A 4 tengeri köztársaság

Az első tengeri köztársaság Amalfi volt, de a legfontosabbaknak Velence és Genova számítottak. A tengeri köztársaságok kifejezést 1807-ben Jean Charles Léonard Simonde de Sismondi svájci történész találta ki néhány tengerparti város megjelölésére, amelyek a középkorban függetlenné váltak és saját haditengerészeti flottájuknak köszönhetően virágzó városálamokká fejlődtek.

A tengeri köztársaság kifejezést a mai értelemben Amalfi, Pisa, Genova és Velence városok megjelölésére használjuk. Ezek a városok főként a XI-XIV. század között uralták a Földközi-tengert.
Az olaszok annyira büszkék rájuk, hogy a 4 tengeri köztársaság valahai címereit ma is ábrázolja az olasz haditengerészet címere.
Nézzétek csak!

Kép forrása: larmadilloeditore

Ha közelebbről szemügyre vesszük, hogy  melyek voltak a Földközi-tenger akkori uralkodó, autonóm városai; a tengeri köztársaság közismert négyese mellett (Amalfi, Pisa, Genova és Velence) mindenképpen meg kell említeni Ancona, Gaeta, Noli és Dubrovnik (korábbi nevén Ragusa) városokat is.

A tengeri köztársaság születése

I. Nagy Károly (742-814) megalapította a Frank Birodalmat, Lombardia királyává is koronáztatta magát, és ha ez nem lett volna elég, a későbbi értelemben vett Német-római Birodalom császárává is vált.
Halálával harcok sorozata vette kezdetét leszármazottai között a birodalom felosztásáért.

Miközben a frankok uralták a félsziget hátországát, partjait a konstantinápolyi (ma Isztambul) székhellyel rendelkező Bizánci Birodalom ellenőrizte, ami hatalmas és erős haditengerészettel rendelkezett.
Konstantinápoly messze volt, a frank birodalom pedig folyamatosan fenyegetést jelentett,  így idővel a bizánciak egyre inkább számítani kezdtek egyes tengerparti városok segítségére, amelyek fokozatosan megerősödtek egészen addig a pontig, mig függetlenné nem váltak.

Ezek a független városok saját pénzérméket vertek, hadihajókkal szerelték fel magukat. Kereskedőik portékáikkal bejárták a teljes Földközi-tengert, árukat, és mindenféle újdonságokat is hoztak magukkal.
A legenda szerint például egy Amalfiból származó tengerész, Flavio Gioia találta fel a mai iránytűt, tökéletesítve a Kínában már használt elődjét.
Idővel ezek a városok gyakran háborúztak egymás között, és részt tudtak venni olyan költséges és hatalmas katonai expedíciókban, például a keresztes hadjáratokban.

Nézzük sorra a köztársaságokat!

Amalfi

Az első tengeri köztársaságként ismerjük, Amalfi már 839-ben kikiáltotta függetlenségét. Ebben az időszakban a Földközi-tengeren folytatott kereskedelem a bizánciak és a szaracénok (az arab lakosság elnevezése) monopóliuma volt.

Az Amalfi-flottáknak rövid időn belül sikerült megállapodást kötöttek arra vonatkozóan, hogy kereskedelmi bázisokat hozzanak létre Dél-Olaszországban, Afrikában és a Közel-Keleten, itt elsősorban Törökországban, Szíriában és Egyiptomban.
Az iránytű feltalálása mellett az első olasz tengeri hajózási törvénykönyv is az ő nevükhöz fűződik.

Bár Amalfi volt az első független köztársaság, sajnos az elsők között tűnt is el. A város normann elnyomás alá került 1076-ban,  majd riválisa, Pisa legyőzte és kifosztotta 1135-ben.

Pisa

A mai értelemben ismert Pisa városa már nem tengerparton fekszik, ugyanis a Serchio és Arno folyók szépen, lassan, fokozatosan betemették hordalékukkal ezt a partszakaszt.
A középkorban azonban a város sokkal közelebb volt a vízhez, és több kikötővel is rendelkezett. Porto Pisano a mai Livorno külvárosában található. Máris érthető, miért csatornaváros Livorno is.

A köztársaságot egy hatalmas hadihajó-flotta jellemezte, ennek következtében Pisa a Tirrén-tenger vitathatatlan uralkodója lett, köszönhetően a Genovával kötött szövetségnek is.

Később azonban ez a két város, mivel terjeszkedni és növekedni kívánt, egymás közötti háborúzásba kezdett. Az 1284-ben megvívott csatában a pisaiak vereséget szenvedtek. Ez jelentette hanyatlásuk kezdetét.

Genova

Velencével együtt kétségtelenül a legfontosabb tengeri köztársaság, már csak azért is, mert nagyon hosszú ideig sikerült fennmaradnia, a X. századtól majdnem 1800-ig.
A pisai csata után a Tirrén-tenger és a Földközi-tenger nyugati részének kizárólagos uralkodójává vált. A kereskedelmi és a hadiflottája évszázadokon át folytatott csatákat riválisával, Velencével.
A X. század óta a köztársaságot az úgynevezett Compagna Communis, azaz a kereskedők és tengerészek nagy egyesülete jellemezte, ez irányította a várost és kezelte a vagyonát.

Genova volt a középkor egyik nagy pénzügyi központja. 1407-ben megalapították a Banco di San Giorgiót, vagyis a történelem egyik első bankját, és ettől a pillanattól kezdve a genovai bankárok a világ legjelentősebb bankjai közé kerültek. Ez a bank a mai napig létezik.
Talán innen ered az a sztereotípia, miszerint a genovaiak kicsit fukarok, fösvények.

Velence

Ez a tengeri köztársaság élt a legtovább, a IX.  századtól egészen Napóleon Olaszországba érkezéséig, és egyben ez volt a leghíresebb is.
A város az V. században született, amikor a barbár inváziók miatt Veneto lakossága a tenger és mocsarak felé menekült, hogy elkerülje a támadásokat. A velenceiek ekkor kezdtek el a szigeteken építkezni, és így született meg a világ egyik legkülönlegesebb, cölöpökön álló városa.

A bizánci uralkodás alatt álló Velencének fokozatosan sikerült függetlenné és önállóvá válnia. A várost egy herceg, az úgynevezett dózse irányította,  akinek a nemesekből álló tanács felé tartozott elszámolási kötelezettséggel.

Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan a köztársaság uralta az Adriai-tengert, és onnan terjeszkedett tovább a Földközi-tenger irányába. Kardinális fontosságú találkozási ponttá vált kelet és nyugat között. Nem a véletlen műve, hogy Marco Polo, aki egészen Kínáig eljutott, velencei kereskedő volt.

Ragusa

A mai horvátországi Dubrovnikot gyakran az ötödik köztársaságnak nevezik, csúfos végzete Napóleon nevéhez fűződik. Bukása Velence és Genova után néhány évvel következett be, tehát Ragusa volt a történelem utolsó tengeri köztársasága.

Az évszázadok során Ragusát előbb a bizánciak, majd a velenceiek kormányozták, később a magyar királyság vazallusává vált, és ezt követően sikerült kivívnia függetlenségét.
A város pompás kastélya ma az UNESCO világörökség része, számos film és tévésorozat helyszíne.

Kép forrása: domuspanorama

Gaeta

Amalfihoz hasonlóan ez is az egyik legrégebbi köztársaság, ami viszonylag rövid életű volt. Fénykorában annyira nagy jelentőségű város volt, hogy szépsége és gazdag kereskedelme miatt a Tirrén-tenger kis Velencéjének hívták.

Ancona

Ez a csodálatos város mindig is az Adria egyik legfontosabb kikötője volt.
Fénykora a XV. századra tehető, saját valutája az egyik legfontosabb pénznemmé vált az egész Földközi-tengeren.

Kép forrása: mahalo

Noli

A ligur város hosszú ideig Genova szövetségese volt, és a keresztes hadjáratok idejére datálódik a fénykora, mivel Noli a zarándokok és lovagok legfontosabb kikötője volt a Szentföld felé.

Aki a 4 tengeri köztársaságról még többet szeretne megtudni, és már beszél olaszul vagy csak gyakorolni kívánja a nyelvet, ajánlom figyelmébe az alábbi érdekes, olasz nyelvű videót:

 

Ha még szívesen olvasnál az olasz kultúráról, szokásokról, ételekről, városokról, érdekességekről, nyelvtanulásról, kérlek, hogy látogass el a blogomra.
Ha olaszul tanulsz és a nyelvtannal kapcsolatos ismereteidet bővítenéd, lapozz bele a könyvembe.
Ha olaszul vagy angolul tanulnál, ajánlom figyelmedbe magán- vagy csoportos óráimat.

 

repubblica marinara	tengeri köztársaság
città costiera	tengerparti város
indipendenza	függetlenség
lo stemma	címer
flotta navale	haditengerészeti flotta
discendente	leszármazott
la merce	áru, portéka
le Crociate	Keresztes háborúk
bussola	iránytű
saccheggiare	kifosztani