Torrone és torroncino, irány Cremona

Biztosan nem mondok azzal újat, ha azt állítom, az olaszok minden alkalmat megragadnak arra, hogy amikor és ahol bulizni lehet, ott bulizzanak és ünnepeljenek.
Bár hivatalosan a karácsonyi időszak Olaszországban december 8-án kezdődik, az Immacolata napján, ennek ellenére már több város különböző ünnepekkel csábítja az turistákat és készül a karácsonyra.
Cremona városában például már korábban elkezdődött a torrone ünnepe.
Idén november 12-20. között kerül megrendezésre.

Ha csak egy klasszikus olasz reggelire gondolunk, bátran kijelenthetjük, hogy az olaszok édesszájúak.
Egyetlen olasz asztalról sem hiányozhatnak a klasszikus karácsonyi édességek, mint például a panettone, pandoro és a torrone.

A torrone, más néven mandulás szelet szülőhazája Cremona, egy tündéri kisváros Lombardiában.

A torrone kereskedelmi forgalomban rudakban vagy táblában kapható, mintha egy táblás csoki lenne.
Ha vásárokban járunk, akkor hatalmas tömbökből törnek le darabokat.

Nagyon egyszerű alapanyagokból készült édesség, aminek a története a régmúltra nyúlik vissza,és különböző ízesítésekkel és trükkökkel lehet a torronét egyedivé tenni.
A cremonai lakosok szerint a klasszikus torrone az édesség  fehér változata.
Ez egy kicsit olyan „háború”, mint nálunk a szaloncukorkérdés.

Hogy honnan származik pontosan a torrone elődje, nem lehet pontosan tudni. Két feltételezés van, miszerint vagy a Közel-Keletről, vagy pedig a Római Birodalomból.
Ez az édesség ízvilágában egy puha cukorka, nugát és a marcipán keverékének az érzetét kelti.

Hogy készül a klasszikus torrone?

Hozzávalók:
3 teáscsésze cukor
1 teáscsésze méz
4 tojás fehérje
1 teáscsésze pirított mandula
½ teáscsésze porcukor

A torrone elkészítésének a titka nem a cukorban, hanem a tojásban rejlik.
Két fázisban készül az édesség.
Először gőz fölött megmelegítjük a mézet és a cukrot, egészen addig, amíg a cukor el nem olvad és szirupos masszát nem kapunk.
Eközben a tojásfehérjét kemény habbá verjük és óvatosan hozzáadjuk porcukrot.

Várjuk meg, hogy a mézes cukor elérje a 158°C-ot, majd vegyük le a tűzről és várjuk meg, hogy 145°C-ra lehűl  (ez néhány perc).
Ekkor adjuk hozzá finoman kevergetve a felvert tojásfehérjét. A legalacsonyabb sebességen akár konyhai robottal is el lehet ezt a műveletet végezni.
A keverék elkezd elszíneződni és sűrűsödni, ahogy a cukor hűl.
3-4 perc után adjuk hozzá a pirított mandulát is és még egyszer, utoljára keverjük össze a masszát.

Majd a masszát öntsük egy vagy tetszés szerint több formába.
Ezután fedjük be rizspapírral, csomagoljuk be folpackba, és hagyjuk szobahőmérsékleten egy napig pihenni.
Ezt követően távolítsuk el a torronét a formából.

Buon appetito! :)

Néhány trükk az elkészítéséhez:

A tojásfehérje felverés előtt szobahőmérsékletű legyen.
A cukor minőségi legyen.
A porcukrot maximális fokozatra állítva daráljuk.
A massza összekeverésénél nagyon fontos, hogy nagyon óvatosan keverjük össze az alapanyagokat, ne törjön össze a felvert tojásfehérje.

A klasszikus torronét az alábbi alapanyagokkal lehet még gazdagabbá tenni:
ízesített méz, aromák, dió, földimogyoró, kandírozott gyümölcsök, csokoládé, kókusz – igazából csak a fantázia szab határt annak, hogy ki milyen ízesítésű torronét készít

Az egy falatnyi, cukorkaként becsomagolt torroncino pedig így néz ki: 🙂

Az alábbi olasz nyelvű videóban, amit elsősorban az olaszul már beszélők számára ajánlok, megismerkedhetünk a cremonai finomság történetével:

Ha tetszett a bejegyzés, és szerinted másoknak is érdekes lehet, megköszönöm, ha megosztod! 🙂