mögött található.
Kép forrása: albergoalcervo
Fedaia-tó
A Marmolada lábánál, a Fedaia-hágó közelében található ez az élénk színekkel rendelkező tó. A Dolomitok egyik legszebb panorámája tárul a hegytetőről elénk.
Del Passante-tó
A Sila Nemzeti Park területén számtalan természetes és mesterséges tó található, ezek közül szeretném kiemelni a Kis-Sila területén található, a ’70-es években kialakított, mesterséges medencébe terelt, gáttal szabályozott del Passante-tavat. Villaggio Mancuso, turisztikai központ közelében fekszik a pisztrángban, pontyban, sügérben és angolnában gazdag tó. A tó 65 méter széles és 450 méter hosszú gátja két elektromos (36 és 39 MW) erőművet táplál.
Kép forrása: ilturista.info
Posta Fibreno-tó
A Posta Fibreno-tó a Liri középső völgyében, egy természetvédelmi központ közepén helyezkedik el. Olaszország egyik legtisztább vízű taván található egy úszó sziget, ami egyben egy madárrezervátum is.
Resia-tó
A Resia-tó Trentino-Alto Adigében található 1500 méter tengerszintfeletti magasságban. .Az 1950-ben épített gátnak köszönhetően a tó a szomszédos Curon-tóval eggyé vált. A régi templomot teljesen ellepte a víz, az 1357-ben épült Curon harangtorony a tó szimbólumává vált. Télen, ha befagy a tó, gyalog vagy korcsolyán megközelíthető a harangtorony.
Egy legenda szerint bizonyos téli éjszakákon még mindig hallani a harangzúgást annak ellenére, hogy a toronyból a harangot már 1950-ben elszállították. A tó adottságaiból adódó vízienergia felhasználásának az ötlete már 110 évvel ezelőtt felmerült. Sőt, néhány éve újabb megújuló erőforráson dolgoznak, a tó felszínére lebegő napenergia farmot szeretnének telepíteni.
Talán kevesebben tudjátok, hogy Gubbióban, a hegyoldalon található hatalmas, kivilágított fenyőfa mellett, amit több tíz kilóméter távolságból, a környező településekről is tökéletesen lehet látni, még egy Guinness rekorddal büszkélkedhet Olaszország. Ez pedig nem más, mint egy vízre épített, fekvő fenyőfa, szintén Umbriában, Castiglione del Lagóban, nem messze Perugiától.
Képek forrása: citynews-perugiatoday.stgy.ovh
A fa megálmodói és megalkotói úgy nyilatkoztak, hogy merj nagyot és akár „őrültet” álmodni és azt megalkotni. Ebből az „őrült” ötletből született a rekorder tavi karácsonyfa sok-sok önkéntes munkájának köszönhetően. A számadatok is meglehetősen őrületesek, egészen pontosan 1 km hosszú és 50 méter széles a fa, amit a tó fenekéhez rögzített 70, fából készült cölöp tart, a karácsonyfa körvonalairól és a megvilágításáról pedig 2450 led izzó gondoskodik. 2400 sárgás-fehéres izzó képezi a fa kontúrját, a belsejét pedig 50 színes égő világítja meg. Az égőket nem kevesebb, mint 5 km vezeték köti össze.
A minden évszakban varázslatos Trasimeno-tavon található karácsonyfa szuggesztív gyöngyszem, amit napnyugta után lehet a legjobban élvezni. Tavaly ez, a minden szempontból lélegzetelállító, különleges karácsonyfa elnyerte az év egyik legszebb karácsonyfája díjat. Castiglione del Lago karácsonykor varázslatos, mesébe illő hellyé alakul át. A tavi karácsonyfát a legjobban a közelben lévő középkori erődből, a Rocca del Leonéból csodálhatjuk meg. A szabálytalan ötszög alakú erőd, ahonnan páratlan kilátás tárul a tóra, a XVI. században épült egy etruszk akropolisz romjaira. Az erőd belsejében egy valószínűleg bizánci eredetű templom romjai vannak, amelyet Fülöp és Jakab szenteknek szenteltek, és valószínűleg egy etruszk templom maradványaira épült.
Idén a világjárvány miatt nem építették újra fát, de legyünk optimisták, hogy 2021-ben ismét lesz lehetőségünk ide is ellátogatni! Tavaly a belépő gyerekeknek 1, felnőtteknek 5 euróba került és egészen vízkeresztig lehetett megtekinteni ezt a csodát. Az erődben rendezvényekkel, karácsonyi vásárral, gigantikus méretű betlehemmel, korcsolyapályával és különféle szórakoztató programokkal, köztük színi előadásokkal várták az ide látogatókat.
Az alábbi videóban megtekinthetitek a tavi karácsonyfa építésének egyes fázisait:
Ha tetszett a bejegyzés, és szerinted másnak is érdekes lehet, köszönöm szépen, ha megosztod! 🙂
Milánó, a divat fővárosa a shoppingolás és a Naviglio melletti éjszakai életen túl is számtalan érdekességet tartogat. Tartsatok velem és járjunk utána, hogy ez a csodálatos város milyen legendákat rejteget!
Dóm A milánói dóm amellett, hogy a város vitathatatlan szimbóluma, tarol a rekordok területén. Európa legnagyobb gótikus székesegyháza. A világ legtöbb szoborral rendelkező temploma, a dóm 3500 szobrot és 135 vízköpőt tudhat magáénak.
A szobrok érdekessége, hogy nem csak az egyházi világ alakjait formálták meg, hanem a tetőre haladva megtaláljuk itt többet között Mussolini és Napóleon szobrát is. A székesegyház homlokzatán van egy szobor, ami kísértetiesen hasonlít a new yorki híres szabadságszoborra, de mivel a dóm 1810-ben, tehát 70 évvel az amerikai hasonmása előtt épült, plágiumról szó sincs.
A II. Vittorio Emanuele Galleria építészének a halála Milánó egyik rejtélye a Galleria építésze, Giuseppe Mengoni halála körül forog. A Galéria megnyitása előtti este, 1877. december 30-án, Mengoni leesett a Galéria kupolájáról és szörnyethalt. Halála azonban igazi rejtély. Egyesek szerint tragikus baleset történt, mások úgy gondolják, hogy Mengoni önkezével vetett véget életének.
A csontok temploma Milánó szívében, nem messze a dómtól található egy emberi koponyákkal, csontvázakkal és csontokkal teli templom. A San Bernardino alle Ossa vagy más néven a San Bernardino ai morti templom egy kápolnájának a teljes díszítése emberi maradványok felhasználásával történt. A koponyákat és emberi csontokat a templom melletti régi temetőben találták.
Kép forrása: img.mairdumont.de
La colonna del diavolo, az ördögoszlop A város második legismertebb temploma a Sant’Ambrogio bazilika, amit Milánó védőszentjének szenteltek. A bazilikától balra található a római kori ördögoszlop, aminek az alsó felében két lyuk tátong.
A legenda szerint egy reggel a szent találkozott a sátánnal, aki arra próbálta őt rávenni, hogy feladja püspöki kötelességeit. Erre a szent jó paphoz méltóan egy akkora rúgással válaszolt, hogy a sátán szarvai beragadtak az oszlopba és egy teljes napon át ott agonizált, majd állítólag az egyik lyukon keresztül távozott.
Kép forrása: passapermilano.com
A három királyok sírja Úgy tűnik, hogy a három királyok földi maradványainak egy része (szárkapocscsont, sípcsont és gerincoszlop) Milánóban található. Valójában a Sant’Eustorgio templomban van a három királyok sírja, ami nem más, mint egy, a késői római kori kő szarkofág. De miért éppen Milánóban van a sírjuk és a földi maradványok miért csak egy része található itt?
A legenda szerint Eustorgio püspök vágya az volt, hogy a közelében temessék el őket, így Konstantinápolyból Milánóba szállíttatta a földi maradványokat. Az éjszaka folyamán Rőtszakállú Frigyes ellopta azokat és Kölnbe vitette, ahonnan 1904-ben csak a földi maradványok töredékét kapta vissza Milánó.
Kép forrása: ilgiornale.it
Az éj temploma – il tempio della notte A Parco di Villa Finziben található egy újabb igazán rejtélyes hely, az éjszaka temploma. A templom egy kör alakú földalatti szerkezet kupolás tetővel, ennek a közepén egy hatalmas szemmel, hogy képesek legyenek kommunikálni a külvilággal. A hely, amit tényleg nem sokan ismernek, az egyetlen vályogból készített építmény Milánóban.
Kép forrása: curiosami
Kis hableány híd A Sforzesco erőd mögött elterülő romantikus Sempione parkot mindenki ismeri. Itt található a patakot átszelő kis hableány híd. A híd négy sellője körül számos legenda kering. Állítólag az első randi előtt jó ómen a sellők melleit fogdosni, sőt az a hír is járja, ha a párocska a hídon csókolózik, a sellők megvédik őket a félrelépéstől.
A babák fala A “Dolls Wall” a De Amicis utca 2. szám alatt minden bizonnyal egy nagyon különleges hely Milánóban. Jo Squillo művész, énekes és televíziós műsorvezető ötletéből született ez a sajátos fellépés a nőgyilkosságok és a nők elleni erőszak ellen. A fal létrehozásában 50 stylist, 20 művész és 30 nonprofit egyesület vett részt.
Kép forrása: pinterest
Róma utca Próbáljátok csak megkeresni a térképen! Nem találjátok? Nem a véletlen műve! Hihetetlen, de Milánóban nincs Róma utca. Bár, ha belegondolunk abba ténybe, hogy Milánó és Róma nem ápol jó kapcsolatot egymással, talán nem is annyira hihetetlen. A fasizmus alatt létezett ugyan Corso Roma, de később visszakapta az eredeti nevét, a Corso di Porta Romanát. Rómába pedig vezethet út. 😉
Kép forrása: wikipedia
Madonnina Köztudott, hogy a milánóiak nagyon kötődnek a dóm Madonninájához. A szent Milánó fölött magasodik, és onnan védi a várost és annak lakóit. Néhány évtizeddel ezelőttig úgy szólt a törvény, hogy egyetlen épület sem haladhatta meg a dóm magasságát.
Időközben a város kinőtte magát, és salamoni döntést kellett, hogy hozzanak. Ennek értelmében az eredeti Madonnina maradt a dóm tetején, a másolatát pedig elhelyezik minden, a dómnál magasabb felhőkarcoló tetején. Pillanatnyilag 4 másolat-Madonnina is védi a várost, ezek a Pirelli torony, a Grattacielo della Regione, a Palazzo Lombardia és a Isozaki torony tetején találhatók.
A Corso Monforte fekete macskája Ha a legszebb szecessziós stílusú milánói házakat szeretnénk felfedezni, akkor irány a Corso Monforte! A 43-as szám alatt éjjel-nappal vár ránk itt a Monforte fekete macskája. Senki ne gondolja, hogy egy hús-vér cicáról van szó, mert egy csodálatos kovácsoltvas műalkotás. Valaha a cica nem volt egyedül, hanem volt egy kisegér pajtása is, de a legenda szerinte felfalta a macsek az egeret.
Kép forrása: milanpocket.it
Kígyó Bár a kígyó Milánó leghíresebb szimbóluma, a valódi eredete azonban nem ismert. Sok mítosz és legenda kering a kígyó körül. Az köztudott, hogy a Visconti család szimbóluma, de azt nem tudni, hogy miért a kígyóra esett a választásuk. Egyes legendák szerint azért fogadta el a család a kígyós címert, hogy ezzel tisztelegjen X. Gergely előtt.
Egy másik legenda szerint a történet a 2. keresztes hadjárathoz és Ottone Viscontihoz köthető, amikor Ottone egy heves szaracén harcost legyőzvén vette fel a csata emlékére ezt a szimbólumot. A történetek között minden bizonnyal a legérdekesebb Umberto Viscontié, aki a Tarantasio sárkány állkapcsai közül menekített ki egy gyermeket.
Kép forrása: dailybest.it
Milánó locknessi szörnye A milánói Tarantasio sárkány legendája egyike azoknak a mitológiai meséknek, amelyek mindig is lenyűgözték a város lakóit. A legenda szerint 1100 körül volt egy tó a városban, amiben egy gyerekevő, sárkányszerű szörny élt. Ezt a mitológiai fenevadat a milánói dóm főajtója jobb alsó sarkában egy dombormű is ábrázolja.
Kép forrása: deviantart
Az ördög háza A Palazzo Acerbi a Corso Porta Romana 3. szám alatt található és Ludovico Acerbi szenátor tulajdonában állt. A legenda szerint 1630-ban a pestis idején, miközben az egész városnak a halállal kellett szembenéznie, Ludovico Acerbi halálos nyugalomban sétált le-föl Milánó utcáin anélkül, hogy bármi baja esett volna.
Sőt, azt is mondják, hogy miközben már a város lakosságának a felét elvitte a pestisjárvány, Acerbi továbbra is bulikat rendezett otthonában és a meghívottak hozzá hasonlóan, épp bőrrel úszták meg a járványt. Mi más lehetett volna ez, ha nem az ördög műve?
Iglu házak A Maggiolina kerületben, bevásárlóközpontok és felhőkarcolók között elrejtve található néhány szokatlan építmény. Ezeket az iglu házakat Mario Cavallè mérnök tervezte és építette 1946-ban. A 12 házból 8 még mindig áll.
A fenekek háza – Ca ‘di Ciapp A Corso Venezia 47-ben található egy gyönyörű szecessziós épületet. Az épület homlokzatán két nagyon formás, félig meztelen nőt ábrázoló szobor található, így stílszerűen a Catiglioni palotát átkeresztelték Ca ‘di Ciapp-ra, (olaszul: Casa delle chiappe), azaz a fenekek házára.
Carlina, a dóm szellem menyasszonya Nem lenne teljes a történet, ha a szellemekről nem esne szó! Carlina, a dóm szelleme a milánói székesegyházban megtartott esküvők során jelenik meg. De ki is volt ő?
Egy Como melletti városban született és egy bizonyos Renzino úrhoz kellett volna feleségül mennie. Úgy döntött, hogy szembemegy minden hagyománnyal és az esküvőjén fekete selyemruhát fog viselni. A milánói út során Carlinának nyoma veszett a milánói katedrális teraszának tornyai között.
Egyesek szerint elmenekült, mások szerint lezuhant és szörnyethalt, bár a testét soha nem találták meg. Carlina manapság gyakori vendége a dómban tartott esküvőknek, számtalan ott készült felvételen látszik fekete ruhás alakja. Az ifjú párok azonban nem félnek tőle, sőt! Úgy tartják, Carlina jelenléte jó ómen a hosszú és boldog házassághoz.
A Scala szelleme Elképzelhetetlen, hogy egy olyan gyönyörű és fontos hely, mint a Scala, ne rendelkezzen szellemmel. Naná, hogy van neki, nagyon is illusztris szellem költözött Milánó operaházába, aki nem más, mint a volt operaénekes, Maria Callas.
A fátylas hölgy Természetesen a város zöld tüdeje, a Sempione park sem maradhat szellem nélkül. Közismert legenda, hogy nyári esténként, különösen alkonyatkor látható egy teljesen feketébe öltözött, mezítlábas, fátylas nő. Állítólag aki megpróbálja fellebbenti a fátylát, egyfajta transzba esik, és eltévedt a parkban. Még szerencse, hogy ebből a parkból simán ki lehet találni. 😉
Olaszország első sorozatgyilkosa Ha a Bagnera utcában a Torino utca magasságában sétáltok és hirtelen hideg fuvallatot éreztek, az nem lehet más, mint Antonio Boggia szelleme. Ő volt az első olasz sorozatgyilkos, aki 1849 és 1862 között számos embert ölt meg (négyet tudtak bizonyítani), és holttestüket pontosan itt, a Bagnera utcában rejtette el.
Kép forrása: thedailycases.com
Piazza Vetra, a boszorkányok tere Manapság ezen a téren, ami a San Lorenzo oszlopok mögött húzódik, egyetemisták és turisták keresnek kikapcsolódást. De tudtátok-e, hogy a tér inkvizíciós helyszínként szolgált egészen a ’800-as évek közepéig?
Itt végezték ki a különféle bűncselekmények elkövetőit, többek között azokat is, akiket boszorkánysággal vádoltak. Ahhoz, hogy a városközpontból a térre el lehessen jutni, át kellett kelni a Vetra csatornán átvezető Halál-hídján. Mára a csatornát már betemették.
A Marino palota átka 1558-ban Tommaso Marino törtető, lelkiismeretlen bankár megkezdte a Palazzo Marino építését, ugyanis beleszeretett egy velencei nemes lányába, Arabella Cornaróba. A nemes arra kötelezte Marinót, hogy a velencei házakhoz hasonló gyönyörű palotát építsen a lányának.
Marino azzal kezdte az építkezést, hogy a földterületen található összes építményt a földdel tette egyenlővé, ami naná, hogy nem nyerte el a helyiek tetszését és elátkozták az építkezést. Bár a palota elkészült, sok örömét nem lelte benne, Arabella felakasztotta magát a baldachinos ágyán, ő maga pedig szó szerint belefulladt a sok adósságába.
Kép forrása: wheremilan.com
Ha tetszett a bejegyzés, és szerinted másoknak is érdekes lehet, köszönöm szépen, ha megosztod! 🙂