Címke: olaszország

Velencén, a romantikus és elbűvölő,  világhírű és egyedülálló csatornavároson kívül is számos olyan olasz várost ismerünk, amik víz mentén születtek, és amiket tavak és lagúnák ölelnek körbe, valamint csatornák kereszteznek.

A trilógia utolsó részében Comacchio, Livorno és Milanü lagúnáiról olvashattok.

Comacchio

Emilia-Romagna varázslatos települését “kis Velencének” is nevezik. A Pó-delta legeredetibb és leglenyűgözőbb történelmi központja tizenhárom szigeten terül el, ezeket kis csatornák veszik körül, és monumentális hidak kötik össze őket.

Pasztell színű házai teszik festőivé ezt a falut, ami az azonos nevű lagúna közepén emelkedik a Po di Volano és a Po di Comacchio között, Emilia-Romagna északi partján. Comacchio ősi eredetű, a rómaiak által lakott Spina etruszk város örököse.

Az évszázadok során fontos haditengerészeti kikötő volt az Adriai-tengeren, és Emilia-Romagna egyik alapvető kereskedelmi kikötője. A város dicső múltjából a jellegzetes velencei hangulatot idéző csatornák mellett ma is megőrizte építészetét és nagy értékű épületeit.

Kötelező körbe sétálni a történelmi központját, aTrepponti hídtól, a város kapujától és jelképétől menjünk át a Ponte degli Sbirrin, amit a börtönökhöz való közelsége miatt hívnak így. Tekintsük meg a régi betegkórházat, egy impozáns neoklasszikus épületet, ami  ma a Museo del Delta Anticónak ad otthont.

Nézzük meg a Fabbrica dei Marinatit, ami egy régi angolna pácoló üzemet, ez volt a helyiek fő bevételi forrása hosszú időn keresztül.

Ha már csatornák és lagúnák, kötelező hajóba pattanni, és kirándulást tenni a központ csatornák mentén.

Livorno

Livorno Toszkána harmadig legnagyobb városa, és  kis Velencének is hívják. Aki már járt Velence  Nuova nevű kerületében, tudja, hogy miért.
Livorno történelmi központjában van egy terület hidakkal, csatornákkal és terekkel, ez kétségtelenül a Serenissima hangulatát idézi.

A Venezia Nuova negyed 1629 és 1645 között épült, miután Livornót szabadkikötővé nyilvánították.  A világ minden tájáról érkeztek ide kereskedők, akik új felhasználási módokat és szokásokat, egzotikus árukat, rabszolgákat és külföldi istentiszteleti formákat hoztak.

A kozmopolita kikötőbe történő áruszállítás igénye tehát számos csatorna építését szorgalmazta. Ezek közül a Canale dei Navicelli a legfontosabb, az egyre több raktár iránti igény pedig a kereskedők számára elegáns épületek építését eredményezte.

A XVI. században Venezia Nuova impozáns és elegáns kereskedelmi negyed és befolyásos nemzetközi kereskedők lakhelye volt.

A kerület a San Giovanni Nepomuceno hídtól kezdődik, és a Via Borra, a legnagyobb és legelegánsabb utcán folytatódik, ami tele van impozáns történelmi épületekkel, mint például a Palazzo del Monte di Pietà, a Palazzo delle Colonne és a Palazzo Huigens, és a híd túloldalán egészen a Santa Caterina templomig ér.

Szintén ezen elitt környék része a via Scali del Rifugio és via Scali Rosciano a káprázatos XVIII. századi épülettel, amiről a nevét is kapta. Itt található a Piazza del Posto Pio, ahol a San Ferdinando templom áll, ami számos késő barokk alkotásnak ad otthont.

Milánó

A Navigli ma a milánói éjszakai élet szimbóluma, de története hosszú múltra tekint vissza.
A Naviglio Grande a legrégebbi csatorna. Az első írásos forrás 1209-ből származik, bár a munkálatok 1177-ben kezdődhettek el, amikor Barbarossa érkezése után Milánót újjáépítették. A csatorna kezdetben a milánói külterületi mezők öntözésére szolgált, és talán védelmi célt is betölthetett.

A hajózhatóvá tétele csak 1257-től kezdődött. Beno de ‘Gozzadini polgármester akarta így, az ügy érdekében neki kellett megadóztatnia a papság vagyonát azért, hogy rendelkezzen az építkezéshez szükséges pénzeszközökkel. Ez nem sokkal később az életébe került, és a saját hajójába fulladt, legalábbis a legenda szerint.
Napo Torriani volt az, aki 1272-ben befejezte a munkálatokat.

A Naviglio Pavese viszont az a vízi út, amit a Viscontiak akartak azért, hogy egyesítsék Milánót paviai földjeikkel. Galeazzo Visconti 1359-ben kezdte a munkálatokat.

Milánóban van egy harmadik csatorna is, ami Naviglio Martesana vagy Naviglio Piccolo néven ismert. Francesco Sforza megbízásából 1460-ban készült, és állítólag a csatorna jó részét és a zsilipeket Leonardo da Vinci rajzolta.

A dokk viszont, ami egykor Milánó ősi folyami kikötője volt, ma, a közelmúltbeli átalakítás után, új, ideális helyszíne lett a szabadtéri sétáknak és aperitifeknek.

Milánó misztikumairól ebben a bejegyzésben olvashattok bővebben.

Elsősorban olaszul már beszélők vagy a nyelvet tanulók figyelmébe ajánlom az alábbi videót:

Ha tetszett a bejegyzés, és szerinted másoknak is érdekes lehet, köszönöm szépen a megosztást! 🙂

Velencén, a romantikus és elbűvölő,  világhírű és egyedülálló csatornavároson kívül is számos olyan olasz várost ismerünk, amik víz mentén születtek, és amiket tavak és lagúnák ölelnek körbe, valamint csatornák kereszteznek.

Az előző bejegyzésben Velence, Chioggia és Burano lagúnáiról olvashattatok.

Ma ismerkedjünk meg Padova, Peschiera del Garda és Treviso   lagúna városaival!

Padova 

Padova a csatornái miatt egykor elnyerte a víziváros címet. A múltban  a város számos csatornával rendelkezett, ezek ember által ásott,  mesterséges, de  hajózható csatornák voltak. Így kapcsolták össze az egyik patakot a másikkal. A Padova körüli víz- és folyórendszer tagolódott, és a várost egy összetett folyami kommunikációs rendszer középpontjába helyezte, valamint kötötte azt össze a velencei lagúnával.

Mára a város elvesztette csatornáinak nagy részét, de még mindig megcsodálható néhány, mint például a Conca delle Porte Contarine és a Portello, ami a velencei uralom idején a legfontosabb folyami kikötőként szolgált.

Ezenkívül a város Veneto régió egyik legélénkebb és legizgalmasabb kulturális központja, köszönhetően elsősorban annak a számos diáknak, akik Olaszország minden részéből ide özönlenek, hogy a világ egyik legrégebbi és legrangosabb, 1222-ben alapított egyetemére járjanak.

A város tele van szebbnél szebb művészeti alkotássokkal, mint például a Palazzo della Ragione és a Loggia dei Carraresi, a Scrovegni-kápolna Giotto értékes freskóival, Donatello szobrai vagy a modern Libeskind emlékművek.

A történelmi belváros évezredes árkádjain és utcáin sétálva megcsodálhatjuk a XIV. századi freskókkal díszített ősi palotákat.
Kötelező a csodálatos templomok felkeresése is, például a San Antonio bazilika, a Santa Giustina apátság és a katedrális le ne maradjon a listáról.

Padova egyben a tudomány városa is. Erre ékes bizonyíték a Palazzo del Bo ősi egyetemi épülete, többek között itt található a világ első anatómiai teátruma, ahol nyilvános anatómia előadásokat és boncolást tartottak, egy ősrégi orvostanterem,  és itt őrzik Galileo Galilei katedráját is.

Az egyetemre olyan illusztris professzorok jártak, mint Nicolò Copernico, és a világ első diplomás nője, Elena Cornaro Piscopia is.

A botanikus kertet az Unesco a világörökség részévé nyilvánított, mivel ez a világ legrégebbi egyetemi botanikus kertje.

Az alábbi videót elsősorban olaszul már beszélők, vagy a nyelvet tanulók számára ajánlom:

Ha ebben az elegáns hangulatú városban járunk, ki ne hagyjuk  a Prato del Vallét, ami Európa egyik legnagyobb tere, valamint a Piazza delle Erbe és a Piazza della Frutta nyüzsgő városi piacait, a régi kocsmákat vagy a történelmi bárokat, például a Caffè Pedrocchit.

Peschiera del Garda

A csatornákkal átszelt és azokkal körülvett Peschiera del Garda a Garda-tó keleti részének egyik legkülönlegesebb települése. Veronától néhány kilométerre Peschiera del Garda bámulatos történelmi központjával és a XVI. századból származó, impozáns ötszögletű falba zárt erődítménnyel, gyönyörű sáncokkal és lenyűgöző bejárati kapukkal várja látogatóit.

Érdemes felkeresni a XVI.  századi Madonna del Frassino szentélyt, ami több ezer hívő zarándokhelye. Az egyik leglátványosabb látnivaló minden bizonnyal az a gyalogos híd, ami az erőd külső csatornáján halad át.

Peschiera a béke szigete is a természet lágy ölén, érdemes felkeresni például a Frassino-tó oázisát vagy a Mincio-völgyet. A borászoknak, borimádóknak kötelező fedezni és bejárani azt a területet, ami Peschierától a Sirmione-félszigetig ér, és amit Luganának hívják. Ez a hely az azonos nevű borról ismert, ami különösen jól illik a Garda-tó hagyományos, jellegzetes ételeihez.

Peschierában hajóról fedezzétek fel a  csatornákat, csodáljátok meg ezt a varázslatos várost a vízről, valamint  a Garda-tó partján magasodó, romantikus falvakat.

Treviso

A város lehet, hogy meglepi a látogatókat a csatornáival, de ne feledjük, hogy folyóvizekben gazdag helyen, a Sile és Botteniga folyók találkozásánál fekszik. Az egyéb jelentős vizei a Sile mellékfolyói, tehát a Storga, a Limbraga és a Dosson.

A város csatornái a Botteniga folyó mellékágakra való felosztásából születtek, és a folyó két ága szegélyezi például a városfalat.  A Cagnan Medio vagy a Buranelli-csatorna az egyik legfestőibb, a közelében található egy csodálatos XVI. századi palota, ami egykor buranói kereskedők lakhelye és raktára volt.

Egy másik gyönyörű vízfolyás a Canale della Roggia, ami a történelmi központ nyugati részén halad át, a Piazza Duomo, majd a Piazza Borsa mellett halad el, és végül a Sile folyóba ömlik.

Treviso 33 csodálatos szökőkúttal is büszkélkedhet, a kisváros telis-tele van macskaköves utcákkal és freskókkal díszített templomokkal.

Treviso környékéről ered a prosecco, az olaszok isteni habzóbora, valamint a városban találták fel olyan 60 évvel ezelőtt a tiramisùt is.

A trilógia utolsó részében Comacchio, Livorno, Milánó és Mantova lagúnáiról olvashattok majd, tartsatok akkor is velem!

Ha tetszett a bejegyzés, és szerintetek másoknak is érdekes lehet, köszönöm szépen a megosztásokat!  🙂

Velencén, a romantikus és elbűvölő,  világhírű és egyedülálló csatornavároson kívül is számos olyan olasz várost ismerünk, amik víz mentén születtek, és amiket tavak és lagúnák ölelnek körbe, valamint csatornák kereszteznek.

A gyakran ősi kereskedelmi útvonalakként született olasz városok csatornái ma már nem találkoznak távoli világból érkező kereskedőkkel, és innen érkező egzotikus fűszereket sem látnak.

Ugyanakkor ezek a csatornák a mai napig hajózhatók, a turisták és a városuk hagyományit tisztelő helyi lakosok legnagyobb örömére.  Gondolákban, csónakokban vagy hajókon a mai napig végig lehet járni a gyönyörű városok vízi útjait, ezek mindegyike kivétel nélkül velencei hangulatot idéz, de mindegyik településnek megvan a maga története.

Íme a 10 legszebb és leghíresebb olasz csatornaváros:
Velence, Chioggia, Burano, Padova, Peschiera del Garda, Treviso, Comacchio, Livorno, Milánó és Mantova.

Velence

Maga a varázslat, minden ide utazó  akár első, akár sokadik alkalommal jár itt, hitetlenkedve és tátott szájjal csodálja ezt a varázslatos és egyedi várost. A Serenissimát lagúnáival együtt az UNESCO a világörökség részévé nyilvánítottak. 435 híd köti össze a 118 szigetecskét, amiken a város fekszik, és 176 csatorna szeli át ezeket.

A népek és kultúrák kereszteződése ellenére Velence évszázadok óta változatlan formában őrzi örök szépségét. Ha megtehetjük, gondolában romantikázzuk végig a Canal Grande mentén található csodálatos palotákat, tekintsük meg a Sóhajok hídját, és suhanjuk el a Rialto híd alatt.

A vízről csodálatos látványt nyújt a Szent Márk tér  a bazilikával, a harangtoronnyal és a Dózse-palotával, ez utóbbit Napóleon Európa legelegánsabb palotájának titulálta.

Velence egyben az az olasz város, ahol a műalkotások legnagyobb sűrűsége koncentrálódik. Megcsodálhatjuk Tintoretto remekműveit a San Rocco iskolában, megtekinthetjük Picasso, Dalí és Miró munkáit a Peggy Guggenheim gyűjteményben, betekintést nyerhetünk a kortárs művészetbe, vagy felfedezhetjük a múzeumokat, galériákat, a világ egyik legszebb könyvesboltját, és az elkerülhetetlen Biennálét.

Így csodálhatjuk meg az olyan lenyűgöző nemesi palotákat, mint a Palazzo Grassi és a dózsék korát idéző arisztokrata rezidenciákat, de olyan rejtett csodákra is bukkanhatunk, mint a Palazzo Contarini del Bovolo.

Velencét akkor ismerhetjük meg igazán, ha nem a térképet követjük, hanem egyszerűen beleveszünk a lagúnák és a csatornák zeg-zúgos világába.

Chioggia

Csendes utcái és festői csatornái miatt Chioggiát kis Velencének hívják. A barbár inváziók elől menekülők népesítették be anno Velence hátországát.

Velencéből érdemes hajóval kirándulást tenni Chioggiába és sétálni San Domenico, Vena és Lombardo színes házai és csatornái között.
A Corso del Popolón végig sétálva számtalan nagyszerű építészeti remekművet tekinthetünk meg, úgy mint a Palazzo Comunale, a Granaio, a 13. századi San Nicolò, San Domenico és Carpaccio, valamint a Piazzetta Vigo a 12. századi oszloppal.

Ki ne hagyjuk az Óratornyot, azaz egykori világítótornyot és őrtornyot, ami ma Chioggia történelmét nyomon követő és bemutató múzeumként funkcionál, és aminek a tetején egy asztrológiai órát is megtekinthetünk.

Látogassuk meg  a Santa Maria Assunta tiszteletére szentelt katedrálist és a közeli San Martino templomot.

A városban található egy jellegzetes halpiac, keddtől vasárnapig tart nyitva, itt közvetlenül a tengerről kora reggel visszatérő halászok árulják az aznap fogott zsákmányukat.
Chioggia kikötőjében, a mólónál még mindig megcsodálhatjuk a bragozzikat, a jellegzetes élénk színű hajókat.

Burano

Velence egyik szigete, ami csipkéiről és a csatornák mentén álló színes házairól híres.
A Tre Pontihoz érve megcsodálhatjuk a part menti színes házakat. A legenda szerint anno a halászok festették élénk színűra a házaikat, és amikor a hosszú utazásaikból tértek haza, így könnyen tudtak tájékozódni.

Ha a Galuppi tér körüli utcákon sétálgatunk, gyakori jelenség, hogy az utcákon és a tereken idős hölgyekbe botlunk, akik kiülnek az utcára és ott hímezik az eredeti buranói csipkét, miközben megvitatják az élet kisebb-nagyobb eseményeit.
Érdemes ellátogatni a Csipkemúzeumba, valamint a főtéren található  San Martino Vescovo temploba. Ez utóbbi Gian Battista Tiepolo híres festményének ad otthont.

Mindenféleképpen keressük meg a Casa di Bepi Suàt, a sziget leghíresebb, színes és geometriai formákkal tarkított házát.

Elsősorban olaszul már tudók vagy a nyelvet tanulók figyelmébe ajánlom az alábbi videót:

A következő bejegyzésben Padova, Peschiera del Garda és  Treviso lagúnáiról olvashattok, tartsatok akkor is velem!

Ha tetszett a bejegyzés, és szerintetek másoknak is érdekes lehet, köszönöm szépen a megosztást! 🙂