A gyermeki kreativitás 100 nyelve: Loris Malaguzzi remek módszere, amit Katalin hercegné is követ

Gondoltad volna, hogy a modern világ egyik legmeghatározóbb, világszerte csodált gyermeknevelési módszere a második világháború pusztító romjain, egy kis észak-olaszországi városban született? Ez a Reggio Emilia megközelítés, ami teljesen átírta a koragyermekkori nevelés szabályait. Alapítója, Loris Malaguzzi forradalmasította azt, ahogyan a gyermeki kreativitásra és a tanulási folyamatokra tekintünk.

Nem véletlen, hogy a gyermeki kreativitás  témája iránt mélyen elkötelezett Katalin hercegné is kiemelt figyelmet fordít erre az olasz oktatási modellre, és tanulmányozza annak alapelveit.
Ki volt valójában ez az úttörő pedagógus, és miért rajong a módszeréért a brit királyi család legnépszerűbb tagja?

Képek forrása: reggiochildren.it

Loris Malaguzzi rendkívüli életútja a romoktól a világhírig

Loris Malaguzzi 1920-ban született Correggióban, Olaszországban. Fiatalon pedagógiát tanult, majd a háború után pszichológiából diplomázott Rómában. Életének és karrierjének igazi fordulópontját az 1945-ös esztendő hozta el, közvetlenül a fasizmus bukása és a II. világháború lezárása után.

A Reggio Emilia melletti kis falvak lakói elhatározták, hogy a háborús romokból, valamint az elhagyott német tankok és teherautók eladásából származó pénzből saját iskolát építenek a gyermekeiknek. Egy olyan új világot akartak teremteni, ahol a felnövekvő generáció immunis lesz az elnyomásra és az igazságtalanságra.

Malaguzzit annyira lenyűgözte a helyi szülők és munkások elszánt összefogása, hogy biciklire ült, a helyszínre utazott, és csatlakozott a kezdeményezéshez. Élete végéig, 1994-ben bekövetkezett haláláig azon dolgozott, hogy ezt a helyi összefogást egy globálisan elismert, humanista és mélyen demokratikus pedagógiai filozófiává fejlessze, aminek az alapját a gyermeki lélek és a gyermeki kreativitás képezi.

A Reggio Emilia módszer lényege: „A gyermeknek száz nyelve van”

Malaguzzi leghíresebb elmélete szerint a gyermekek nem üres edények, akiket a felnőtteknek kell teletömniük száraz tényekkel. Úgy vélte, a gyermekek születésüktől fogva gazdagok, erősek, kompetensek, és tele vannak kíváncsisággal. Híres versében így fogalmazott: „A gyermeknek száz nyelve van, de ebből a nevelés kilencvenkilencet ellop.”

Íme a vers eredeti nyelven. Ha nem érted, de szeretnéd megtanulni a világ legdallamosabb nyelvét, sok szeretettel várlak magán- vagy csoportos óráim egyikén, a linkre kattintva érdeklődni vagy jelentkezni.

Invece il cento c’è di Loris Malaguzzi

Il bambino
è fatto di cento.

Il bambino ha
cento lingue
cento mani
cento pensieri
cento modi di pensare
di giocare e di parlare

cento sempre cento
modi di ascoltare
di stupire di amare
cento allegrie
per cantare e capire

cento mondi
da scoprire
cento mondi
da inventare
cento mondi
da sognare.

Il bambino ha
cento lingue
(e poi cento cento cento)
ma gliene rubano novantanove.

La scuola e la cultura
gli separano la testa dal corpo.
Gli dicono:
di pensare senza mani
di fare senza testa
di ascoltare e di non parlare
di capire senza allegrie
di amare e di stupirsi
solo a Pasqua e a Natale.

Gli dicono:
di scoprire il mondo che già c’è
e di cento
gliene rubano novantanove.

Gli dicono:
che il gioco e il lavoro
la realtà e la fantasia
la scienza e l’immaginazione
il cielo e la terra
la ragione e il sogno
sono cose
che non stanno insieme.

Gli dicono insomma
che il cento non c’è.
Il bambino dice:
invece il cento c’è.

A „száz nyelv” a kifejezés, a játék, az alkotás, a mozgás, a festés, a modellezés és a gondolkodás számtalan formáját jelenti. A hagyományos iskolák a gyermeki kreativitással szemben azonban gyakran csak a verbális és a matematikai készségeket értékelik.

A Reggio Emilia megközelítés (Reggio Emilia Approach) négy alaposzlopra épül:

A gyermek mint aktív kutató: Nem passzív hallgató, hanem a saját tanulási folyamatának főszereplője. A tanulás projekteken keresztül zajlik, amiket a gyerekek érdeklődése vezérel. Ha a gyerekeket a hangyák vagy a fények érdeklik, a pedagógusok hetekig ezen témák köré építik a foglalkozásokat.

A pedagógus mint társ-kutató: A tanár nem mindentudó autoritás, hanem megfigyelő, dokumentáló és partner, aki együtt gondolkodik a gyermekkel.

A környezet mint a „harmadik nevelő”: A Reggio-ihlette terek világosak, tágasak, és tele vannak természetes anyagokkal (fa, kavicsok, kagylók, agyag, fényvisszaverő felületek). Nincsenek műanyag, előre gyártott játékok; a környezet arra ösztönöz, hogy a gyerekek maguk alkossanak meg mindent, éljen a gyermeki kreativitás!

Dokumentáció és partnerség: A pedagógusok nemcsak felügyelnek, hanem megfigyelnek és folyamatosan fotókkal, jegyzetekkel dokumentálják a gyerekek munkáját. Ez segít a szülőknek és a gyerekeknek is visszaidézni és megérteni a saját fejlődési folyamatukat.

Kép és nyitókép forrása: gazzettadireggio.it

Miért tanulmányozza Katalin hercegné Loris Malaguzzi munkásságát és a gyermeki kreativitást?

A walesi hercegné, Katalin, aki egyébként remekül beszél olaszul, köztudottan szívügyének tekinti a koragyermekkori nevelést (Early Years). Alapítványa, a The Royal Foundation Centre for Early Childhood révén éveket szentelt annak kutatására, hogyan alakítják az élet első évei a felnőttkori mentális egészséget, a szociális készségeket és a társadalmi beilleszkedést.

Katalin hercegné kutatásai és külföldi tanulmányútjai során, beleértve a dániai és olaszországi modellek vizsgálatát, kiemelt figyelmet fordított a Reggio Emilia módszerre. A hercegné személyesen is megtapasztalhatta, hogyan képes ez a megközelítés önálló, érzelmileg stabil és kiemelkedő problémamegoldó képességgel rendelkező gyermekeket nevelni.

Katalin célja nem egy az egyben lemásolni a rendszert, hanem a Malaguzzi-féle alapelveket, mint a természetközeli nevelés, a szülők aktív bevonása és a gyermeki autonómia tiszteletben tartása, integrálni a brit koragyermekkori nevelési programokba és a köztudatba.

Útravaló modern szülőknek és pedagógusoknak

Loris Malaguzzi öröksége ma, a digitális eszközök és a túlszabályozott mindennapok korában aktuálisabb, mint valaha. Arra emlékeztet minket, hogy a nevelés legnagyobb művészete nem a fegyelmezésben, hanem a térbiztosításban rejlik.

Ha hagyjuk, hogy a gyerekek szabadon kérdezzenek, hibázzanak, alkossanak és felfedezzenek, akkor nemcsak sikeresebb felnőttekké válnak, de megőrzik azt a velük született csodát és gyermeki kreativitást, amit a világ sajnos oly gyakran megpróbál letörni bennük.
Engedjük őket mind a száz nyelvükön megszólalni!

Bővítenéd ismereteidet Olaszországgal vagy a nyelvtanulással kapcsolatban? Lapozz bele a blogomba! 
Rendszereznéd olasz ismereteidet? Ebben az A1-C1 könyvben megtalálod a logikát és végre az „aha” érzést is.