Az éj leple alatt, seprűnyélen érkezik a befana, a jóságos olasz boszorka

A befana  története és annak varázslatos hagyományai a kereszténység előtti időkig nyúlik vissza.
A „befana” kifejezés a görög „Epifania”, azaz a „megjelenés” vagy „megnyilvánulás” szóból származik.
Vízkereszt napján, január 6-án ünnepeljük a boszorkát, ezzel véget ér a karácsonyi ünnepek időszaka.

Aki eddig szabadságon volt, az visszatér a dolgos hétköznapokba, és az iskolásoknak is véget ér a meglehetősen hosszú téli szünet.

A befana egy púpos, hosszú orrú, előre ugró állú idős néni, aki apró játékokkal, csokival, cukorkával és szénnel megpakolt seprűjén utazik, minden gyermeknek ajándékot visz január 5-ről 6-ra virradó éjszakán.

A boszorka egy nagy, széles, színes foltokkal tarkított szoknyát és zsebes kötényt, viseltes cipőt visel, a fejét egy hatalmas, csúcsos kalap fedi.

A tetők felett repked, a kéményeken ereszkedik alá, és az éj leple alatt az előre kikészített zoknikat tölti meg ajándékaival.

A rossz gyerekek itt nem virgácsot, hanem szenet kapnak, de ez a szén is ehető, mert marcipánból készül.
Javaslom az ehető virgács kivitelezését! 🙂

A gyerekek a boszorkát mandarinnal, naranccsal és egy pohár borral vagy tejjel várják. Másnap reggel már csak az üres, kormos tányért és poharat találják. 🙂

A hagyomány szerint a boszorka az elmúlt év jelképe, az óévé, éppúgy, ahogy idős maga a boszorka is.
Az ajándékok, amiket a befana hoz, pedig jó ómen az új év kezdetéhez.

A keresztény hagyományban a befana és a betlehemi háromkirályok története szorosan összekapcsolódik.
A legenda szerint egy farkasordító hideg, téli éjszakán a háromkirályok – Gáspár, Menyhért és Boldizsár – Betlehembe tartottak a kis Jézushoz, hogy aranyat, tömjént és mirhát ajándékozzanak neki, de eltévedtek és egy idős asszony igazította útba őket.

Bár a napkeleti bölcsek hívták a boszorkát, hogy tartson velük, ő visszautasította ezt az ajánlatot. Miután a háromkirályok távoztak, a boszorka nagyon megbánta, hogy nem tartott velük. Azonnal összecsomagolt egy édességekkel teli zsákot és elindult, hogy megtalálja a három bölcset, de sehol nem lelte őket. Így aztán a boszorka minden ajtón bekopogott abban a reményben, hogy megtalálja kis Jézust, és mindenhol, ahol kisgyermeket talált, édességet ajándékozott.

A befana azóta is bolyong, keresi kis Jézust, de közben minden gyermeket édességgel halmoz el.

Ez a befana pedig az én (fő)boszorkám, az egyik római utam során nem tudtam neki ellenállni. 🙂

Ha még szívesen olvasnál az olasz kultúráról, szokásokról, ételekről, városokról, érdekességekről, nyelvtanulásról, kérlek, hogy látogass el a blogomra.
Ha olaszul tanulsz és a nyelvtannal kapcsolatos ismereteidet bővítenéd, lapozz bele a könyvembe.
Ha olaszul vagy angolul tanulnál, ajánlom figyelmedbe magán- vagy csoportos óráimat.