Az olasz találmányok nyomában 2.

Az olasz innovációk története nem ér véget a római kori vízvezetékeknél vagy a kerek ívnél. A középkor és az újkor is bővelkedett olyan találmányokban, amelyek máig hatással vannak életünkre. Ebben a részben két ikonikus eszközt mutatunk be: a szemüveget és az iránytűt – de nézzük meg, milyen további olasz újítások formálták a világot!

A sorozat első részét ITT  találjátok.




Szemüveg, az olvasás forradalma

A velenceiek először olvasást könnyítő köveket készítettek, később megtanulták üveglencsékkel készíteni ezeket. A lencséket a szöveg előtt kellett tartani.
Olaszországban az 1280-as években készültek el az első, szövegre helyezhető olvasó lencsék, Alessandro di Spina firenzei mester kezei által.

A látást javító lencséknek a szem előtt való rögzítése sok nehézséget okozott, mivel értékük eleinte jelentős volt, és leejtésükkor könnyen eltörhettek, megsérülhettek. Az orvosi irodalomban csak az 1200-as és 1300-as években találhatunk először említést a szemüvegről. Csiszolni még csak domború lencsét tudtak, és a dioptria fogalmát sem ismerték. Aki szemüveget szeretett volna vásárolni, az a vándorárusok készletéből válogathatott magának.

A XIII. században jelentek meg az első konkáv lencsék, amelyek az öregszeműség ellen nyújtottak megoldást. Bár a pontos feltaláló kiléte vitatott, Firenzében és Velencében működő mesteremberek fejlesztették ki az első viselhető szemüvegeket. Ezek nemcsak az olvasást tették lehetővé idősebb korban, hanem hozzájárultak az írásbeliség és tudományos gondolkodás elterjedéséhez is.

A firenzei Salvino D’Armate nevét gyakran említik az első szemüveg készítőjeként. Bár történelmi bizonyíték nincs rá, a legenda máig él.

Tomasso da Modena 1352-ben készült festményei képviselik a szemüveg első művészi megjelenítését. Festményein látható volt, hogy a szerzetesek kéziratokat olvasnak és másolnak, egyikük nagyítóval, míg mások orrán szemüveg ül.



1400-tól Firenze vezető szerepet tölt be a kiváló minőségű szemüvegek értékesítésében, gyártásában és innovációjában. Már dokumentálták, hogy a látás 30 éves kor után romlott, és Firenze megvalósította az ötéves szemüveg-koncepciót. A lencséket ötévente változtatták a szemüveg öregedésével.
Később  a szemüvegeket exportálták Európa más részeibe is, amik már akkoriban is különböző stílusokban, kompozíciókban és árakon álltak rendelkezésre.

Kijelenthetjük, hogy az idők során Olaszország szemüvegbirodalommá vált, gondoljunk csak a világhírű Luxotticára!

Olaszul tudók vagy az olasz nyelvet gyakorolni kívánók figyelmébe ajánlom az alábbi, olasz nyelvű videót: 

Iránytű, a felfedezések motorja

Kezdetleges iránytűt az ókori kínaiak és az arabok is használtak.
A forradalmi műszaki átalakítást valószínűleg az a Amalfiból származó hajós, Flavio Gioia nevéhez fűződik, aki a mágneses lemezt függőleges tengelyre helyezte és dobozba foglalta.

A lemez, majd később tű a tengely körül szabadon foroghatott. Ez a szerkezet még nem működött tökéletesen a hullámzó vízen, a problémát szintén egy olasz fizikus, Gerolamo Cardano oldotta meg a XVI. században.

Az iránytű eredetileg Kínából származik, de az olasz tengerészek, különösen Velencében és Genovában  tökéletesítették és elterjesztették Európában. A mágneses iránytű lehetővé tette a tengeri navigációt, és hozzájárult a nagy földrajzi felfedezésekhez.

Az olasz „bussola” szó az iránytűre utal, és a latin „buxus” (puszpángfa) szóból ered, amelyből az első iránytűtokokat készítették.

Hamarosan érkezik a sorozat következő része. 

Ha még szívesen olvasnál az olasz kultúráról, szokásokról, ételekről, városokról, érdekességekről, nyelvtanulásról, kérlek, hogy látogass el a blogomra.
Ha olaszul tanulsz és a nyelvtannal kapcsolatos ismereteidet bővítenéd, lapozz bele a könyvembe.
Ha olaszul vagy angolul tanulnál, ajánlom figyelmedbe magán- vagy csoportos óráimat.