Miért feketék a gondolák? 5 érdekesség a velencei hajók titokzatos történetéről

Napjainkban gyalog vagy vízibuszokkal, az úgynevezett „vaporetto”-val lehet Velencében közlekedni, de nem volt ez mindig így.

A gondolák manapság turista látványosságnak számítanak, anno a helyiek, elsősorban a tehetős nemesek közlekedési eszközeként szolgáltak.

A velencei gondolák évszázadokon át meghatározó szerepet játszottak a város életében, és funkciójuk jelentősen változott az idők során.

A kezdetek – a mindennapi közlekedés eszköze

A gondolák már a XI. században megjelentek Velencében, és ekkor még elsősorban közlekedési eszközként szolgáltak. A város csatornái miatt a szárazföldi közlekedés korlátozott volt, így a gondolák a kereskedők, nemesek és hétköznapi polgárok számára is nélkülözhetetlenek voltak. A reneszánsz idején Velencében közel 10 000 gondola közlekedett, és a gazdag családok saját gondolásokat alkalmaztak.

A Velencei Köztársaság bukása és a gondolák hanyatlása

1797-ben, amikor a Velencei Köztársaság megszűnt, a város elszegényedett, és a gondolák száma drasztikusan csökkent. A korábban fényűzően díszített hajók egyre ritkábbá váltak, és már csak a legtehetősebb polgárok engedhették meg maguknak a gondolázást.

A modern kor – turisztikai látványosság

A XX. századtól kezdve a gondolák már nem a mindennapi közlekedést szolgálták, hanem Velence egyik legfontosabb turisztikai attrakciójává váltak. Ma már főként turisták használják őket romantikus hajózásra, és a gondolások szigorú képzésen esnek át, hogy elsajátítsák a mesterségüket.

A gondolák szimbolikus szerepe

A gondolák ma már nemcsak közlekedési eszközök, hanem Velence kulturális és történelmi szimbólumai is. A város vezetése szigorúan szabályozza a gondolák kinézetét és működését, hogy megőrizze a hagyományokat.

Az idők során az eredeti gondolák méretükben és színükben is óriásit változtak.
Minden évben szeptember első vasárnapján rendezik meg Velencében a történelmi hajósfelvonulást, a Regata Storica di Venezia-t. A felvonulás keretében sok-sok féle történelmi hajó vonul fel a Canal Grandén.
Ekkor és itt lehet megtekinteni a tradicionális gondolákat, amik nagyon különböznek a maiaktól.

Az 1500-as évek előtti gondolák nagyon színesek, agyon cicomázottak voltak, tele aranydíszítésekkel és faragásokkal.
Minél cicomásabb, színesebb volt egy gondola, annál befolyásosabbnak és gazdagabbnak számított az adott nemesi család.

Az 1500-as években versengés kezdődött a családok között, hogy kinek volt pompásabb, nagyobb, szebb, jobban feldíszített a gondolája.

Akkor ma miért feketék a gondolák? –  tehetjük fel jogosan a kérdést.

Különböző teóriák keringenek ekörül.
Vannak, akik úgy gondolják, hogy a Velencei Köztársaság, azaz a Serenissima bukása után festették át a gondolákat feketére.
Egy másik gondolat szerint a gondolákat 1630 után, a több mint 50.000 halálos áldozatot követelő pestisjárvány után, a gyász jegyében festették át a hajókat feketére.

A fenti feltételezések több okból kifolyólag sem állják meg a helyüket.
Fennmaradt egy 1609-es dokumentum, ami szerint akkoriban a gondolák cicomázása körüli versengés olyan méreteket öltött, hogy a Szenátus úgy döntött, hogy véget vet ennek az oktalan rivalizálásnak.
A határozat napjától kezdődően minden gondolának egységesnek, egyformának, feketére festettnek és cicomamentesnek kellett lennie.
A Szenátus a fekete színt választotta, mert a fekete az elegancia és nem a gyász színe volt akkoriban. Anno a gyászt piros színnel fejezték ki.

A színén kívül még egy dolog egységes a gondolákban, ami nem más, mint a „ferro”  (vas), vagy más néven a „pettine” (fesű).
A ferro 10-12 kg súlyú, az a feladata, hogy ellensúlyozza a gondola hátuljában álló gondolás súlyát.

A „pettine” S alakja a Canal Grandét; a felső, vastag rész a dózse sipkáját szimbolizálja. Az ez alatti boltív a Rialto hidat szimbolizálja, alatta található 6 fog, amit „sestieri”-nek hívnak, Velence 6 kerületét (San Marco, San Polo, Santa Croce, Castello, Dorsoduro és Cannalegio) szimbolizálja. A jobb oldali, magányos fog a Giudeccát szimbolizálja. A hat fog között 3 apró ciráda a Velencei-lagúna 3 legnagyobb szigetét (Murano, Burano, Torcello) szimbolizálja.

A kép forrása: italianbites

A „forcola” minden gondolán más és más, ez a faragott fa az, ahová a gondolás az evezőt támasztja, a forcolát az ő magasságához tervezik.

Az alábbi, olasz nyelvű videóban pedig a gondolaépítés titkaiba pillanthattok be:

Mára Velencében már csak körülbelül 400 gondola közlekedik, de a mesterség továbbra is az egyik legikonikusabb és legkülönlegesebb szakma Olaszországban

Ha még szívesen olvasnál az olasz kultúráról, szokásokról, ételekről, városokról, érdekességekről, nyelvtanulásról, kérlek, hogy látogass el a blogomra.
Ha olaszul tanulsz és a nyelvtannal kapcsolatos ismereteidet bővítenéd, lapozz bele a könyvembe.
Ha olaszul vagy angolul tanulnál, ajánlom figyelmedbe magán- vagy csoportos óráimat.